Translate

2017. június 16., péntek

Katerina Forest :Hamis cigány lakodalom: Manyi 3.rész


Teljesen elfeledkezett Feri, hogy felkeresi a roma családot este, nem is foglalkozott vele egész nap. Estére mindig elfáradt, örült, hogy ágyba keveredhetett. Az anyja szólt rá csak úgy mellékesen, vacsorakészítéskor, bár ne tette volna.
– Nem mész el megnézni a leányzót, Feri? Még megsértődnek Tóték, a romák szokásait nem ismerjük, megnézed, aztán nagy kalap, de ne adjunk okot a haragra – mondta némi élcelődéssel a hangjában.
Ferinek eszébe jutott az erőszakos meghívás, nem akaródzott mennie a családhoz, még a békesség kedvéért sem. Mégis meggondolta magát, mikor az anyja szólt, hogy jó félóra múlva lesz kész csak a vacsora.
– Mindjárt jövök, elmegyek cigiért! – szólt be a konyhába az anyjának.
Vagy két óra telt el, mire hazaért, leült vacsorázni. Nóri látta, nagyon gondolkodik valamin, szórakozottan turkált az elébe tett ételben. Végül megszólalt.
– Na, megnéztem a Tóték lányát, pont szálltak ki a kocsiból. Felejtsenek el engem…
– Mi a baj vele? – érdeklődött az anyja.
– Csak annyi, hogy gyerek még. Tán húsz éves, az apja lehetnék.
– Igazad van, megkergültek, hogy így árulják a lányukat – nevetett az anyja – micsoda emberek vannak, édes Istenem. Be se mentél akkor?
– Mi a csudát keresnék én egy gyereklány mellett, nem nevettetem ki magam. Nem érek én rá most szórakozni, van elég bajom – válaszolt határozottan Feri, ezzel fel is állt az asztal mellől, kiment az udvarra.
Másnap korán keltek, jöttek az ácsok befejezni a melléképület tetejét. Javában folyt a munka, amikor nagy csikorgással megállt az autó a ház előtt. Durcásan szállt ki az autóból a roma házaspár.
– Hol van Feri, Nórikám? Nem gyütt az este, a jány tejjesen odavan – reklamált fennhangon Magdus.
A férje keményebb volt, mikor lekezelt Ferivel.
– Mit gondulsz te legény, kit kommendáltunk neked, hogy így megsírtettél, hogy el se gyöttél ! Ezt a jányt még férfi nem zaklatta, érintetlen, mint a ma született bárányka, te meg, meg se nézted ?
– Sok a dolog, meg nincs időm ilyenekkel foglalkozni, sajnálom Géza bátyám, ne haragudjanak – szabadkozott Feri.
- Még miket beszilsz, este, ha nem gyössz, megharagszunk! Én mondom, meg ne sércsél többet, nézd meg a jányt, oszt beszélünk –komolyodott el Géza, és durcásan csapta magára az autó ajtaját. Mentek ahogy jöttek, mint a nyári vihar.
De bizony nem indult el este se Feri, mérges lett a családra, milyen alapon kérték számon, hogy nem ment el? Még ebédidő se telt el másnap, mikor újra megjelent az autó, de most hárman szálltak ki belőle, hozták Manyikát is, az eladólányt.
– Nem csúnya lány– szögezte le magában Nóri. A lány arca sápadt volt, csak a nagy barna szemei sötétlettek benne, befont barna haja, dereka alá ért, ijedten mosolygott, félve húzódott meg a szülők árnyékában.
– Ha te nem gyüttél Feri, elhoztuk neked a jányt! Nézd meg jól, szójjál hozzá, neked szántuk! – kiabált már a kapuból Géza a család felé.
Feri leporolta magát, zavarban volt, mikor kezet fogott velük. Tekintete végigkalandozott a lányon.
– Ha már ilyen sürgős ez a vizit, gyertek be! Fiam, add meg a tiszteletet ennek a kislánynak. Hány éves vagy, ha szabad megkérdeznem? – szólalt meg idegesen Nóri.
– Huszonegy – mondta csendben a lány.
– Az én fiam harmincöt éves, ugye tudod? – közölte a tényeket Nóri.
– Nem néz ki annyinak, fiatalos, erős – kontrázott Magdus.
Nóri betessékelte őket a nappaliba. Géza leült a fotelba, mintha papírból olvasná, monológba kezdett.
– Ez a jány, Feri, úgy nézd meg, olyan, mint a ma született bárány. Csak a férje nyúlhat hozzá. Érted má? Szűz jányt hoztunk neked, nem lehet rongy ember, akihe adjuk, azért gondoltunk rád. No, ismerkeggyetek. Manyi, mongyá valamit! Ne szégyellősköggy, még aszt hiszik, nincs nyelved!
A két fiatal nézegette egymást, Nóri otthagyta őket durcásan, dolga után nézett.
– De egy erőszakos emberek, mindenhogy el akarják érni, amit elterveztek. Nem az én dolgom, Feri dolga. Mi közöm hozzá? – dohogott magában elfele menet– remélem van magához való esze, nem tudják bevinni az erdőbe.
Mikor végre elmentek, megkérdezte Ferit – Valami nincs ezekkel rendbe, remélem észrevetted?
De ijedten látta, hogy a fia szemében különleges fények ragyogtak fel.
– Hogy tévesztették volna el a kaput idejövet– szólta el magát dühösen – elérték a céljukat. Most mi lesz?