Translate

2017. március 31., péntek

Katerina Forest: MÁR FÁRADOK


 Már fáradok, sokáig nem hittem el,
hogy ilyen nehéz lesz az élet. Ha
 tehetem, elbúvok csendes árnyú fák
 alá, nézem, hallgatom a mikrovilágot
 kívül-belül. A levelet cipelő hangya erejét
 csodálom, szeretném átvenni óriási terhét.

Nem csak az öregség, nem csak a világ elől
menekülök, hanem önmagam elől is.
Talán belülről szóló hangtól választ
 kapok, a belső káoszból rendet
 teremtve újra  erős leszek.

A belső önmagamnak ezernyi kérdést
felteszek: – Hol rontottam el?
Ki vagyok én, miért születtem, és
  egyáltalán, miért ilyen tébolyult a lelkem?

Nem látom tisztán az ösvényeket,
újra elkerül a megoldás, a felismerés,
mert az EGÓ uralkodik felettem:
–Te osztod a kártyát, dobd a lapokat,
kihívás az élet, nem csak hangulat,
tiéd a világ, birtokoljad!

Csak bent szól a lelkemben
legbelül  egy halk hegedű.
Miért nem élem az életem
tisztán, egyszerűn?