Translate

2017. augusztus 9., szerda

Katerina Forest: Túlélési ösztönök: Irány a Kánaán /részlet/


A sötét árnyék egy bottal piszkálta az összebújt kimerült családot. Azok ijedten meredtek rá, még jobban összekapaszkodtak. Tomi rémült meg a legjobban, halkan elkezdte a szokásos vinnyogását.
– Mi a nyavalyát kerestek itt, nem való ez a hely nektek. Valamék éccaka is kiraboltak itt egy kollégát a randalírozók.
Az anya megnyugodott, kérőn nézett a férfira.
– Tudja a testvérem megint beszopott, kidobott bennünket a saját lakásunkból. Éhen menekültünk el.
– Az baj, nagy baj. Éheztek – szögezte le a tényeket az ember, közben nyögve melléjük kuporodott. Átható bagószaga volt. Kotorászni kezdett a reklámszatyorjában, majd egy darab kenyeret nyújtott feléjük.
– Na, egyetek, ez is több a semminél.
A kenyér száraz volt, azon is érződött a dohány szaga, mégis ették, éhesek voltak. Egy darabig beszélgettek még, a fiúk közben elaludtak. Hajnalban mikor a nap a hegy mögött felfénylett, az anya felébresztette az elgyötört arcú két gyerekét – Na ideje hazamennünk.
Halkan mentek be a lakásba szinte lábujjhegyen, még egy pár órát tudtak pihenni az ágyba is. Az anya reggel hallotta a bátyja morgását, de úgy tett mintha nem vette volna észre, már nem félt, mielőtt lefeküdt a nagy konyhakést magával vitte az ágyába.
– Na megkerültetek világcsavargók?Milyen anya vagy te, húzod az éjszakába a gyerekeket, hogy lehetsz ilyen felelőtlen!
– Majd megtudod, csak még egyszer dobj ki a lakásomból – gondolta elszántan magában, közben marokra fogta a takaró alatt a kést.
Mikor reggel Éva nénitől ment haza, a folyosón megállította a szomszéd lakásból Olga. Ismerte a hírét, tudta,hogy minden hájjal meg van kenve a nő, kiszámíthatatlan, pletykás.
– Mi volt ez a nagy ordibálás az éjszaka nálatok? – kérdezett rá egyenesen az anyára.
– Mi lett volna, a szokásos, de most túllőtt a célon, nem kellett volna kidobnia. A saját lakásomból dobott ki a mocsok bátyám.
– Na, hallod, mit mondol, meddig tűröd még? Rámegy az életed. Ajánlok én neked megoldást. Segítek.
– Aztán, hogy segítesz – nézett rá kíváncsian.
Hát a legjobbat ajánlom, add el a lakást, költözz le vidékre. Én már holnap hozok vevőt rá. Ügyvéd is van. Falura kell menni, ennek az árából ott palotád lesz, kerted. Még pénzed is marad.
Az anya nem olvasott újságot, nem nézett tévét soha, csupán egyszerű ok miatt, mert nem volt neki, a nagy felkínálást nem is tudta ezmiatt párosítani az abban időben virágzó lakásmaffiával. Így hát elkezdett sodródni, mint a falevél a gyors sodrású patakban, mert Olga mindennap benézett hozzájuk, hízelgett neki, majd fokozta azzal, hogy lázította.
– Minek élsz így, nem élet ez! Jobb vidéken élni, ott minden van, nem éheznek az emberek. Segítek én, megszabadulnál ettől a részegestől, a lakás árán, falun palotát vehetsz – mondta el újra és újra.
Az anyát egy ideig nem törték meg a szavak, míg egy nap megint reszketve aludtak el a részegen randalírozó rokontól. Akkor másnap átment a szomszédba.
– Olga intézd az adásvételt, elmegyek innen, nem bírjuk tovább!
– Végre hogy megjött az eszed, már intézem is kedveském – csillant fel a nő szeme.
Pár nap se telt el, mikor zörgött Olga az ajtón.
– Egyedül vagy? – kérdezte súgva – de ha igen, akkor is gyere át hozzám, ott nyugalom van.
Átment hozzá, leült és várakozóan nézett rá.
– Na, van ház vidéken, jó is. Nagy kertje van, sok gyümölcsfával. De kedvező nagyon, még adunk megélhetésre pénzt is, meg egy televíziót. Áll még a szándékod?
– Áll hát – mondta megkönnyebbülten az anya.
– Na, kedveském, akkor holnap gyere át, elmegyünk az ügyvédhez, megírja az adásvételt.
Másnap el is mentek, aláírták az okmányokat.
– Ne idegeskedj semmit, csak várj, mindent rendezünk – vált el tőle Olga.
Egy nap megjelent egy furgon, gyorsan berakták a motyójukat, amit titokba már összekészítettek, és már bent is ültek az autóba. Izgalom és hatalmas várakozás volt bennük, várta őket a „Kánaán”.