Translate

2017. június 17., szombat

Katerina Forest HAMIS CIGÁNY LAKODALOM 4.rész Lakodalom nem eljegyzés


A sors kegyetlen játékba kezdett ettől a naptól Nórival, minden napja arról szólt, van e olyan erő benne, hogy megvédje nehezen kialakított életét a roma házaspártól. Megszűnt a napi ritmus, ami addig kialakult az életében. Azt vette észre, hogy sodródik tehetetlenül, már semmi sem volt ugyanaz körülötte, mint régen. Eljött az a nap is, hogy Tóték irányították a napi életét. Már reggel kilenckor megjelentek, hangos szóval füstfelhőbe burkolózva.
– Haggyad… pihennyél, majd megcsinájuk! – hízelegtek, ha a sok dolgára hivatkozva nem akart leállni a napi munkájával. Erőszakkal kivették a kezéből ha meszelt a meszelőt, ha babot fejtett, a fejtést. Még a lábát is meg akarták mosni, ha az esőverte kertből előjött.
– Jaj, egyem meg a szíved, add má’ nekem a sok száraz kenyeredet, láttam kiakaszva, éhen van a galambok otthun – kezdték a kunyerálást először a haszontalan dolgokkal.
De a kéregetés egyre fokozódott, minden napra jutott egy. Volt, hogy a telefont kérték el, hogy telefonáljanak, majd kölcsönöket kezdtek kunyerálni, villanyra, kocsi részletre. Manyi volt az adu, aki Ferit teljesen elvarázsolta.
Nóri kezdett átlátni a kétszínűségen, de nem volt elég alapos, az feltűnt neki nagyon hamar, hogy Manyi úgy tette-vette magát Feri körül, mintha évek óta ismerték volna egymást.
Egyik nap különös megjegyzést tett Magdus – Manyinak sürgősen el kel gyönni otthonról!
Nóri furcsa nézésére zavartan magyarázta – Beteg a párom, agyon aggógya magát! – bólogatott maga elé, de már nem tudta visszaszívni a meggondolatlanul kicsúszott szót. Máskor tudományosan megmagyarázta Manyi mellbőségét.
– Tudod a másik jányomnak is ilyen nagy vót a mejje, de kisebb lett, mikor a kisjányt megszülte.
No, ez furcsa volt Nórinak, mert az értelmét a mondanivalónak még akkor nem értette. Egyik nap biciklivel ment a két fiatal, de hamar visszajöttek, Manyi teljes testhosszal az árokba landolt.
– Megszédültem – vallotta be.
Furcsaságok halomra rakódtak Nóri előtt, lassan heggyé magasodtak, amitől nem látta az igazságot, vagy nem is akarta annyira látni, látva a fia boldogságát.
Egy nap furcsa jelenet zajlott le a szeme előtt, ez már megragadt azért benne.
Szokásos reggeli látogatáson voltak akkor is a romák nála. Úgy mozogtak már a házban, az udvarban, mint a rokonok. A ház előtti fedett teraszon ültek le, a sodorták a cigarettát, csípős füstje még ott is megköhögtette Nórit. Lazák voltak, hangosak, lánc-dohányoztak, egyik cigi csikket elnyomták, a másikat gyújtották. Nóri illedelmesen vitte ki a kávét, üdítőt, mert nála ez volt a szokás, ha vendége lett, bárki is vetődött be hozzá. Ezernyi teendőjére gondolt közben, belül morgott rendesen – Vinné már őket innen a fészkes fene, oda, ahonnan jöttek! – de nem szólt hangosan, tiszteletben tartotta a fiát, majd csak megunja ő is egyszer ezt a pióca társaságot, reménykedett. Akkor vette észre először az nevelőapa és Manyi különös kötődését. Az apa térdére ültette a leányzót, az huncutul állta, míg magyarázta Ferinek, milyen finoman szabad majd az ő lányához közeledni. Felvilágosító oktatást tartott.
– Mert ha megtudom, hogy durva leszel, neked véged, érted! – adott nyomatékot a szavainak. Feri a harmincöt éves kis kamasz, mosolyogva nézett Gézára.
