Translate

2017. július 17., hétfő

Katerina Forest: Túlélési ösztönök 16.rész : Megszégyenítés és furcsa álmok


Dolgoznia kellett a párjának, lett is munkahelye egy szomszédos faluban, újra visszatért szerelőnek egy gabonaforgalmi vállalat keverő üzemében.
De már nem volt ugyanaz az ember, a kisebb beosztás, a „nincs rád már szükség" érzése rátelepedett a lelkére. A kudarcot, hogy eltűnt előle a hologramként kivetített eszménykép, a rendszer széthullását nem tudta feldolgozni, depressziós lett, amit ő újra és újra alkohollal próbált oldani.Nóri nem tudott rajta segíteni, ő is hasonlóan érzett, azzal a különbséggel, hogy őt a nap huszonnégy órájában lefoglalták a szürke hétköznapok idegölő cselekedetei. Néha titokban megpróbált felülkerekedni önmagán, tervezett és álmodott egy szebb boldog jövőt, amiben újra harmónia fog majd uralkodni. Nem tudta sokáig az illúzióit felszínen tartani, mindig hamar kizökkent belőle, vagy az anyja örökös halni készülése, értelmetlen beszéde miatt, vagy attól a félelemtől, milyen alkoholos bódulatba kerül a párja.A fiúk felnőttek közben, középiskolába kerültek, csak hárman nézték otthon a szürke horizontot. 
Laci látta az új munkahelyén, hogy milyen nyugalommal megy nagy tételben is a szajrézás, egy nap úgy gondolta, meglepi Nórit, bedobott a Trabantba egy zsák ocsút. Mint akit figyeltek, a rendőrök várták az úton, visszakísérték, a többiek előtt kellett visszaadnia az értéktelen szemetes búzát, megszégyenítették. Később ugyanez a rendőr nagy fejjel elmesélte, hogy ki állította rá a kispártitkárra őt és a társát. Amikor visszavitte a szemetes búzát az az ember sajnálkozott a legjobban rajta, aki ráküldte a rendőröket. Laci nem tudhatta, hogy minden lépését figyelik a keverő üzemben.
-- Miért nem szóltál, adtunk volna papírt róla – tárogatta a kezét a műszak vezető, de a szemében ott volt a kaján gúny a megelégedettség.
Nóri érezte, hogy lélekben omlik a férje apró darabokra, volt úgy, hogy órákig sétálgatott éjszaka a folyosón. Ingerült és agresszív lett, nem kötötte le semmi.
Nóriban is felszínre tört a lelkiismeret-furdalás ilyenkor, ha nem hozza ide a faluba, ha elmennek a másik gazdaságba dolgozni, nem történik mindez meg velük. Élhetnének kiegyensúlyozott boldog életet a gyerekeikkel együtt. Maradt volna megbecsült szakmunkás, és semmi pártfeladat, meg haverizmus a sok léhűtő iszákossal nem mérgezte volna meg az életüket. Okolta saját magát, hogy gyenge volt, nem tudott nemet mondani az anyjának, engedte, hogy a sors által kijelölt útról letérjen.
Csak akkor nyugodott meg, amikor látta, hogy az összeomlás nem kímél se gazdaságokat, se téeszeket. Az anyja közben egyre habókosabb lett, örökké figyelnie kellett rá, néha döntést hozott, hogy levelet ír a tévének, a miniszternek, mert ellopták a földjét. Nórinak a kiskaput is zárni kellett, el ne bolyongjon otthonról.
Bár nem értette meg, mi történik teljesen körülötte, de érzékelte, hogy az új világ nem lesz mindenkinek jó, neki se, féltette az öt hold földjét, de azt nagyon. Igaza volt.
Virágzott a spekuláció, a drága magyar földeket leértékelt aranykorona áron fillérekért vették meg a rászoruló családoktól, holdanként tízezer forintokért.
Nóri két fia középiskola után se került haza, ott maradtak a városba dolgozni, ott alakítottak ki párkapcsolatot később. Az anyja mivel második gyermekkorát élte, egyre több figyelmet igényelt, furcsán kezdett viselkedni, megmagyarázhatatlan dolgok történtek körülötte, néha arról suttogott sejtelmesen a lányának, hogy beszélt hozzá minden tárgy… vizionált.
Egyszer arról mesélt, hogy mindent megálmodik, de sok mindent elmond neki a kis táskarádiója, meg néha a villanykörtéből is hangok jönnek elő.
Nóri mosolygott rajta, de sokszor megrendült az addig kialakult véleménye a folyamatos vizionálásoktól, amik előre megmondtak az anyjának mindent. Nem hitt a misztikumban, csak a valóságban, de amire nem tudott magyarázatot adni, őt is bizonytalanná tette.
Ilyenek voltak az anyja haláláig tartó különös látomások, amik mind hitelesek voltak, majd halála utáni jelenései, amik rémületben tartották Nórit és a családot is. Ezek a történetek feldolgozatlanul kérdőjelként, kísértették, örökké, mint az az éjszaka is, mikor percre pontosan megálmodta kisebbik fia elhatározását, hogy elmegy az országból. 
Az anyja mély álomban volt, gyorsabban vert a szíve, tudta, hogy ébredni kell, szólni a lányának, hogy baj van. Tengerzúgást hallott, vízcsobbanást, hajókürt hangját a távolodó hajóról. Hallott egy hisztérikus kiabálást:
– Ne menjél el, ne hagyj itt engem! Ha elmész, vissza se gyere!
– Csak három hónap, visszajövök – szólt az unokája.
Hullámok dübörögtek a parti sziklákon, már nem látta a hajót. Felült az ágya szélére. Még nem volt tudatánál, a fülébe még morajlott a tenger. Keze tétován kereste a görbebotját. Nehezen támaszkodva felkelt. Mikor a másik szobához ért, megzörgette az ajtót a bot végével.
– Kelj fel lányom, a fiad bajban van. Veszekednek a fiatalok, a fiad Amerikába készül. Intézkedj, nem mehet el, baj éri!
– Jaj, édesanyám, mit álmodott már megint? Feküdjön vissza nyugodtan, hajnali három van – szólt rá álmosan Nóri, és motyogva bújt vissza párja mellé.
– Mit kavar már megint anyud? – kérdezte a férje álmosan.
– Rosszat álmodott, az a baja, a sok nyugtató, altató miatt olyan különösen viselkedik.
– Lassan kilencven éves, az is zavarja a fejét. Aludjál.
Már nem tudott, csak forgolódott. Reggel felhívta a fiát.
– Nincs semmi baj, fiam? – kérdezte színlelt nyugalommal.
– Hát már nincs, de az éjjel jól összevesztem Katival, tudod, lenne egy jó pénzes meló a tengeren, olajfúrón, de ő kiakadt, nem enged.
– Ne menj fiam, igaza van, baj fog érni, nem mehetsz!
– Jól van… nem megyek, egész éjjel gondolkodtam, meggyőztem magam, nem hagyom itt, fene a pénzt!
Mikor a telefont letette, döbbenten nézett az öreg fáradt arcú anyjára.
– Honnan tudtál anyu a tengerről, a hajóról, a veszekedésről?
Amaz mosolygott, csak annyit mondott – Megálmodtam. De nem megy ugye el az unokám?
– Nem megy anyu, valaki az éjjel meggyőzte, hogy maradnia kell.
Nem beszéltek róla többet, de a fia, mikor elmesélte az otthoni vitáikat, pontosan idézte a nagyanyja kétségbeesett szavait, azt is, hogy valami miatt nem tudott egész éjjel elaludni.