Translate

2017. április 16., vasárnap

Katerina Forest: A Jó és a Gonosz


Kint a hulló falevelek közt a hajnali harmat szél
hátán szitál, az éjszakai sötét már elkullogott,
gyötrő álmaim után félig ébren nézem, hogy
dereng kint a fény...  még álmodni akarok.
Lassan elmerül végre tudatom, foszlik a valóság,
ami elől menekül lelkem, tűnik e torz világ.

Édeni kertekben járok újra, türkizkék ég alatt,
a fákról vállamra hulló virágszirmokkal járom
utam, talpam alatt selymes fű csillan, ezernyi nesz
zsong fülemben,  madárdal kórusa kísér. Harmónia.
 Én itt élek ezen a Földön, ide tartozom, a fény öleli
lelkem, megnyugtat, ringat, elaltat. Ígér, hogy higgyek,
soha nem lesz vége e csodás látomásnak.

De érzem, egyre érzem, hogy jön, ármánykodik
felém egy idegen, ruhája sötét, arcán gonosz
mosoly, törtet, és ahogy jön felém körülötte
haldoklik a szép, hozzám ér és rám teríti bűzös
leheletét. Mellém lép, és mi ketten összeolvadunk.

Bennem lesz hirtelen a Gonosz és a Jó.
Tudom, hogy döntenem kell, ki is vagyok?
Ki erősebb bennem, a hit a jóság a becsület,
vagy pusztításra születtem, arra, hogy gaztetteim
itt ezen a gyönyörű Földön véghezvigyem?

Ott állok fent a magasságban, nézek le
és látom a bűzlő, rothadó világot, jajszók
és sikolyok tépik a csendet, virágok égnek
a tüzes mezőkön, évezredes templomok
tornyi dőlnek a porba, keresztek törnek.

Valami hatalmas erő jön, ami szétfeszít,
megszabadít, a Gonosz belőlem elmenekül.
Már ott állok tisztán, könnyűn...  hangom
messzire viszi a szél, és mondom a próféciát:

– Állj mögém, nézz! ... végre láss!
mert elpusztul ez a gyönyörű világ.
Mi ide születtünk, a Föld az anyánk,
 a szeretetünk ereje az, ami vigyázni tud rá.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése