Translate

2017. július 27., csütörtök

Katerina Forest: Lidérc


Az éjszakában lidérc kóborol
Beoson zárt ajtón, ablakon
hogy füledbe sziszegje,nem vagy
egyedül, s kéjesen mellkasodra ül.
Szorít és nyálas csókot ad
nem érti, miért harcolsz vele,
nászra hív, hogy egyesülj vele.
Kint az éjszakában búvik a Hold
ezüstjét húzza rongyos felhők mögé,
miből ragadva hullik a földre a bűzös lé
szétterül tetőkön, az utcakövén.
Láncra verve nyüszít egy kutya, fél
az éjszakában, villámok fényétől
reszket a lába, bújna a földbe, üregbe,
szemét behunyná, azt hinné megmenekült.
Haldoklik a csendben a lét, sorvad és enyészik,
kiszikkadt foltos levelek zörögnek, hullnak,
örökre elhallgatnak. Felszáll a lidérc
hangja vijjogva sikolt,
– Itt minden az enyém, kárhozatban
vajúdik, halálra születik az eljövendő idő.