– Nem kell félni, értem a dolgom – mondta, de akkor még ő se fogta fel, mit sugall felé a leendő apósa szóvirágos figyelmeztetése. Furcsa kapcsolat alakult ki Manyi és Feri között. Manyival sohasem lehettek kettesben, Géza nem engedte.
– Amíg nem veszed el, nem nyúlhacc hozzá! – jelentette ki Géza, hogy megmagyarázza, miért nem. Egyik nap Manyi rosszul lett, elfehéredett, közel került az összeeséshez. Nóri bevitette a szobába, fektessék le. Orvost akart hívatni, de Magdus nem engedte, helyette idegesen magyarázkodni kezdett – Tönkre tette a vesijét a hűtőház, ahon dolgozik. Tugyuk mi a baja, elmúlik hamar.
Nórit egyre jobban aggasztotta az, amibe bele keveredett, nem látott kiutat belőle. Kételyek gyötörték, csak nem tudta nevén nevezni, mi fojtogatja, néha elkapott egy-két megjegyzést arról, hogy meggondolatlan lépésre szánja el magát, de határozott indoklás nélkül. A sok jó ismerős nem hívta félre, hogy elmondjanak neki mindent, ami a családról keringett a faluban. Ezért gurult vele a szekér a szakadék felé, fék nélkül. Nem volt diszkriminatív, nem gondolta, hogy félni kell cigányokat a családjába beengedni. A sok teendője pedig elfelejtette vele a józan, logikus gondolkodást, hogy értékelje át, nézzen utána, kik is ezek az emberek valójában?
A párjával ellentétben elfogadta, hogy a fia megszerette Manyit, hiába bizonygatta az állhatatosan, hogy egyoldalú a szerelem.
– Manyi nem úgy viselkedik, mint aki szereti Ferit, bújik ki a kezei közül – mondogatta sűrűn Nórinak.
Feri döntött, eljegyzi Manyit.
Mikor a hírt közölték a házaspárral, Magdus összecsapta a kezét.
– Lagzi lesz, ugye! Eljegyzés az nem jó, kihasznájja Manyit, lehet, oszt megunja. Mit gyötrőgyenek, legyen lagzi! – és már számolták is kiket hívnak meg, milyen legyen a meg sem beszélt lakodalom.
– Nálunk cigányoknál, a férfi ájja a köcséget. Manyi tiszta hófehírbe legyen, megígértem neki – mondta az apa ellentmondást nem tűrő hangon.
– Hadd öleljelek meg benneteket, egyem a szíveteket, lássátok rokonok lettünk! – áradozott Magdus földöntúli boldogságban.
Nóri levegőért kapkodott, kézzel-lábbal próbálta észhez téríteni a két fellelkesült embert, hogy nem lagzi, eljegyzésről beszélhetnek csak. A legnagyobb meglepetésére Feri is azt mondta.
– Kapsz egy asszonykát, aki segít neked, nem kell félned semmitől.
Mire feleszmélt a kábulatból, már az időpontot is kitűzte az örömapa.
– Szeptember végin megejcsük a lagzit Nórikám, a fiatalok ne várjanak!
– De hát július közepén ismerkedtek meg, most meg csak szeptember eleje van, nem is lehet leszervezni ennyi idő alatt egy lagzit! Minek ez a nagy rohanás? Nem ég a ház! – méltatlankodott Nóri, keresve a kibúvókat. De mindhiába, azok nem láttak nem hallottak semmit, süketté és vakká váltak, csak a lakodalomról voltak hajlandók a továbbiakban beszélni.
Ezután minden szabadidő a szervezéssel telt el. Nóri párja nem értett semmivel egyet, meggondolatlan hirtelenkedésnek titulálta az egész felhajtást. Tudta, hogy csak ő tud pénzt adni, neki van félretett pénze. Mivel Nórit megsajnálta, ezért hát segített. Összeszámolták kiket is hívnak meg a lakodalomba. Magukat is beleértve húsz főt számolt össze hirtelenjében.
Magdus kivágta a magas C-ét.
– Hetven fő!
– Közel száz ember, ki fogja ezt győzni! – akadt ki Nóri.
– Ne aggógyál lesz píz, hitelt kapok a házra, besegítek! – vigasztalta Géza.
