Translate

2017. augusztus 9., szerda

Katerina Forest: Takarodj vissza a lepra telepre ! /regény részlet /


A boldogságba keveredett egy kis bosszankodás is, mert akadt azért konfliktus bőven, míg szoktak össze-felé. A legnagyobb, amivel meg kellett birkózni, Lili rendszeretete, ami a nullával volt egyenlő. Szerencsére Nóri nem az a típus volt, aki epilepsziás görcsrohamot kapott, ha a csipketerítő egy centiméterrel arrébb volt leterítve. Sőt, azt szerette, ha látszott a lakáson, hogy élnek benne. Tehát nem mániákus rendszeretőként élte napjait, csak a józan ész határain belül voltak elvárásai. Ismerte Lili múltját, nem volt felkészületlen, mégis a szívbajt hozta rá mindig. Lili boldog volt, folyton rohant, ki-be a házban, dübörgött utána a becsapódó ajtó, amit mindig nyitva hagyott. Nóri türelmesen tanítgatta, hogyan kell fogat mosni, miért kell mindennap fürödni, hogy illő a sötét haj zuhatagot megfésülni. Lili boldogan rendezgette kicsi szobáját, amiben egyre több kincset gyűjtött össze. Játszott, de mindent széthagyott maga után, Nóri meg pakolt utána, mikor már az ajtón se tudott bemenni.
Imádta a friss kenyeret, mikor a papa kenyeret vett, neki külön vett egy illatozó friss kis cipót. Ilyenkor elvonult a kenyerével, senkivel se tárgyalt, míg mind meg nem ette. Ha megkérdezte, mi legyen az ebéd, mit szeretne, hogy főzzenek, sokáig mondta csillogó szemmel:-
– Csirkeláb pörköltet.
Nóri ezért sokáig még szülinapra is megfőzte a sok finomság mellé, míg egy nap Lilike szólt neki – Jól van már anyu, elég a kirántott husi magában, ne főzz pörköltet!
Ferenc örült neki a legjobban, nem kellett a húsboltban magyarázkodni.
–Sok a cica, kezét csókolom, van csirkeláb?
Az otthoni élet nagyon megváltozott Lili érkezésével, sokszor volt különleges nap ami színessé tette a hétköznapjaikat. Nóri és Ferenc órákat duruzsoltak, hogyan segítsenek a kis kelekótyán úgy, hogy ne haragítsák magukra.
Egyben rájöttek arra is, hogy a figyelem középpontjába kerültek, hisz a falu is felfigyelt rájuk, ki is az a kislány, akit mindennap kísérgetnek az iskolába?
Ezerszer jobban kellett figyelniük, mint az édes családoknál arra, hogy mindene meglegyen, mert árgus szemek nézték mindig, megadnak-e mindent a gyerekeknek. De sok segítséget kaptak az Intézettől, minden hónapban ment hozzájuk egy tanácsadó, Gyám, akikkel meg tudták beszélni, hogyan kezeljék a szokatlan viselkedését Lilinek. Egyik nap Lili határozott kéréssel állt eléjük.
– Már nem kell kísérgetni anyu, odatalálok az iskolába egyedül.
Lilinek az anyák napi bejelentése, őszintesége, nem várt hatást váltott ki.
Szegény kislány azt hitte, bízhat a frissen szerzett barátokban. De nem így történt. Lilitől elfordultak az osztálytársai, akiket eddig barátoknak hitt, elkezdtek összesúgni a háta mögött.
Megpróbálkozott eleinte sok mindennel, hogy visszahódítsa őket. Sok cukorkát vett a zsebpénzén, osztogatta. Somfordált utánuk, mint egy kiskutya. A legnagyobb riválisa az egyik tanár gyereke lett végül. Aki ez miatt, bezzeg gyerek volt az osztályban és természetesen , osztályelső.
Egyik napról a másik napra lett Lili a célpont. Szövetkeztek „Bezzegke” hívei, és mindennap borsot törtek az orra alá. Lilike jegyei romlottak, már nem volt olyan lelkes. Otthon sokat panaszkodott.
– Fáj a gyomrom anyu, nem akarok iskolába menni!
