Ady Endre

 

Andrássy Réka: Ne várj rám

 

Ne várj rám többé. Elfáradtam nagyon.

A világ végén ülök egy rozoga padon

és lábamat lóbálom a semmi felett.

Ülök itt magamban kettőnk helyett.

Az ember nem felejt könnyen.

Mindig meglepődök, hogy van még könnyem.

Fázik a talpam, égeti a semmi.

Mégsincsen kedvem mozdulni, menni.

Ringatózom, mint egy kisgyerek,

mellettem a Magány szendereg.

Hiányokat szuszog és hízik a fájó nincseken.

Félek, hogy felébred és a semmibe lök hirtelen.