Translate

2017. december 21., csütörtök

Katerina Forest: Kivágott fenyőfa


Nőni akart az égig,
felhők pereméig.
Fürdött volna fényben,
esőben és hóban.
Gallyait páholyként

madárnak kínálta,
takarta, óvta kincsét,
madár puha fészkét.
Pók hálóját ringatta
 a szélben, ügyesen

bogarakra dobta.
Susogott, mesélt,
zúgott, ha fázott,
üde leheletét fújta
szerteszét,  világba.

Egy reggel gépek
zajára ébredt.
Törzsében  penge
hasítva mélyedt,
fájdalomtól remegve

fuldokolva dőlt el.
Gyantázó könnyein
nézett fel az égig,
ahová vágyott,
egyre távolodott.

Kivágott fenyőfa
egy éjszakára,
hamis díszekkel
felcicomázva,

haldoklik egy
városi szobában.