Nóri el is vitte orvoshoz. Egy hétig otthon pihent. Újra elindult iskolába, újra beteg lett. Nóri felhívta az osztályfőnököt, hogy nézzen utána, valami nincs rendben Lilike körül, nem tudja mire vélni ezt a nagy változást.
Lili most is segítette megoldani a gordiuszi csomót. Egyik nap magánkívül volt, mikor hazaért. Sírt kegyetlenül.
– Engem már nem szeretnek, mert megmondtam az igazat! Ma azt kiabálták utánam, hogy leprás vagyok, menjek vissza a lepratelepre! –kiabálta, közben hullottak a könnyei – Minden gyerek gonosz, nem akarok ebbe az iskolába járni!
Vigasztalni se lehetett, elhárított minden közeledést. Nóri felhívta az egyik szülői munkaközösségi tagot, akit jól ismert, hogy tud-e valamit a gyerekekről, mi zajlik most az iskolában? Az értetlenül hallgatta Nóri kétségbeesését. Végül megígérte, hogy megpróbál utána járni a dolognak.
Másnap hívta is Nórit telefonon.
– Holnap este rendkívüli szülőértekezlet lesz Nórikám, szülőkkel, gyerekekkel. Megbeszéljük közösen, mi a baj, mi történt köztük, ez így lesz tisztességes. Már leszerveztük a tanító nénivel.
Lili félve indult a szülői értekezletre, Nóri meggyőzte, hogy fontos ott lennie, nem alázhatják olyanért, amit nem ő követett el. Ő nem hibás a sorsáért, ő még gyerek.
Kevés híjával mindenki ott volt az osztályból. A tanító néni azt kérte, úgy üljenek le körbe, hogy lássák egymást. Elmondta, hogy miért hívta össze a rendhagyó szülői értekezletet, azután a gyerekek felé fordult.
– Felteszem a kérdést, mi a bajotok Lilikével? – nézett körül a tanítónő jelenlévőkön – Lili nevelőanyukája jelezte, hogy kiközösítettétek.
Bezzekke talpnyalói sorra elkezdték a vádakat.
– Hazudott nekünk! – szólt be az egyik cigány kislány.
– Affekta! – kiabált a másik.
– Mindenkinél okosabbnak tartja magát! – hallatszott hátulról.
– Tudálékos majom, pedig részeges az anyja – röhögött fel egy másik hang mellette.
– Játssza a fejét, pedig csak egy állami gondozott! – szólt be egy fiú.
Ez már sok volt Nórinak, már szólni akart, de Lili megelőzte, felállt a székéről és körbenézett a vádlóin, mindent egy lapra tett fel.
– Lehet, hogy játszom a fejem, de ez csak azóta baj, mióta tudjátok az igazat! Én nem tehetek róla, hogy állami gondozott vagyok. Az anyám tehet róla! Ti nem vagytok igazi barátok, már sohase lesztek! El akartam menni ebből az iskolából, de nem megyek, azért se, csak hagyjatok békén! – a hangja a végén már sírásba csuklott.
A szülők szomorúan hallgatták mi történik körülöttük. A tanítónő arra kérte a gyerekeket, kérjenek bocsánatot Lilitől.
– Szégyelljétek magatokat, hogy a bizalomra ilyen reakcióval válaszoltatok. Megértelek Lili, hogy el vagy keseredve, én is el lettem volna a helyedben. A barátság nem csak a jó helyzetekben erős, hanem a rosszban is, sőt akkor mutatkozik meg igazán, ki is az igaz barát.
Végül egy kényszeredett bocsánatkérés után felálltak, és vége is lett a találkozónak. De ez már Lili lelkét nem tette helyre, eltört, kettétört a kapocs, ami összekötötte volna őket talán örökre.
Lili ezután elhúzódott tőlük, egyedül maradt. Még ha közeledtek felé, akkor se bízott meg egyikben sem, mosolygott és nem avatkozott be az osztály mindennapi életébe. Minden erejét a tanulásra összpontosította, eldöntötte, hogy sokra viszi az életben. El akart jutni az egyetemig.