Nóri félmillió előleget adott a vendéglősnek, amit a párja nagyvonalúan kivett a bankszámlájáról, induló segítségnek. Nóri elindult ez után, hogy élete legnagyobb baklövését lebonyolítsa. Merthogy Géza nem tudott egy garast se előteremteni
– Lesz píz, csak a rajfajzen bankos szórakozik velünk, tudod, van egy kis hitel a házon azt bekék számítani a másikba, azért húzódik, de a különbözet viszi a lagzit, ne fíjjél – nyugtatta a leendő nászasszonyát.
Nóri nem félt, már nem volt rá idő, gurultak a napok, intézkedni kellett. Megvette az esküvői gyűrűket, a vőlegény ruháját. A kölcsönzőben a menyasszonyi ruhát rendezte, a fodrászt, a papot, a polgári esküvőt, díszítette saját kezűleg a vendéglőt. Még Magdus báli belépőjét is ő rendezte, no meg Gézának fehér inget. Mikor válogatta az ingeket, Géza ott somfordált körülötte, kunyerált mint a kicsapott kutya élelemért.
– Vegyé má egy inget nekem is, olyat, mint Ferinek – kérte Géza, mikor a fia ingét kiválasztotta.
Mivel a körútra Géza vitte őket, természetes volt, hogy a benzinköltséget is ő állta. Eljött a nagy nap, érkeztek a házhoz a vendégei. Nóri boldog volt, sok kedves arc, akiket szeretett, elfelejtette vele a belülről egyre növő feszültségét.
Minden olyan volt, mint egy normális falusi lagziban. Az autókkal a vendéglőhöz mentek.
Nóri előtte beszélt a vendéglőssel, mindent átrágtak alaposan.
– Ez egy szolid lagzi, a kaja az legyen jó, a süteményeket, tortákat biztosítom .
Az italban is rendelkezett.
– Köszöntő rövid ital, egy kevés bor, sör, sok üdítő.
Nem mehet kétszázezer fölé, nincs több pénz, ha inni akarnak többet, menyjenek pulthoz, saját zsebre ihatnak, amennyit akarnak, fizessenek maguknak!
Mikor odaért a vendéglőhöz kevés rokonával, meglepődve látta, hogy milyen rendelkezéseket hozott az ő leendő násza. Elkülönülve ült a sok roma, az asztalukra a pincérek hordták a drága márkás üvegű italokat, viszkit, körtepálinkát, unikumot.
Kíváncsian sietett a vendéglőshöz, mire ez a nagy adakozás? Az csak széttárta a karját,.
– Ki tud itt eligazodni, magára hivatkozott Géza, hogy tud róla, ő csak közvetít.
Az azért furcsa volt, hogy a magyar asztalra nem rendelkezett Géza az ő nevében.
Kényszeredett hangulat alakult ki a magyar családban, csendben figyelték a többi asztalnál ülő romák hangos duhajkodását. Ők mintha ott sem lettek volna, rájuk se figyeltek. Kezdett rosszul esni neki, hiszen az ő pénzén ettek, ittak.
Egy kis előétel után elindult a lakodalmas nép kikérni a menyasszonyt. Akkor érezte először, ahogy ott sétált a sorban végig a főutcán a bámészkodó falusiak között, hogy nincs itt semmi rendben, a gyomra egyre jobban felfordult az egésztől, mint aki kómából ébredt, kezdett a tudata kitisztulni.
– Mit keresek én itt édes Istenem? – sóhajtotta, kívülállóként lépkedett a sorban.
A főúton ment a kikérők sora, a sor végén egy öreg cigány hegedült. A romák hangoskodtak, énekelgettek. Az ő rokonai, mint a halotti menetben, csendesen lépkedtek. A járdán bámészkodók, integetők sokasága, mind kíváncsi volt a hirtelen lagzira. Az úton dudáló autók türelmetlenkedtek. Legszívesebben kisétált volna a sorból és irány haza, a kertek alján, de már nem volt választása.
A fia alakja kimagaslott a sor elején, délcegen ment gyönyörű vőlegényi ruhájában a boldogság felé. Hanna a német barátnője hangját hallotta a háta mögött.
– Milyen más a ciganlagzi, de jó, látok ilyet is.
– Ja, Ja - helyeselt a párja