tag:blogger.com,1999:blog-89504743974453655472024-03-17T20:02:53.358-07:00Katerina ForestÜdvözöllek! Blogregényeim és verseim mellett sok irodalmi gyöngyszem is megtalálható az oldalon. Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.comBlogger584125tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-49472916789702368412024-03-17T01:10:00.000-07:002024-03-17T03:21:47.122-07:00 Fáradt madarak<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhryCMMNZYD_pQFsPIwhNX_QBCkgakaFrUOH3J6nyyVhZ3Lkk0ob64ZfYT5qxzPrxSramHedlijLTYgv1BfICtdj3kpxjtzOdtAml-YjR6SAn5sG8F1p7KpqMUl0FyAeRA8W-id3HOb1d87/s1600/43750634_2789492544410388_3888497556816134144_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="600" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhryCMMNZYD_pQFsPIwhNX_QBCkgakaFrUOH3J6nyyVhZ3Lkk0ob64ZfYT5qxzPrxSramHedlijLTYgv1BfICtdj3kpxjtzOdtAml-YjR6SAn5sG8F1p7KpqMUl0FyAeRA8W-id3HOb1d87/s400/43750634_2789492544410388_3888497556816134144_n.jpg" width="300" /></a></div>
<br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /><p data-p-id="51dad36f3a6879ebadac61f76eee5bc0" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Nóri megszokta, hogy folyton kihívásokkal kell szembenéznie. Eljött az az idő amikor Ferenc oldalán nyugodtabb kiszámíthatóbb életet élhetett volna. Mégis a fene nagy világváltó terveiről képtelen volt megválni. Elkötelezte magát újból, eleinte bele sem gondolt, hogy ez egy száguldó körhinta lesz, ami felőröli a magánéletét, de sérülések nélkül kiszállni sem lehet belőle. Azokban a napokban csak egy dolog lebegett a szeme előtt, hogy sikerült olyan munkát választania, ami tele lesz majd sikerélményekkel. A telefonhívás utáni napon elindult, hogy találkozzon a gyermekekkel. Három vadidegennel, akiket más választott ki számára. Mindegy, hogy gyermek vagy felnőtt, szimpátia vagy van, vagy nincs. Az első percben rájött, hogy hiányzik belőle az a felemelő érzés, ami végig kísérte a hozzájuk vezető úton. Próbált velük beszédbe elegyedni, de nem sok sikerrel járt.<br style="box-sizing: border-box;" />A tizenkétéves fiú arcán, ahogy vizslatta Nórit, végig lekezelő, gúnyos mosoly bujkált. Nyeglén, félvállról válaszolt a kérdéseire. A húga hat éves lehetett, szőkésbarna vállig érő hajjal. Merev testtartással ült a nagy tesója mellett. A kisöccsük izgett- mozgott, nagy kék szemeivel hol Nórit, hol a bátyját figyelte. Legszívesebben megfogta volna a kislány kezét: -- Na fiúk, ti itt maradtok, én csak őt viszem! -- de nem tehette meg, testvéreket nem lehet szétszakítani. Egyszerre három gyerek? Hazafelé már szorongott a gondolattól.<br style="box-sizing: border-box;" /><br style="box-sizing: border-box;" />Elhelyezési tárgyaláson mint égből a villámcsapás, közölték vele, hogy jelentkezett egy gazdag rokon, folyamatban van nála a környezettanulmány. Széles mosollyal megnyugtatták, hogy haza viheti a gyerekeket arra az egy hónapra, ne legyenek a befogadóban. Alig tudta leplezni a csalódását, a mérgét. Gondolatban mindig azzal játszott, hogy aki hozzá kerül, az örökre vele marad. Még akkor is hitt benne titokban, amikor a továbbképzésen azt tanították, hogy ők csak egy állomás lesznek a gyermekek életében. A kötődés lehet szoros, de nem lehet visszavonhatatlan. Bármikor, bármelyik nap, jöhet a szülő, hogy visszavigye őket a családba, vagy jelentkezhet egy családtag, ha felébred a lelkiismerete. Azon a napon észrevette magán, hogy az álmai szakadnak, foszlanak. A tudata megpróbált ugyan fércelni, újra összeilleszteni, de a végeredmény csak foltvarrásnak volt jó. Lehet színes és izgató, de nem lett egységes később sem. Rájött, hogy ez nem arról szól, hogy ő mit gondol, hogyan képzeli, mit akar.<br style="box-sizing: border-box;" />De nem volt más választása hazavitte a három gyereket.</p><p data-p-id="72cf31be08215a13ca5b149c5e9d6204" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mivel a testvérek tudták, hogy elkerülnek egy hónapon belül tőle, még alkalmazkodni se akartak. Nóriban is kialakult egyfajta ellenállás: miért törje agyon magát, ha csak szálló vendégek nála, olyanok mint a fáradt madarak, akik leszálltak pihenni a viharos tengeren egy hajó fedélzetére. Pár nap, és hess, elrepülnek.<br style="box-sizing: border-box;" />A család rangidőse Sanyi irányította a balhét mindennap. A kicsik minden szavát lesték, utánozták. A nagyfiú élvezte ezt a szerepet. Turkált az ételben, húzgálta a száját, ezt se szereti, azt se szereti.<br style="box-sizing: border-box;" />– Mi ez a kaja? – vonta őket kérdőre, amikor elébe tették a zaftos pörköltet pirított tarhonyával – Elegem van a húsból, már unom, otthon is mindig ezt kellett enni!<br style="box-sizing: border-box;" />Tudták az igazságot, hogy éheztek, hogy nem ettek főtt ételt, de kényszeredetten csak mosolyogtak a fiú lekezelő modorán.</p><p data-p-id="72cf31be08215a13ca5b149c5e9d6204" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">-- Nem muszáj megenned, egyél csak szimplán tarhonyát savanyúsággal. Kata átvette a bátyja stílusát, eltolta maga elől a tányérját .</p><p data-p-id="72cf31be08215a13ca5b149c5e9d6204" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">-- Én is unom ezt a kaját! </p><p data-p-id="72cf31be08215a13ca5b149c5e9d6204" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Majd az idő elrendez mindent – gondolta magában, és úgy tett, mint aki észre sem veszi az örökös provokálást.<br style="box-sizing: border-box;" />Egyedül a hároméves szőkeség, Béci érintette meg a lelkét. Nagy kék szemei, örökké sírásra görbülő szája, felébresztette az anyai ösztöneit, érzelmileg egyre közelebb kerültek egymáshoz. Béci adott erőt, hogy ne veszítse el a reményt, eljön még az a nap, hogy meg tudja őket szelídíteni, mint a mesében a kis herceg a rókát.<br style="box-sizing: border-box;" />Augusztus volt, a fák alatti fűben lehullott almák piroslottak, gyönyörű késő nyári virágok bódították a kertben pihenőt. Az első napokban nem akart rájuk erőltetni semmit. Igazából csak az alapfokú higiéniát követelte meg. Még ez is sok volt nekik, nem értették miért kell mindennap megfürödni, fogat mosni. Azon a napon a nap melege felért a hajszárítóéval, ezért mikor megmosta Kati haját, kiültek a ház elébe. Ott fésülgette a kislány szőkésbarna fürtjeit. Fésülgette, addig fésülgette, hogy észrevette ők a tarkójánál szaladgáló bogarakat. Rendesen kiakadt tőlük, nem ismerte a fejtetűt, a bolhát igen, a cica, kutya néha megörvendeztette vele, de a tetűt, azt nem. Ferenc abban a pillanatban érkezett haza, kétségbeesve hívta magához:</p><p data-p-id="2e3bbd24ab595d8fc41ab821b31dde3a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jaj, jaj, nézd! Kati fején bogarak szaladgálnak!<br style="box-sizing: border-box;" />– Jól van, nyugodj meg... ez csak tetű -- jegyezte meg higgadtan, mikor odahajolva megnézte ő is a kislány hajában futkározó bogarakat.<br style="box-sizing: border-box;" />– Tetű? És az ragályos, azaz elkaphatjuk mi is?<br style="box-sizing: border-box;" />– Hát igen, el. De most visszamegyek a gyógyszertárba, hozok tetűirtót.<br style="box-sizing: border-box;" />Mire visszaért, a gyerekek szobájában mindent felforgattott. Eszeveszett porszívózásba kezdett, húzta az ágyneműt lefelé, dobálta válogatás nélkül a mosógépbe. Legszívesebben az egész szobát begyömöszölte volna a mosógépbe. Félszemmel látta, hogy a három gyerek kárörvendően figyeli, mennyire megrémült egy-két vacak tetű miatt. </p><p data-p-id="2e3bbd24ab595d8fc41ab821b31dde3a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"><br /></p><p data-p-id="2e3bbd24ab595d8fc41ab821b31dde3a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Fáradságos munkával sikerült megszabadulni a tetűktől, de ezzel párhuzamosan észrevette, hogy Béci egyre nyűgösebb, napok alatt szemmel láthatóan terjedt valamiféle kiütés rajta. Látott a gyereken piros foltokat, mikor elment értük az intézetbe. Rá is kérdezett a gondozóra, de az szűkszavúan megnyugtatta.</p><p data-p-id="2e3bbd24ab595d8fc41ab821b31dde3a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Az orvos megvizsgálta, ez csak egy kis bemelegedés, majd elmúlik.<br style="box-sizing: border-box;" />De nem múlt el, a lába között, az ujjai között, egyre jobban terjedt. Aztán észrevettem a másik kettőn is.