Translate

2017. március 13., hétfő

Katerina Forest: Nem értem


Elkezdtük hát a megújulást,
szemben velünk a nagyvilág.
Hírek a médiából lecsapnak ránk,
nincs itt más csak széthúzás.

Média, irányított bábfigura,
utasításra írott firka,
szekér, ami viszi parancsolóját.
Érdekek feszülnek, nem engednek.

Szegény emberek kenyerére
dögkeselyűket engedtek.
Bezárt otthonod ajtaját döngeted,
az utcáról nézed az életed.

Nem értem...
nem fogom holnap sem!
Miért csak véres rongy a nép egysége,
miért feküdtünk le a földre,

szolgamódra megkövezve.
A technika, az elme határtalan,
már gondolkodó az emberfia,
mégis ugyanazt a rabláncot fűzik,

edzett acélból most is,
mi fájdalmasan csuklónkra izzik,
mit századokkal előbb kovácsolt ki
a kizsákmányoló elit.

Okos fejünket hajtjuk szolgaként,
akarat nélküli bábuként.
... nem értem,
nem értem holnap sem!

Ha tudás mellett kész a terv,
min hezitálsz?
Feloldották a moratóriumot,
készülnek az öngyilkosok.

Kiégnek az otthonok,
hullik a selejt, hallom,
ezek csak melléktermékek.
Jövőtlen élet az, amit idegenek
vezérelnek.

Ők soha nem értik meg, 
hogy  sír a lélek idebent.