Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: föld. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: föld. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. január 17., kedd

Katerina Forest: kövek...



Az alkony elküldte felém bíbor sóhaját,
 vén fák alatt nyújtózik az árnyék.
Elfáradtam én is hosszú sétámon,
pihenni vágyom  

Látod itt ér véget a világ, hol összeér az ég
a víztükörrel, s eggyé válva hullámzik felém.
Kősziklákon surran, majd korbácsol az idő
csillagok gyúlnak fenn és buknak alá
torzóként változik a tér, visszafelé dübörög
vad iramban a megtörtént jelen.

Kövek… mióta álltok a parton?
Ha beszélni tudnátok, emlékeitektől
összeroskadna fájón e törékeny bűnös kor

Évmilliók óta figyeltek, nézitek ahogy nyugszik a nap
a folyó túloldalán, láttátok hogyan éledt újjá
és pusztult el újra és újra ez a világ.

Minden elmozdult, bomlott, jajongva elhalt,
csak ti álltátok a szél a víz a tűz ostromát.
Kövek… csillogó, hideg néma kövek.
Testetek bezárta időtlen időkre

a végtelen  emlékezetet.

2017. március 21., kedd

Katerina Forest: Ülök a Föld tetején


Ülök a Föld tetején,
én már feljutottam. Alattam 

fortyogva gőzölög, és saját levében fő a civilizáció.
Világmegváltó üzenet mit sem ér, nem hisz benne a sok bolond.
Emberi gyarlóság, kapzsiság, amire épült, ez az anyagias világ. Kettéosztott tömeg, egyik fele nyomorog, rongyokba jár, éhezik, kenyérről álmodik. Másik fele gazdagságban, pénzt, pénzre gyarapít. Feszültség, ami robban, világvége jóslat. Nem kell ide özönvíz, se hullócsillag. Hová jutottunk, mi a legfelső fokán az evolúciónak? Összetartás, szeretet, átgondolt létforma? Hiú remény, ami elveszett. Már késő. Ülök a Föld tetején, bámulom az eget, a
lassan úszó bárányfellegeket. Lassú szárnycsapással leszáll hozzám
egy sólyom, vállamra ül, tollával hajamba borzol.
Ketten vagyunk a Föld tetején, egy földi halandó,
egy égi vándor. Alattunk fortyog,
bűzölög a civilizáció.

2017. március 18., szombat

Katerina Forest: PORSZEM


Egy kicsi porszem az vagyok,
szelek szárnyán suhanok.
Fent a magasban, esőcseppben fürdök,
lent a földön sárrá változom.
Talpad a sárba ragad,
nem mozdulsz,
mert fogva tartalak.
Csak egy porszem vagyok,
alakváltó, változó,
hol repülök, hol ragadok,
de mindenütt ott vagyok.
Tisztelj engem,
mert a Föld vagyok!
Rám taposol, döngetsz,
majd leborulsz, arcoddal érintesz,
lassan nyitott tenyeredbe veszel,
és a szelek szárnyára hintesz.