</p><p data-p-id="2bbe40b71f285091dd4f4ae9ee33ce09" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Hétvége volt, kihívták az ügyeletes orvost, mert Béci egyre nyűgösebb sírósabb lett. Megvizsgálta mind a hármat, beutalót írt a bőrgyógyászatra.<br style="box-sizing: border-box;" />– Elég, ha a nagyot viszik, egyforma a betegségük, a két kicsit ne is törje, úgy írom a beutalót, hogy három gyerekre kell a gyógyszer.<br style="box-sizing: border-box;" />– Na, csak ez hiányzott, tetű után egy fertőzés, mi jön még ezután?-- dohogott magában aztán elterelő hadműveletként, hogy megnyugtassa magát, hozzáfogott almás rétest sütni. A sütemény fahéjas illata köré csalta a gyerekeket, ott üldögéltek, nézték minden kézmozdulatát. Kati még segíteni is akart, de nem engedhette, hisz fertőzés volt a kezén.<br style="box-sizing: border-box;" />– Majd máskor, most sietek – hárította el a segítséget. Tudta, hogy ezzel megszakította azt a pillanatot, amivel közelebb kerülhettek volna egymáshoz. A süteményevés feloldotta végül a feszültséget. Gondosan félretett egy adagot az útra.<br style="box-sizing: border-box;" />Másnap Sanyival indult a városba. Észrevette milyen alázatosan vállalkozott az utazásra. Ketten lesznek egész nap, mégsem látta rajta, hogy bántja a dolog, türelmetlenül várta. A bőrgyógyász megvizsgálta a kezét, fel se nézett, csak mogorván megjegyezte:<br style="box-sizing: border-box;" />– Tisztátalanság az oka, asszonyom a gyerekei rühesek.<br style="box-sizing: border-box;" />Majdnem elszédült, csak a kimondott szót hallotta –„ rühesek!."<br style="box-sizing: border-box;" />Gépiesen elvette a receptet, lehajtott fejjel hallgatta az orvost, aki oktatta, hogyan kell bekenni a fertőzött bőrfelületet, mire kell vigyázni a kezelés alatt. Nagy nehezen mégis megszólalt, talán mert szúrósan nézett rá az orvos: -- Doktornő, azt hiszem félreértés van, nem nálam kapták el a gyerekek a fertőzést.<br style="box-sizing: border-box;" />Megkönnyebbülten látta az arcán, hogy az orvos tudta, nem ő él mocsokban.<br style="box-sizing: border-box;" />– Mindenkit lefertőz a családban, ha nem tartja be, amit mondtam – szólt utánuk, mikor mentek kifelé.<br style="box-sizing: border-box;" />Mikor kiértek a folyosóra, szólt Sanyinak üljön le, egyen a rétesből, neki a mellékhelyiségbe kell menni. A hideg vízben megmosta a homlokát, hogy észre térjen. Egész kiskorától ismerte a szegénységet, mégse volt a családban rühös senki. Kissé megnyugodott, kiment a folyosóra, kereste Sanyit, de az nem volt sehol. Eltűnt a rétessel együtt. Kereste egy darabig mindenütt, végül felhívta a gyermekvédelmet.<br style="box-sizing: border-box;" />– Sanyika? Itt van, azt mondta elengedted, hogy meglátogassa a régi gondozónőjét, Magdikát, hozott neki almás rétest is.<br style="box-sizing: border-box;" />– Almás rétest küldtem Magdikának? A gyerek rühes, tudjátok mit, úgyis megy a gazdag rokonhoz, maradjon is ott Magdikával!<br style="box-sizing: border-box;" />Hiába kérték, hajthatatlan maradt. Jóval később kiderült Sanyi minden turpissága. Azért volt olyan csibész, mert vissza akart kerülni a fiatal nevelőhöz. Nem tudta elfejteni a kedves szavait. Az első ember lehetett ez a nevelő, aki megérintette a szívét. Ezért volt nála olyan gonosz, ezért vette rá a két kicsit szemét dolgokra, hogy törjék be az ablakot, lökjék meg a tévét. Minden napra jutott egy gonoszság tőle. Azt akarta, hogy utálják meg őket, mert vissza akart kerülni az otthonba. Ez a nap meg Isten ajándéka volt, még süteményt is vihetett a kedves nevelőnek.<br style="box-sizing: border-box;" />Egyedül ment haza. Kati kétségbeesett mikor meglátta.<br style="box-sizing: border-box;" />– Elmenek innen, elmenek én is! – kiabálta, kiszaladt a ház elé és mászott fel a kerítésre. Utánament. Nem szedte le a kerítésről, fáradt volt és csalódott.<br style="box-sizing: border-box;" />– Jó, menjél el, de előtte szedd össze a ruháidat. Ne hagyj itt semmit.<br style="box-sizing: border-box;" />Kati beszaladt, nagy elhatározással elkezdte pakolni a ruháit, de csak az ujjakat. Béci ment utána, nem értette mi történik, csak azt fogta fel, hogy Sanyi nem ment vissza. Mikor látta, hogy Kati is menni akar a félelem teljesen eluralkodott rajta. Kati magához ölelte az összes új ruháját.<br style="box-sizing: border-box;" />– Ne pakold a szép ruhákat, csak azt viheted, ami rajtad volt mikor bevittek az átmenetibe – szólt halkan a kislányra. Kati letette a ruhákat, lekuporodott a földre, csendben sírdogált. Béci mellé ült, nézte a nővérét, majd felnézett Nórira és neki is sírásra görbült a szája.<br style="box-sizing: border-box;" />– Na, jó, ha ma nem indulsz világ körüli útra, amit nagyon helyeslek, mivel még azt sem engedted elmondani, hogy egyáltalán mi történt a mai nap, lehetne vacsorázni! Közben beszélgethetünk arról, hol van most a tesótok. Ki tart velem? – nevetett rájuk.<br style="box-sizing: border-box;" />A két gyerek egyszerre állt fel és elindult utána a konyhába. Aznap éjjeltől minden este bepisilt Kati az ágyában</p><p data-p-id="2bbe40b71f285091dd4f4ae9ee33ce09" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"> Értetlenül szembesült az orrfacsaró bűzzel reggelente a gyerekszobában. Kellemetlen szaga volt a kiváltott kenőcsnek is. A doktornő utasításait szigorúan betartotta, magas hőmérsékleten kimosott mindent, amivel addig érintkeztek és átvasalt minden ruhát. Reggelente a büdös kenőcs illata mellé betársult a pisi erős szaga. Így ment ez mindennap, kenegetés, bepisilés. Mindenhonnan tanácsot kért, jöttek is a jobbnál jobb tanácsok:<br style="box-sizing: border-box;" />– Ne adj este vizet neki – mondta a szomszédasszonya.<br style="box-sizing: border-box;" />– Ébreszd fel többször, hogy menjen vécére – tanácsolta az egyik ismerős.<br style="box-sizing: border-box;" />Az egész lakás kezdett egy aluljáró mellékhelyiségére emlékeztetni. Csak ide ne jöjjön senki, édes Istenem! Mit mondok, mi van itt? – könyörgött magában. Vásárolt gumilepedőket, az volt eleinte a legjobb ötlete. Tudta, ezzel is vinnie kell orvoshoz, de milyen orvoshoz? Talán urológushoz, vagy pszichológushoz?<br style="box-sizing: border-box;" />Aztán rájött orvos nélkül is a kiváltó okokra. Egyik este rémálmok kísértették Katit. Dobálta magát az ágyban, jajgatott. Mikor meghallotta szaladt megnyugtatni.<br style="box-sizing: border-box;" />– Ne anyu, ne! – kiabált a kislány, és az egész testéről folyt a víz.<br style="box-sizing: border-box;" />– Mit ne? – kérdezte meg önkéntelenül az alvó kislányt. Mintha hipnózisban lett volna, válaszolt a feltett kérdésre.<br style="box-sizing: border-box;" />– Anyu megy a padlásra, viszi a kötelet, már megint fel akarja magát akasztani!</p><p style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"><br style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #222222;" /></p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330423.227472145906368 -15.652946 71.097515854093643 54.659554tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-65777963541130805892024-03-06T09:50:00.000-08:002024-03-06T09:50:38.660-08:00Petri György - Csak egy személy<p> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">Petri György - Csak egy személy</span></p><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Ha lehetnék Neked</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">csak egy személy.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Végérvényes, bár esetleges,</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">mint <span style="font-family: inherit;"><a style="color: #385898; cursor: pointer; font-family: inherit;" tabindex="-1"></a></span>rozsdás, görbe szeg</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">a meleg porban.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Mint árnyékfedte lépcső tetején</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">egyetlen villogó él.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Csak egy személy</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">szándéktalan fürdése az időben.</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7puNJ5cDPWjs5YT3G0d4ME08F8bojzTF9_IGLM6zlWTKEruGyO2G_N0-12PG-XF0Cwe3KzRCVhMllFEzpSfBB2gVb5AvY-YF7GaqkvISj5xCiurJ3kIhI5Wk14nFVIgwXUQdebx_1dl0ReKmBhekZVv5qqNELiLTbNeKYCXW5KEAP6Q3EXUEssK7NNQ/s800/319155263_685217252982050_7019077273782537719_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="584" data-original-width="800" height="234" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7puNJ5cDPWjs5YT3G0d4ME08F8bojzTF9_IGLM6zlWTKEruGyO2G_N0-12PG-XF0Cwe3KzRCVhMllFEzpSfBB2gVb5AvY-YF7GaqkvISj5xCiurJ3kIhI5Wk14nFVIgwXUQdebx_1dl0ReKmBhekZVv5qqNELiLTbNeKYCXW5KEAP6Q3EXUEssK7NNQ/s320/319155263_685217252982050_7019077273782537719_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><div dir="auto" style="font-family: inherit;"><br /></div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Ha lehetnék Neked</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">megállás eltünőben.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Kietlen birtokod:</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">egyetlen pillanatra!</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Ha lehetnék Neked</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">míg az árnyék ahhoz a fokhoz ér</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">és elporlad a szeg,</div></div><div class="x11i5rnm xat24cr x1mh8g0r x1vvkbs xtlvy1s x126k92a" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">csak egy személy.</div></div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-82953528847713349242024-02-29T14:05:00.000-08:002024-03-13T10:05:49.947-07:00A csend hangjai<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ1VdZmjKdv2zCJe31PcBdOVlF1cbqlbED4r0UmbHQmK93IA8nyIm-1XVKFG9WW0T7_ccq4atugmCzPvQ-sfy8ZLg6Bvuwsz3ypYdV_GdKvxVzjaKcRMEbje89acLLJjBY1OSPpQ_VDxD7rMrjIhJ_qosD-dSGQVVnya2OYjH3dKhzlP25NrVjt5wS5853/s600/zene5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="600" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQ1VdZmjKdv2zCJe31PcBdOVlF1cbqlbED4r0UmbHQmK93IA8nyIm-1XVKFG9WW0T7_ccq4atugmCzPvQ-sfy8ZLg6Bvuwsz3ypYdV_GdKvxVzjaKcRMEbje89acLLJjBY1OSPpQ_VDxD7rMrjIhJ_qosD-dSGQVVnya2OYjH3dKhzlP25NrVjt5wS5853/s320/zene5.jpg" width="320" /></a></div><p><br /></p><p> A kávézóban a barátok figyelme azonnal felé fordult mikor leült közéjük.</p><p>– Hogy vagy, kislány? Mi van a gyerkőcökkel, rendben van minden? – kérdezte meg Zsolt. – Kicsit nyúzottnak nézel ki.</p><p>– Nem sok minden történt velem. Ma volt az anyukájuk temetése, én meg beadtam a papírokat a gyámügynek. Várom a válaszukat. Ennyi. Miről beszélgettek?</p><p>– A téma mindig ugyanaz, konteókat gyártottunk, ami mára úgy néz ki valósággá vált. Mit szólsz hozzá? Sejtettem, hogy alakul egy krach a világban, de azt nem, hogy ennyire felgyorsulnak az események. Persze tudom, hogy elkerülhetetlen a folyamat, de egy cseppet sem örülök ennek a bizonytalan életnek, amiben napról napra élünk. Jobb lenne gondtalanul madárdalt hallgatni, vagy csak lazulni, mint eddig. Valahogy irtózok ettől a sok konfliktustól – válaszolt lehangoltan Zalán.</p><p>– Láttam a tévében a tüntetést.</p><p>– Elszabadultak az indulatok. Várható volt. A tűréshatáron táncoltunk eddig is. Az uzsora, a korrupció, a bűnözés országává váltunk. Mindenütt zavargások vannak, nem csak nálunk, igaz ettől nem lehetünk nyugodtabbak. Ez nem összeesküvés elmélet, ez már a valóság, az elszegényedett, kizsákmányolt réteg kezd felébredni a Csipkerózsika álmából. Egyre több helyi háború lobban fel a környező országokban. Túl nagy a mozgolódás, túl sok a halott.</p><p>– Megy a riogatás, hogy kirobbanhat egy atomháború! – szólt letörten Róza. – Azt nem éljük túl... talán mégse annyira rossz a helyzet.</p><p>– Atomháborúú? – nézett Rózára meglepődve Zsolt. – Hát azt nem élnéd túl, erre mérget vehetsz. Lesimítaná a Föld felszínét több száz évre. Annyi időd maradna csak, hogy elindulj lapos kúszásban a temető felé, de nem garantálom, hogy oda is fogsz érni. Tudod, mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy minden ország vezetése tisztában van azzal a ténnyel, hogy az utolsó ítélet napja lesz, ha ez bekövetkezik. Nem lesz olyan, aki megússza, legfeljebb tovább él pár napig vagy hétig. De bújhatnak a föld alá a pénzeszsákok, ők se kiváltságosok, hiába építettek annyi gigászi bunkert. Szegény, aki nem tud még álmodni sem! Milyen élet az, ahol nincs napfény, és milyen, ha elfogy a víz és az élelem? Csórikám majd kibúvik a felszínre, és meglepve tapasztalja, hogy oda csak meghalni ment ki, mert élhetetlenné vált az egész bolygó.</p><p>– Mindig csak külfölddel hozakodtok elő, nálunk is egyre rosszabb a helyzet! – szakította félbe Gergőt Anna. – Sok magyar kiment külföldre dolgozni, ezzel egy időben egyre nagyobb az illegális bevándorlók száma. A határszélen élők félnek, megszaporodtak a bűnözések, lopások azon a környéken. De tudod, mi a sejtésem? Ez az egész konfliktussorozat, a népek vándoroltatása, előre meg volt tervezve.</p><p>– Előre megtervezett? Ahol nem lehet élni, mert mindennap halálfélelmed van, ahol éhség és szomjúság kínoz, onnan ösztönösen menekül mindenki. Forradalmak, polgárháborúk, fanatikus vallásüldözés színtere a föld nagy része, olyan, mintha őrültek házában élnénk. Elveszett az emberek józan ítélőképessége. A történelem megismétli önmagát, ugyanazok a csapdák vannak most is felállítva, mint száz, vagy ötven éve. És mit tesz a magasan kvalifikált homo sapiens, ugyanúgy beleesik a csapdába. Minden nyavalya a nyakunkra ült, a klímaváltozás, a túlnépesedés. Nyüzsgünk, mint a hangyák, a végén felfaljuk egymást.</p><p>– Reméljük, ez az agyrém nálunk nem alakul ki ilyen drámain – sóhajtott fel rezignáltan Róza.</p><p>– Várd ki a végét, hogy mi lesz itt! A magyar jámborfajta, de csak egy darabig. Ha végképp elszakad nála a cérna, harcolni fog, és elfelejtkezik minden addigi jámborságáról – fordult Róza felé Zsolt.</p><p>– Szerintem meg mi leszünk legtovább fotelharcosok. Ülünk és fontoskodunk akkor is, ha körülöttünk minden vérben úszik! – legyintett lemondóan Sára.</p><p>– Reméljük, a pasit is kiengedik a börtönből hamarabb. Ő egy igazi áldozata ennek az agymosott rendszernek – biztatta Róza Sárát.</p><p>– Jó lenne, sajnálom a családját. – helyeselt Sára.</p><p>– Kiengedik? Legyen úgy, engedjék ki! A rendszer legnagyobb ellenségét fogják kiengedni! Nem lesz hálás. Álljunk meg egy pillanatra, azóta az emberünk feltett önmagának egy sor mélyreható kérdést. Például azt, miért ő a bűnös, hogy nincs Magyarországon élhető élet, hogy nincs munkahely, hogy nincs szociális háló, soroljam még? Ez a rendszer tönkre vágott mindent. Csak azok élnek jól, akik odafértek a tűz köré, a brancs, a haverok országa lettünk! – állt fel idegesen Gergő. – Itt semmire nem jut pénz, csak az elit hóbortjaira.</p><p>Az egész esti dumaparti ingerülten zajlott, a végén rossz hangulatban váltak el egymástól.</p><p>Hazafelé már újra köd lepte el a várost, a nyirkos levegő az arcára tapadt mikor kiszállt az autóból. Arra gondolt, hogy jó, hogy nem kell már gyalog járnia az esti kietlen utcákat, nem szorong úgy, mint azelőtt. A beszélgetés fonalát gombolyította tovább magában. Talán eltúlozta Zalán, persze változni kell a rendszernek, ez így nem folytatható tovább. Minek élünk, ha csak ez a sorsunk, félni a sötétben, félni nappal a fényben? A bizonytalansággal harcolni reggeltől estig. Valaminek történnie kell, az biztos.</p><p>Jó ötletnek tartotta, hogy anyja vidékre költözik. A két tyúkanyó megérezhette a veszélyt.</p><p>Hazaérve belenézett a postaládájába, volt egy levél a sok reklám mellett.</p><p>Érdeklődve nézte a feladó nevét a borítékon. Megkapta a levelet a gyámügyesektől.</p><p>Várta a levelet, meg nem is. Annyi minden történt az életében, hogy rendezetlen halmazzá vált tőle a lelke, úgy érezte, mintha nem is ő irányítaná a sorsát. Csak történtek vele a dolgok napról napra, nem tudott tervezni előre. Mint egy dzsesszzongorista, improvizált az élet vele, nem volt leírt kotta előtte, csak áradtak a hangok a billentyűk alól, amiket az érzelmei a lelke diktál, egy-egy adott pillanatban.</p><p>A levelet figyelmesen elolvasta, majd visszacsúsztatta a borítékba. Megkapta az együttműködési hozzájárulást. Látogathatja a gyermekeket. Kapott időpontot a hivatalos papírok aláírására, és a további teendők megbeszélésére. Jó, akkor ez is meg van. – remélte, hogy nem jön közbe semmi, és fel tudja keresni a megadott időpontban a gyámügyet.</p><p>A lelkesedése mégse lett a levéltől egetverő, szorongott attól a felismeréstől, hogy egyre közelebb sodorja az élet a két kislányhoz. Azt is tudta, hogy már nem tud visszalépni egy kézlegyintéssel: --Mese volt lányok, itt a vége, huss el véle! Meggondoltam magam, mégsem nyerő nálam ez a pótanya szerep.</p><p><br /></p><p>Hétvégén, ahogy megígérte az anyjának, elindult Pestre. A város végén befordult a Shell kútra tankolni. Türelmetlenül várakozott az autósorban, ami nagyon lassan mozgott előre. Hirtelen harci repülők jelentek meg az égen, összerezzent a hangrobbanástól. Ijedten nézett kifelé az autó ablakán, majd kíváncsian kiszállt. Akkorra már többen néztek az ég felé, ahol egymás után több vadászgép repült a fejük felett, fülsüketítő zúgással.</p><p>– Nem értem – szólt a feleségéhez egy idősebb férfi. – Mióta jött szokásba mi felettünk a gyakorlatozás? Nem volt ilyen azelőtt.</p><p>– Igaza van a fazonnak – gondolta Sára –, mióta itt vagyok, én sem láttam őket felettünk gyakorlatozni.</p><p>Tele tankolta az autót és ráfordult a hazafelé tartó útra. Álmosítóan surrogott a levegő a szélvédőn, bekapcsolta a rádiót. Zenét keresett, de megállt a keze a keresőn, feszülten figyelt. Egy közleményt hallott, a szomszéd országban eszkalálódott helyzetről.</p><p>– Erről beszélt Zalán. Most mi fog következni? – eszébe jutott az elmúlt esti beszélgetés. Félrehúzódott az út mellé, telefonált.</p><p>– Anya, nem lehetne már holnap költözni a Pálos-tanyára? Segítenék, most van rá időm. Gon Amíg hazaérek gondold át!</p><p>Az anyja csodálkozott, majd annyiban maradtak, hogy lehet róla szó, igaz fel nem foghatja mire ez a nagy rohanás.</p><p>Eltűnt az álmosság belőle, az előérzete, ami az utóbbi időben pontos jelzéseket küldött felé, azt sugallta, hogy vegye komolyan a belülről jövő intuíciókat. Úgy gondolta, hogy az anyjának biztonságba kell kerülnie. A többi ráér utána... a lányok is ráérnek, ők aránylag nyugis helyen vannak.</p><p>Mikor beért a fővárosba azonnal dugóba került. A hangfoszlányokból megértette, hogy a tüntetők blokkolják a forgalmat. Lassan araszolva haladt előre a kocsisor, a hangzavar egyre erősödött, ahogy közeledett feléjük. Nagy nehezen sikerült egy mellékutcába kikanyarodnia.</p><p>Az anyja boldognak látszott, mikor magához ölelte, majd szélesre tárta a karját úgy mutatott szét a lakásban.</p><p>– Látod Sára, nincs gond, már egy hete becsomagoltam mindent! Sára meglepődve nézett körül a lakásban, ahol mindenfelé doboz, doboz hátára volt rakva.</p><p>– Ügyes vagy anya, mindig tudtam. Hívjunk fuvarozót, hajnalban indulunk.</p><p>– Hajnalban? Miért olyan rohamléptekben Sára?</p><p>– Te nem nézed a tévét? Kint zavargások vannak az utcákon, ki kell érni a városból korán reggel. Minél korábban indulunk, annál jobb. Már örülök, hogy itt hagyod a várost. Ami most várhatóan bekövetkezik, azt jobb, ha távolból figyeled.</p><p>– Mi lehet még ennél is rosszabb?</p><p>– Ha azt mondom, hogy eddig éltél csak biztonságban és nyugalomban, nem hiszel nekem. Nagyon rossz előérzetem van... sajnos az utóbbi időben mind beteljesedett.</p><p>– Mégis mire gondolsz kislányom?</p><p>– Azt nem tudom konkrétan megmondani, ennyire azért nem látok előre, de félelem és anarchia következik. Vidéken jobb lesz, itt kell hagyni a várost, ahol minden mindennel összefügg. Mint a dominó, ha elkezdődik, minden bedől. Ha elkerülhetetlenül beüt egy gazdasági összeomlás, akkor élelmiszer hiányt, energia hiányt, még nagyobb munkanélküliséget hoz magával. Pár hét és könyörtelenül itt a tél a nyakunkon. Vidéken ott lesz az akácos erdő, de mi lesz itt, ha elzárják a gázt vagy a villanyt? A háború eszkalálódott, kiterjedhet egész Európára. Ami biztos egyhamar nem lesz nyugalom. </p><p>– Jól van, de először ebédeljünk meg! – hagyta jóvá az anyja, nem vitatkozott egy percig se a lányával.</p><p>Sárát teljesen lefoglalta a másnapi költözés szervezése. Harmadik telefonálási kísérlete sikerrel járt, elvállalta a szállítást egy maszek bútorszállító.</p><p>Még egyszer átellenőrizték a csomagokat. Látta az anyján, hogy milyen nehéz számára a megszokott életéből kilépni, bármennyire próbálta leplezni.</p><p>Fáradtan ült a régi kedvenc helyére a konyhában, és onnan nézte a pakolászó lányát. Nézte a hajladozó alakját, gyors mozdulatait. Visszagondolt arra az időszakra, amikor haragudott a szertelen életmódja miatt. Mindig sírt titokban, hogyha félvállról, tisztelet nélkül dobta felé a szót, ha kérdezett tőle valamit. Olyankor mindig úgy érezte, hogy úgy bánik vele, mintha csak a cselédje lenne, semmi más. Bezzeg az apjának akkor is tudott hízelegni a mihaszna. Mióta meghalt a férje, valami megváltozott. Másként nézett már a lányára, már nem tudott haragudni rá. Tisztába lett vele, hogy csak rá számíthat az életben, nincs rajta kívül senki, aki öregségére támasza lehetne. Szerencsére Sára is változott, figyelmes lett, következetes. Áradt belőle a törődés, ha távol volt tőle, akkor is érezhette a biztonságot, amit felé küldött.</p><p>– Min filózgatsz, anya? – egyenesedett ki Sára. – Nem gondoltad tán meg magad?</p><p>– Dehogy gondoltam, csak azon járt az eszem, mikor tudunk együtt lenni, mikor jössz utánam?</p><p>– Keresztanyámnak is megmondtam ma a telefonba, hogy nem tudom, de igyekszem minél hamarabb veletek lenni. Ti se maradhattok ott egyedül. Kéne a tanyára egy férfi, aki biztonságot ad. Vasárnap, ha rendben lezajlik a költözés, visszajövök azonnal Pestre. Kimegyek Kíra elé a repülőtérre, megígértem az öccsének. Kíváncsi vagyok, mi történt vele, mire ez a gyors hazatérés? Na, meg az öccse is majrézik, mert hazaköltözött az apjuk, akit Kíra ki nem állhat. Tőlem várja szegény fiú, hogy vegyem rá a nővérét, fogadja el az öreg jelenlétét a családban.</p><p>– Ne mondj neki lányom semmit, ne bántsd, sokan kiutaztak külföldre a pénz miatt. Van, akinek összejött, van olyan is sajnos, akit becsaptak. Amúgy meg örülhetne az a lány, hogy együtt lesz újra a családja. Bárcsak élne szegény apád... – sóhajtott fel az anyja.</p><p>A fuvarozó kora reggel pontosan érkezett, hozott rakodókat, hamar felpakoltak a teherautóra.</p><p>A reggel hideg volt odakint, a háztetőket gyengéden befedte a dér. A város csendes volt, csak a menetrend szerinti villamosok, trolik duruzsolták, csikorogták végig a főutakat. Mikor a körútra rákanyarodtak, akkorra már feltörte a reggeli nap fénye a szürkületet.</p><p>A belvárosban az esti tüntetés nyomait takarították a sárga mellényes köztisztaságiak.</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p>– Mesélj Sára, hosszú az út a tanyáig, mi bánt, mi az, ami miatt nem jössz le vidékre? Keresztapád szegény, majd meglátod, egy egész birodalmat hagyott rád.</p><p><br /></p><p>– Jól van. Eddig nem akartalak vele idegesíteni, de egyszer el kell mondanom neked mindent.</p><p><br /></p><p>Sára mesélt végig az úton az anyjának. Mindent elmondott. Mesélt Karoláról, arról a napról, mikor rosszul lett a bankban az asszony, a kórházról, a haláláról, Benjáminról. Mesélt az ígéretéről. Arról, hogy milyen furcsa álmok kísértik az utóbbi időben.</p><p><br /></p><p>– A két kislány hol van most?</p><p><br /></p><p>– Gyermekotthonban, az apjuk meg börtönben... még nem tudom, hogyan tovább. Meg azt se, hogy tényleg meg kell-e tennem, amit megígértetett velem az asszony a halálos ágyán. De félek Karolától, hogy megbüntet, ha nem tartom be a szavam... ne nevess ki anya!</p><p><br /></p><p>– Dehogy nevetlek. Isten nagy terhet rakott a válladra, lányom. Értem már, miért változtál meg annyira.</p><p><br /></p><p>– Megváltoztam?</p><p><br /></p><p>– Meg, nagyon. De én ezt a kislányom szeretem. Most vagy az igazi, olyan, amilyet mindig álmodtam magamnak, ha szomorú voltam. Bizonyára az asszony is tudta, hogy megbízhat benned. Ne kutasd az okokat. A szíved, a lelked fogja megmutatni a helyes utat számodra. Önmagadtól kérj tanácsot, ne mástól.</p><p><br /></p><p>– Sajnálom a két kislányt, olyan szép és olyan szomorú két gyermek.</p><p><br /></p><p>– És mi van a férfival?</p><p><br /></p><p>– Nagyon jóképű férfi. De magának való, rideg, visszafogott. Nem tudom kiismerni. Eléggé meggondolatlan, hisz az se érdekelte, hogy magára hagyja a két lányát, mikor részegen gyújtogatott.</p><p><br /></p><p>– Ha az én véleményemre vagy kíváncsi, én azt gondolom, hogy a végsőkig el volt keseredve az az ember. Ilyen esetben megszűnik a logikus gondolkodás. Csak a felfokozott érzelmek irányították szegényt. Egy idő múlva lenyugszik majd – válaszolt az anyja bölcsen.</p><p><br /></p><p>– Lehetséges. De az is lehet, hogy a börtön hatására még jobban kifordul magából.</p><p><br /></p><p>– Bármi megtörténhet. A gyerekeken csak az isteni csoda tud segíteni, ők az igazi áldozatok. A halottnak már nem fáj semmi... az apára bűnhődést mért a sors... az ő élete titok, lehet, a titok kulcsát a te kezedbe adta a haldokló, mikor magához kéretett, csak még nem tudsz róla, hol keresd.</p><p><br /></p><p>Végig beszélgettek az úton, régen volt köztük ilyen meghitt a kapcsolat. Sára nem félt már az anyjának a legféltettebb titkairól beszélni.</p><p><br /></p><p>Megérkeztek ahhoz a bekötő úthoz, ami a tanyához vezetett. Régi aszfaltúton mentek ezután, ami tele volt hepehupával, jóformán csak lépésben haladtak előre.</p><p><br /></p><p>– Na, anya, itt a világvége, vagy ez lenne a te Eldorádód? – nevetett az anyja felé fordulva.</p><p><br /></p><p>– Ígérik, hogy fel lesz ez is javítva egyszer – nyugtatta meg az anyja komoly arccal.</p><p><br /></p><p>Sára érezte, hogy semmi nem tántoríthatja már el attól a szent meggyőződésétől, hogy a legjobb döntést hozta, hogy vidékre költözik. Mondhat őneki már bárki bármit.</p><p><br /></p><p>Egy kilométer után feltűntek a magas akácfák, amik a tanyát körbevették. A villanypásztorral védett legelő mellett haladtak, ami mögött ott legelt egy csapat birka, nem messze tőlük egy kanca és egy csődör figyelt fel a jöttükre.</p><p><br /></p><p>– Nézd anya, mióta van itt ilyen gazdaság?</p><p><br /></p><p>– Mikor voltál itt utoljára, lányom?</p><p><br /></p><p>– Hát, keresztapám halála előtt tíz évvel, a gimnázium ideje alatt már nem jöttem le egyszer sem.</p><p><br /></p><p>– Régen jártál itt, hát akkor rá se ismersz erre a helyre. Tíz év sok idő. Tíz év alatt erdők nőnek a puszta közepén. A természet úgy változik minden évben, mintha csak a kedvedbe akarna járni, felkínál újra és újra egy csodát, hogy boldog légy, ne akard elhagyni.</p><p><br /></p><p>– Anya, olyan furcsán beszélsz, mintha sose voltál volna városi. Mi van? Csak nem beléd költözött keresztapám szelleme?</p><p><br /></p><p>– Még az kéne. Mióta ide készülök, sokat olvastam a vidéki életmódról, hogy tudjam a dolgom. Ne csalódjon keresztanyád a városi nagyságában – nevetett jóízűen az anyja.</p><p><br /></p><p>– Kivirultál, megfiatalodtál, jót tett neked a változás.</p><p><br /></p><p>– Jól látod, a változás is, meg az is, hogy nincs rajtam teher. Nincs adósságom, elmúlt a napi stressz, ami fojtogatott – nevetett fel újra az anyja.</p><p><br /></p><p>Megálltak egy fából készült nagykapu előtt. Két hófehér kuvasz vészjóslóan ugatott bentről a hívatlan vendégekre. A nagy lármára kinyílt a ház tornácán az ajtó, megjelent Sára keresztanyja, majd sietős léptekkel elindult elébük, útközben a hátára dobta a birkaszőr béléses bekecsét.</p><p><br /></p><p>– Hazaértetek kedveseim, Isten hozott benneteket! – örvendezett, majd parancsot adott a két lármázó fenevadnak.</p><p><br /></p><p>– Lajkó, Bice, lábhoz!</p><p><br /></p><p>Hirtelen olyan csend lett, mint a mennyországban, csak a nagykapu csikorgása hallatszott, ahogy kitárult az autók előtt.</p><p><br /></p><p>– Oda, a ház elé ájjatok! Mingyá' kész az ebéd is, idejébe keltem. A hátsó két szoba üres, oda pakoljatok. De minek ennyi haszontalanság? – szörnyülködött, mikor meglátta a teherautón a sok dobozt, bútort, egymás hegyén-hátán.</p><p><br /></p><p>Kifizették a fuvarost, megvárták míg elmegy az üres teherautó. Az öregasszony gondosan bezárta a nagykaput utánuk.</p><p><br /></p><p>– Mindig így kell. Járnak erre is kóbor lelkek – magyarázta meg a buzgóságát.</p><p><br /></p><p>A házban két szoba tele lett a városból lehozott holmikkal, oda telepedtek közé, fontolgatták hogyan rendezzék el, hogy új otthont teremtsenek belőlük. Sára otthagyta őket, hadd örüljön egymásnak a két asszony. Elvégre mindkettőjüknek sorsfordító lett ez a nap.</p><p><br /></p><p><br /></p><p>A csend hangjai</p><p><br /></p><p><br /></p><p>– Kicsit szétnézek, nem baj? – szólt oda az anyjának, és már kint is volt a tornácon.</p><p>Kisétált az udvarra, egyenesen a gyűrűskút felé ment, emlékeiben már látta mögötte a gyümölcsöst, a galambdúcot a kapirgálók udvarán. Minden ott volt, igaz kicsit szürkén, mert a közelgő tél hideg hajnalai lekapdosták a faleveleket a fákról. A galambok ijedten rebbentek fel, félve repültek tisztes távolságba, majd végig ülték a baromfiól cseréptetőjét. Hátranézett, és meglátta, hogy követi a két kuvasz. Nem látott bennük semmi félelmetest.</p><p>– Lajkó, Bice! Jó kutyák! – dicsérte meg a két állatot.</p><p>Lajkó sebes farkcsóválással jelezte, hogy megértette a dicséretet. Bice öreg házőrzőként csak leült és ragyogtatta a szemét az új lakóra.</p><p>Sára folytatta a felderítő körútját, végig járta a tanyát. Fáradtan állt meg a kerítés mellett, onnan nézte a pusztaságot. Tekintete átsiklott a dűlő felett a szomszéd távoli tanyára. Aztán végig pásztázta a sík mezőt, a frissen szántott földeket, aminek a végénél az akácos erdő fái magaslottak. Varjak serege szállt a szürke felhők alatt, majd leereszkedtek az erdő fáira. Az egész környék kihaltnak tűnt, mint ahol megállt az idő, nem volt semmi mozgás.</p><p>Elkeseredett, mert arra gondolt, hogy ugyan ki tud ilyen helyen élni sokáig, olyan mintha a világvégén lenne, mintha egy lakatlan szigetre száműznék az embert. – Nincs itt semmi... semmi! – mondta ki hangosan, elillant a kedve a látottaktól, mert egyhangúnak és szürkének talált mindent.</p><p>Kedvetlenül sétált visszafelé a házba. De ahogy lépkedett a száraz avaron, furcsa, sejtelmes érzés kerítette hatalmába a lelkét: hallani kezdte a csend hangjait, és látni kezdte az addig láthatatlant.</p><p>A csend hangjai lágyan körbe fonták. Meghallotta a természet hangjait maga körül, zizegett a nyárfa sárguló lombja és egy széllökésre forogva aláhullott róla a sok kis aranyló falevél. Csodálkozva nézte, ahogy köröztek a levegőben, némelyik tovasiklott jó pár méterre az elhajolt fű felett. Feketerigópár kicsi talpakon szökdelt az avarban, kutattak figyelmesen élelem után. Sűrűn felfigyeltek, nem jár-e a közelben a ház macskája. Sára léptei alatt megcsikordult az út fövenye, ketté roppantak a lehullott száraz ágdarabok.</p><p>Igen, csend volt, szinte félelmetesen nagy csend, amitől mindig félt kiskorában. De már más volt ez a csend, beszélt hozzá és megnyugtatta. Kiment a nagykapun, nekivágott az akácokkal övezett dűlőútnak. Lassan felerősödött a szél, mire az erdő mellé ért, már a fák lombjai közt zúgott, sistergett. Úgy érezte, a tiszta, hűvös fuvallat átfújta a tudatát, tisztultak és felerősödtek benne az elmúlt időszak képei, eseményei. Úgy pergett a lelkében vissza minden, mint egy film. Elmélyült a gondolataiban séta közben: Semmi nem történik vele ok és cél nélkül. Nincs semmi véletlenül, a találkozások sem. Minden, ami történt vele, hozzá tartozik, az ő sorsa, az ő életútja. Ez a táj is, és ez a csend is. Mintha mindig is ott élt volna azon a vidéken. Nem azzal van baj, hogy elszigetelt a hely. Nem a hellyel van a baj: vele van a baj. Hisz nem tudja magát még elképzelni sem, hogyan lehet élni úgy vidéken, hogy teljes életet éljen. Ez nem volt probléma soha keresztszüleinek. Ők hozzátartoztak a helyhez, mint kabáthoz a gomb. De ő? Talán mindig is tévedett, lehet ő is odatartozott mindig. Hisz az apja is innen indult a városba, ebből a tanya melletti faluból. A génjeiben hordozhatja ő is a vidék iránti érzéseket, csak elő kell hívni magából. Ez az igazi harmónia, amit mindig is keresett. Igen, igaza van keresztanyjának, csodálatos ez a hely, a mély nyugalmával, békéjével. Olyan, mint egy akvarell kép, amin ragyognak elől a színek, de a horizonton már összemosódnak, végül összerendeződnek eggyé. Aki már felnőtt ehhez az érzéshez, az már tudja értékelni, mert ez itt a szabadság. Megszűnik a függőség, megszűnik az agymosás, amit a média minden csatornán közvetít. Hát igen, nem olyan könnyű másként élni, még akkor sem, ha már tudja, hogy ez itt ez a valós élet. Már megszokta a másikat. A nyüzsgést, a rohanást, a tolakodást a karrierépítést, ki kell ugrania a mókuskerékből, amiben csak a pénz utáni hajsza folyik. A vásárlás, a halmozás öröme, végül az üres szórakozásé. De itt, ahol szimbiózisban élhet bárki a természettel, itt lelki egyensúly van. Nincs szorongás, stressz, nincs félelem a holnaptól. A reggel ugyanolyan boldogan köszönt mindenkit, mint az éjszaka csillagragyogása a nyugovóra térőt.</p><p>De mi lesz a lányokkal, ha ideköltözik? Talán mégis végleg magához kellene őket vennie, úgy, ahogy a gyámügyi előadó tanácsolta, és ide hozhatná mindkettőt. Ha van valahol hely a világon, ami begyógyít minden lelki bajt, hát ez az a hely, itt meg tudnának nyugodni teljesen.</p><p>Elindult visszafelé a tanyaházba. Eszébe jutott, hogy feltűnően sokat gondolt az utóbbi időben a két kislányra. – Hihetetlen, de hiányoznak – vallotta be magának hősiesen az elnyomott érzését.</p><p>Elhatározta, hogy mindent elkövet, hogy megvalósítsa az elgondolását: Nem lesz az olyan nehéz, hisz lesz segítsége, az anyja és keresztanyja, rájuk számíthat. Talán még jó is lesz, és örülni fognak annak, hogy gyermekek is lesznek az eddig csendes vidéki tanyaházban. Hely meg van bőven. </p><p>Nem volt könnyű eljutnia ehhez az elhatározáshoz, hisz a képbe mindig betolakodott Benjámin borostás, fáradt arca, az utolsó találkozásukból, amikor közömbösen beszállt a temetőkapunál a börtön autójába. Még most is úgy gondolta, hogy valami nagy titok lengi körül a férfit. Nyugtalanította, hogy Karola említést se tett róla, amikor magához kérette. Talán láthatta a férje jövőjét, például azt, hogy nem tudja a tetteit kontrollálni. Az is lehet, hogy azt is tudta, hogy börtönbe kerül. Sajnálta az asszony, hogy ilyen nagy lelki teherrel indult el a másvilágra.</p><p>Mikor benyitott a házba, a két asszony már a nagy konyhában sürgölődött. Az asztal már meg volt terítve, az egész házban végigúszott a tyúkhúsleves illata.</p><p>A keresztanyja gyors léptekkel jött-ment, meghazudtolva korát, örült, hogy Sára időre visszatalált.</p><p>– Gyere, kislányom ebédeljünk, mert nekem menni kell a gazdaságba végeződni mingyá'!</p><p>– Adjál keresztanya itthoni ruhát, megyek veled, segítek! – kérte lelkesen Sára az öregasszonyt.</p><p>– Van segítségem, a faluból kijár délutánonként egy ember, nincs munka a faluban, nekem meg sok van, mióta keresztapád meghótt, Isten nyugosztalja –, és gyorsan keresztet vetett magára.</p><p>– Fizeted?</p><p>– Fizetem. Meg ellátom ezzel-azzal, ami akad a házban. Tejjel, túróval, hússal. Jól jár velem. Jár is pontosan, mint a toronyóra. Na, együnk!</p><p>Leültek enni, de nem illett hozzáfogni, amíg az öregasszony el nem mondta az asztali áldást.</p><p>– Mi van Sanyóval, a tanyaszomszéddal? – intett fejével a szomszéd tanya felé Sára.</p><p>– Sanyó? Kicsit többet ivott, jó egy éve. Csak nem a kocsmába folytatta, hanem a kanálisban. Belehótt – mondta el a történetet tömören az öregasszony.</p><p>– Szegény.</p><p>– Hát úgy halt meg, ahogy élt. A tanya ott van, ahogy elment, senkinek se kell. Családja se vót.</p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p>Kintről hallották a kutyák csaholását, megjött a segítség. Sára beöltözött, indult ő is a gazdaságba. A tehénistállóban kezdték a munkát, aztán a lovakat hajtották helyre, később a birkákat. A férfi ötven év körüli, erős testalkatú falubeli volt, bazsalyogva nézte a széles karimájú kalapja alól Sára ügyetlenkedését.</p><p><br /></p><p>– Ne úgy, így valahogy. Még feltöri a kezét a villanyél – mutatta aztán meg sorban, hogyan kell tiszta almot szórni az állásba, hogyan kell lecsutakolni a lovakat.</p><p><br /></p><p>Sára már alig állt a lábán, de szégyellte a gyengeségét bevallani. Lassan mégis múlt a fáradtsága, és ahogy a gazdaságban lévő összes feladat végéhez értek, kellemes, jóleső érzés töltötte el.</p><p><br /></p><p>– Elfáradt? – nézett rá szánakozva a férfi.</p><p><br /></p><p>– Igen. Nem könnyű a vidéki munka! – vallotta be őszintén az igazat.</p><p><br /></p><p>– Nem, de hasznos! – nevette el magát az ember – Majd megszokja idővel!</p><p><br /></p><p>A hajnal a tanyán teljesen más, mint a városban. Nem a zaj kezdi felszaggatni az éjszaka köpenyét, mely a földekre rásimulva takarta a fázós hantokat. A hajnalhasadás kis neszekkel indul: egy rigó dalával, amelyhez az akácos közt feléledt szél ad muzsikát. Lajkó, a kuvasz hírül adja a kerítés mellől az állatoknak, hogy új nap kezdődött. Figyelmét nem kerüli ki semmi. Minden zajt ismer. Van, amire füle botját se mozdítja, van, amit más meg sem hall, de ő élénken, izgatottan figyel. Valami történik, ami szokatlan. Sára is felkelt lelkiismeretesen, kiment az udvarra, segített reggel is a munkában. Fáradt volt, izomláza lett előző napi munkától, de nem törődött vele.</p><p><br /></p><p>A keresztanyja megelégedve figyelte a mozdulatait.</p><p><br /></p><p>– Mintha nem is városi hölgy lennél, úgy áll a kezedre minden! – dicsérte meg végül a lányt – Anyádat még nem tudnám itt elképzelni, ő inkább főzzön a konyhán.</p><p><br /></p><p>– Azt érti, hagyd csak rá keresztanyám a házimunkát, nem lesz vele bajod. Meg a növényeket a konyhakertben tavasszal, azt tanítsd meg neki, szeretni fogja.</p><p><br /></p><p>– Mielőtt felkeresem odaát keresztapádat, mindenre megtanítalak benneteket. Úgy, ahogy engem is megtanítottak a szüleim. Nem kell ahhoz iskola, csak figyelem. Mert ha jól megfigyelsz mindent, megérted, mit üzen neked a természet. Még az állatok nyelvét is érteni fogod. Nem fog hiányozni a városi ricsaj, mert itt megtalálod a teljes lelki békéd. Mert Isten minden nap jelen van a tanyán. Itt meghallod a szavát, a tanításait!</p><p><br /></p><p>– Mi az, ami itt másként működik keresztanyám? Mindenütt ugyanaz van. Reggel felkel a Nap, este lenyugszik. Mindegy, hogy tanya vagy város. Egyre megy – nevetett jóízűen az öregasszony elmélkedésén.</p><p><br /></p><p>– Még nem érted a különbséget, ahhoz idő kell, hogy megértsd. Ha megérted, áldani fogod a sorsod, hogy erre az útra léptél!</p><p><br /></p><p>Mire elvégezték a sok munkát és visszamentek a házba, Sára anyja elkészült a reggelivel. Gondterhelten ült le közéjük az asztalhoz.</p><p><br /></p><p>– Hallgattam a rádiót, egyre nagyobb a zavargás a városban. Biztos, hogy nem halaszthatod el Kírával a találkozód, kislányom? – fordult a lánya felé.</p><p><br /></p><p>– Ne izgulj anya, nem lesz semmi baj. Kimegyek érte a repülőtérre és hazaviszem. Megígértem az öccsének, segítenem kell, hisz a barátnőm – próbálta nyugtatni az anyját.</p><p><br /></p><p>Reggeli után körbejárta még egyszer a tanyát, Lajkó hűségesen mellészegődött, míg benézett mindenhová, hogy leellenőrizze, rendbe van-e minden. Mikor visszafelé ment a házba, önkéntelenül elmosolyodott.</p><p><br /></p><p>– Úgy nézelődök már, mint egy gazda. Talán igaz is. Ez, ami most itt van, tőlem függ a jövőben, hogy megmarad-e a családunknak. Hát nem lesz könnyű...</p><p><br /></p><p>Csak az zavarta folyton, hogy olyan magányosan ott marad a tanyán a két asszony.</p><p><br /></p><p> Túl kietlen a hely, nem elég biztonságos. Benne maradt a szorongás akkor is, mikor kifordult az autóval a bekötőútról a főútra. Talán egy kilométert mehetett, mikor hirtelen beborult az ég, és elkezdett szitálni az eső.</p><p><br /></p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330431.316159864860246 -15.652946 63.008828135139758 54.659554tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-39154423467051406382024-02-29T14:02:00.000-08:002024-02-29T14:02:03.741-08:00 Búcsú a lélektől<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHSsdvu5qWI4U3Z-9XCCV_w2zOZL1ihn4fEOVpV8IDM0b-0Yp6CPRVN-jKQlHOxQpaWIvOOY0-S3gc-XlRahV3BeWJByyXUlaLkYC6YWnxCtxAJbRyUlwjIw8MgRzrftlRcUgbju4246U4/s1600/5.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="205" data-original-width="250" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHSsdvu5qWI4U3Z-9XCCV_w2zOZL1ihn4fEOVpV8IDM0b-0Yp6CPRVN-jKQlHOxQpaWIvOOY0-S3gc-XlRahV3BeWJByyXUlaLkYC6YWnxCtxAJbRyUlwjIw8MgRzrftlRcUgbju4246U4/s320/5.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="box-sizing: border-box;"><p data-p-id="f5f4d7d643b696cf093564e26d629f6a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mikor eljött a temetés napja, már úgy érezte nem kellett erősnek lennie, már oda tudott figyelni saját gyászára, az ürességre, amit az anyja halála hagyott maga után.<br style="box-sizing: border-box;" />Emlékeiben ott élt az utolsó nap, amikor megsértődött. Aznap a vacsoránál szokásosan fejtegette, milyen szenvedés az élete, mennyi fájdalom éli fel a testét, lelkét. A férje nem szerette, ha étkezés alatt betegségről, negatív dolgokról beszéltek hozzá.<br style="box-sizing: border-box;" />Igazából őt is zavarta, de már megszokta az anyja folyamatos kimerítő beszédét– „itt fáj, meg ott fáj, nem sok van már hátra... vár apátok odaát".<br style="box-sizing: border-box;" />A férje akkor se volt jó passzban, ingerülten szólt rá az anyjára.<br style="box-sizing: border-box;" />– Hagyja már abba a siránkozást anyuka, tizennyolc éve halálát kelti, szegény apósom nem panaszkodott, mégis őt temettük el. Nem hal maga meg, együnk már nyugodtan!<br style="box-sizing: border-box;" />A mama megsértődött, feltápászkodott az asztaltól, indult a szobája felé. Az ajtóban megállt, nem fordult vissza, csak maga elé beszélt.<br style="box-sizing: border-box;" />– Drága fiam, nemsoká megtudod te is, mi a fájdalom.<br style="box-sizing: border-box;" />Bement a szobájába, igazgatta a nagy dunyhát. Sose vált meg tőle, még nyári melegben sem. Ilyenkor mindig egy tálcán kenyeret, vizet vitt utána, a gyógyszereit ezekkel szedte be.<br style="box-sizing: border-box;" />Végezte a dolgát, jött ment, egyszer mikor a mama ajtaján bepillantott, az látta, hogy az anyja el van dőlve a nagy dunyhában, a tálca meg a földön.<br style="box-sizing: border-box;" />– Ejnye, anyám, hát elaludt... minden a földön van! - lépett be hozzá.<br style="box-sizing: border-box;" />De az anyja nem aludt, a szeme nyitva volt, erőltetve próbálta a nevét mondani, de csak artikulátlan szavak törtek elő belőle. Azonnal hívta az orvost hozzá, aki megállapította nála az agyvérzést. Ezután három hónapig küzdöttek az életért, bizakodtak.<br style="box-sizing: border-box;" />A legborzalmasabb az volt Nóri számára, amikor már enni se tudott, néha olyan mozdulatlanul feküdt hosszú ideig, mint aki már nincs köztük. Olyan volt ez a három hónap, mintha egy mély kút fenekén ült volna, nézett felfelé egy fénysugarat keresve, de csak a sötétséget látta. Nem volt kiút belőle.<br style="box-sizing: border-box;" />A férje nagyon megbánta utolsó szavait, odament az ágyához kérte, hogy ne haragudjon rá.<br style="box-sizing: border-box;" />– Már elhiszem, hogy beteg volt, gyógyuljon meg meg mama – mondta bűnbánóan a tehetetlenül fekvő anyósának.<br style="box-sizing: border-box;" />A temetés után az egyik este, mikor ágyba került, és fáradtan mély álomba zuhant, arra eszmélt, hogy kaparászást hall az ajtó felől. Aztán lassan kinyílt az ajtó, hallotta azt is, hogy valaki belép rajta. Lesokkolt a rémülettől. Fel akarta kapcsolni az éjjeli lámpát, kiabált a férjének – Ébredj, valaki bejött hozzánk!<br style="box-sizing: border-box;" />De nem engedelmeskedett a karja, ólomsúlyokkal nehezedett az ágyra, hang se jött ki a torkán, a szíve majd kiugrott a félelemtől. Csak a szeme volt tágra nyitva, erősen figyelt az ajtó felé. A fotel nyikorogva mozdult mellette, hirtelen hűvös levegő áramlott az arcára. Érezte, hogy valaki fölé hajol. Arra ébredt, hogy a férje rázogatja.<br style="box-sizing: border-box;" />– Ébredj már fel, mi van veled, úgy nyüszítesz, mint a kiskutya!<br style="box-sizing: border-box;" />Magához tért, egész testében remegett.<br style="box-sizing: border-box;" />– De hát nem alszom. Nem hallottad, hogy segítségért kiabáltam? Itt járt anyu elköszönni – nyögte ki végül.<br style="box-sizing: border-box;" />– Honnan tudod, hogy elköszönni jött? Ezt a butaságot...<br style="box-sizing: border-box;" />– Mert tudom. Nem jön többet. Azt is.<br style="box-sizing: border-box;" />Tudta, hogy ébren volt, hogy nem álmodott, hisz annyira valóságosan élte át a történteket.</p><p style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"><br style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #222222;" /></p></div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330423.227472145906368 -15.652946 71.097515854093643 54.659554tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-47987607494533733152024-02-29T13:59:00.000-08:002024-03-02T09:50:09.708-08:00Katerina Forest: Lidérc<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0QJFrw0xrYj0qyQqWpcYni68GKHmPIMJkl7KYnwLqj6J1IAMSsIFQboZsdsfj0Wx3WTfVEeDmQ4_bjKIieTWdIZseUXy7UV8cSA72yLRWqr9N3ayHDJO8Dvuo52OaNbx_UBYZgAgwxbyM/s1600/25.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="353" data-original-width="550" height="410" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0QJFrw0xrYj0qyQqWpcYni68GKHmPIMJkl7KYnwLqj6J1IAMSsIFQboZsdsfj0Wx3WTfVEeDmQ4_bjKIieTWdIZseUXy7UV8cSA72yLRWqr9N3ayHDJO8Dvuo52OaNbx_UBYZgAgwxbyM/s640/25.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Az éjszakában lidérc kóborol.<br />Beoson zárt ajtón, ablakon, <br />hogy füledbe sziszegje, nem vagy<span class="text_exposed_show" style="display: inline; font-family: inherit;"><br />egyedül. Kéjesen mellkasodra ül.<br />Szorít és nyálas csókot ad,<br />nem érti, miért harcolsz vele.<br />Nászra hív, hogy egyesülj vele.</span></div>
<div class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;">
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px;">
Kint az éjszakában búvik a Hold<br />ezüstjét húzza rongyos felhők mögé,<br />amiből a földre hull a ragacsos bűzös lé, <br />szétterül tetőkön, az utcakövén.</div>
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Láncra verve nyüszít egy kutya, fél<br />az éjszakában, villámok fényétől<br />reszket a lába, bújna a földbe, üregbe,<br />szemét behunyná, azt hinné megmenekült.</div>
<div style="font-family: inherit; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Haldoklik a csendben az élet, sorvad és enyészik,<br />kiszikkadt foltos levelek zörögnek, lehullnak,<br />örökre elhallgatnak. Felszáll a lidérc<br />hangja vijjogva sikolt<br />– Itt minden az enyém, kárhozatban<br />vajúdik, halálra születik az eljövendő idő.</div>
</div>
Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330400000007144.398411 14.33973000000007 49.926577 24.666878000000072tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-61632139774118667972024-02-27T09:22:00.000-08:002024-02-27T09:22:48.054-08:00Reményik Sándor: Amíg egy falevél lehull<p> </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeuE_0Hq2JlyuwUsMdr4V8LcQToI5-8Mm1MyJEmHIsX2s1pK4vmNLBIdvNCL2Ew03VX2natER_fS6_VbI4QylfSJsZm8po_yiQ5nwXJ3TaeE7V21uwAqjCM9AB6Shko4Nhb0AZE44MJSXU/s259/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="194" data-original-width="259" height="247" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgeuE_0Hq2JlyuwUsMdr4V8LcQToI5-8Mm1MyJEmHIsX2s1pK4vmNLBIdvNCL2Ew03VX2natER_fS6_VbI4QylfSJsZm8po_yiQ5nwXJ3TaeE7V21uwAqjCM9AB6Shko4Nhb0AZE44MJSXU/w363-h247/let%25C3%25B6lt%25C3%25A9s+%25281%2529.jpg" width="363" /></a></div><br /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;"><br /></span><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">Az ágtól elvált,</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Lassan száll alá,<br />Reszket, libeg.<br />Már nem köti az ág,<br />Még nem köti a föld.<br />Vajjon kinek<br />Van jussa hozzá, most, amíg leszáll?</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Néha pihen,<br />Azt hinnéd akkor:<br />Visszatérne még.<br />Mint egy lélek:<br />Már nem köti a föld,<br />S még nem köti az ég;<br />Az ég, mely mégis, mégis várja már.</p><blockquote style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;"><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">2</p></blockquote><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Amíg lehull,<br />Hány lélek hull vele?<br />És hány emelkedik?<br />Hány reszkető lengéssel van tele<br />A végtelen világ?<br />Milyen csodák<br />Esnek, míg rövid útját megteszi?</p><blockquote style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;"><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">3</p></blockquote><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">E percben talán meghalt valaki,<br />S e levelen a lelke száll alá.<br />És bennem megfeszül a lélek,<br />Mintha világok tengelyének<br />Zajtalan fordulását hallaná.<br />E levelen egy lélek csolnakáz.<br />Mily bizton ül, mily nyugton evez rajta<br />Tán szűk neki a világegyetem,<br />És inkább elfér egy falevelen. –<br />Mert most már mindegy: palota, vagy pajta.</p><blockquote style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;"><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">4</p></blockquote><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">És hátha nem.<br />Nem halott lelke ez s nem idegen.<br />De ismerős, ki messze-messze van<br />És idegondol hosszan, hangtalan<br />És elömlik a lelke mindenen.<br />Valaki, aki innen elszakadt<br />S a lelkét most e drága őszbe ejti.<br />S itt van, – mert a világot elfelejti.</p><blockquote style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;"><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">5</p></blockquote><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Be halkan száll alá ez a levél,<br />Hogyan suhog!<br />Utánozd lelkem ezt a suttogást:<br />Vajjon tudod?</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Talán egy orkán őrült ereje<br />Aludt el itt,<br />Talán egy óriás pihenteti<br />Itt tagjait.</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Talán viharok szünetje csupán<br />E levél-ágy.<br />Tán innen kél majd új csatára fel<br />Ezernyi vágy.</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">A végtelenbe ugródeszka tán<br />Ez a levél.<br />Idehanyatlik s innen lendül el<br />A szél.</p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-54871986851363655192024-02-26T10:57:00.000-08:002024-02-26T10:57:49.740-08:00Váci Mihály : Mint ősszel a levél<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhga21O4S_QtTMoF9BDA8r-YR2b0-yOu8L2fU2md9sqDrEOXpNO39zlMyT4i1ObG3H_GnrtNIAsR9uFTLnWPKbb5TBruezbajZBP5hhozABt5wIKijcdOR6yZYvODMhZK6q3SsmVG2bJaQ9/s600/12038707_1031063900245667_7088779151117887875_o-600x454.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="454" data-original-width="600" height="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhga21O4S_QtTMoF9BDA8r-YR2b0-yOu8L2fU2md9sqDrEOXpNO39zlMyT4i1ObG3H_GnrtNIAsR9uFTLnWPKbb5TBruezbajZBP5hhozABt5wIKijcdOR6yZYvODMhZK6q3SsmVG2bJaQ9/w446-h318/12038707_1031063900245667_7088779151117887875_o-600x454.jpg" width="446" /></a></div><br /><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">Beteg vagyok és kósza lélek: mint tépett</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">felhőt, visz a szél.<span class="text_exposed_show"><br />Mögöttem a csillagok nem látszanak fenn,<br />s nem ragyog át a dél.<br />Szemed ha rámemeled, mint a gyertyát,<br />szomorún elsápadok:<br />vess rám keresztet – s majd csavarogj át<br />értem egy alkonyatot.</span></p><div class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Mint ősszel a levél, lábad elé zizegve<br />leszállong csendesen<br />a hervadó hír: – örökre keresztbe tettem<br />szívem fölött a két kezem.<br />Menj ki a vonatokhoz akkor, néha,<br />és várj rám, mintha jönnék<br />ki tudja honnan?! – s figyeld könyörögve<br />a szemaforok zöldjét.</p></div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-91196647608882198272024-02-25T10:41:00.000-08:002024-02-25T10:41:24.276-08:00Katerina Forest: Csodálatos lehetne minden... <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX3gb9FjVP5ak_dvSpN7jFS4h_LXgEOzViHo3rrsGq1uDqfyxsAt_adWkkpm3eh5EAj0nIhaHkO-QLO2VPIZ5cGFHgegzBfHRKuahnIY-jvX9NA3PmRrnaQkyRDUvTyx1S8fXiRyHcA7OQ/s1600/34985204_2525623990797246_4386375341204045824_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="461" data-original-width="592" height="496" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX3gb9FjVP5ak_dvSpN7jFS4h_LXgEOzViHo3rrsGq1uDqfyxsAt_adWkkpm3eh5EAj0nIhaHkO-QLO2VPIZ5cGFHgegzBfHRKuahnIY-jvX9NA3PmRrnaQkyRDUvTyx1S8fXiRyHcA7OQ/s640/34985204_2525623990797246_4386375341204045824_n.jpg" width="640" /></a></div>
<br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /><br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /><span face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #1d2129; font-size: 14px;">Nem érzem jól magam. Ez a fránya idő teljesen hazavágott. Fülledt, kibírhatatlan hőségben ülök a vén diófám alatt. Néha átfúj a lombja között egy eltévedt szellő. Áll az idő körülöttem. Olyan érzésem van, mintha a végítélet napja közelítene felém. A kertemben lomhán lógnak a levelek, a fák vészjóslóan dobálják lefelé a terheiket. Látom a szenvedésüke</span><span class="text_exposed_show" face="Helvetica, Arial, sans-serif" style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-size: 14px;">t, az utolsó ragaszkodásukat, ahogy a féltett gyümölcsüktől megválnak a fáim. Már a túlélésre rendezkednek, nem tudnak annyi gyümölcsöt felnevelni. Valami nagyon elromlott a világunkban. Kiismerhetetlen, bizonytalan, nincs állandóság. Talán csak egy, hogy holnap is felkel a Nap. Vakítani és égetni fog a sugara. Felgyorsult az idő, mint egy féknélküli jármű rohan a kiismerhetetlen felé. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Már álmodni sem merünk. Miről álmodjunk? Túlságosan realistákká váltunk. Már nem bódít el a mese, nem csal könnyeket a szemünkbe egy egy hihetetlen megható történet. Félünk. A mától és legfőként a jövőtől. Még van egy pár évünk, de nem sok, mire sikerül tudatosan elviselhetetlenné tennünk a környezetünket. Elpusztítunk mindent, ami fontos volt eddig. Mocsokba és káoszba süllyedünk. Lassan, kimérten, felélünk mindent magunk körül. Amikor már a méhek és a pillangók is eltűnnek már késő lesz, saját húsunkba vájjuk a fogainkat. Talán megváltás lesz egy nagy háború, ami kitakarítja tőlünk ezt a szent Földet. Mert paraziták vagyun rajta, pusztító vírusok. Aztán jön majd egy újabb civilizáció. Hányadik is már? Kezdődik elölről majd minden, hibát hibára halmoznak, ugyanúgy, mint mi. Ez a végzetünk, erre születtünk? Önmegsemmisítésre?<br />Egy dalos madár újra kezdte az énekét… erős, hangos a hangja. Talán a párját hívja. Már - már elviselhetetlen a kitartása. Két gerle is fészkel az ezüstfenyő ágai közt. Meg kell néznem, van e még vizük. Bizonyára nagyon szomjasak. Mégsem mozdulok. Behunyom a szemem, úgy hallgatom a koncertet. A gerle búgó hangját, a pillekönnyű énekesmadárét. Csodálatos lehetne minden…</span>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330410000003744.398411 14.339730100000036 49.926577 24.666878100000037tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-76777099077149400522024-02-25T10:40:00.000-08:002024-02-26T11:45:53.460-08:00 Földöntúli közvetítés<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPiNwA3LvJRj2V6Imcwi3nKwsWf2kUDlolLeSYUam_EdHuRMCAag7ufKn-3c4aobDXasHgdXxYZ_zXb98Zhyv7bJ0xhUyJ9PpAlhJA-aH7UdG4FMdIg7VCzW7-23zKMLUW39lpQqkMLMGQ/s1600/11930_666649070039135_3950378506102677116_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="334" data-original-width="500" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiPiNwA3LvJRj2V6Imcwi3nKwsWf2kUDlolLeSYUam_EdHuRMCAag7ufKn-3c4aobDXasHgdXxYZ_zXb98Zhyv7bJ0xhUyJ9PpAlhJA-aH7UdG4FMdIg7VCzW7-23zKMLUW39lpQqkMLMGQ/s640/11930_666649070039135_3950378506102677116_n.jpg" width="640" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #222222; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px;">A temető két részre volt osztva, az egyik felében reformátusok, másik felében katolikus hitűek nyugodtak.<br style="box-sizing: border-box;" />Az elhunyt katolikus vallású volt, de nem járt templomba. Egyszerű oknál fogva, nem volt rá ideje. Később megszokta , nem is vágyott Isten házába, azzal indokolta az is csak egy épület , mint a többi. Szerinte aki annyira buzgólkodik, hogy egy misét sem hagy ki, lehet az a legistentagadóbb. A hit velünk van, bennünk, bármerre járunk, nem hagy el soha. Megkérdezte Nóritól, hogy szerinte bírta volna e azt a sok megpróbáltatást, ha hitetlen. Nóri egyetértett vele, az anyja erején felül dolgozott míg felnevelte a kilenc gyereket. Legbelül ő mindig Isten tagadó volt, de nem vitatkozott az anyjával. Mikor ezen az istenhiten filózott, mindig dührohamot kapott, minek imádkozzon, kihez? Ha létezne Isten, nem lenne ez a földi pokol, minden csodálatos lenne, az emberek nem gyűlölnék egymást, hisz Isten a szeretet szimbóluma. Volt benne hit, de csak önmagával szemben, hogy erős és minden bajon túl tud lépni.</div><div style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #222222; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px;"><div style="box-sizing: border-box;">Mikor az apja elhunyt, visszamenőleg kérte a tiszteletes az egyházdíjat, csak akkor temetett, most egyedül rendezte a papot, meg a temetés körüli felhajtást. Lacit nem érdekelte különösképpen, még a mama halála sem rendítette meg. A temetés napjára összegyűlt a család, jöttek az ország minden részéből. Az apja sírja felett már szép sihederré nőtt az akácfa. Bent a halottasházban körbe állták az elhunyt koporsóját. Tömjénfüst keveredett a síró szomorúságba.<br style="box-sizing: border-box;" />Megjelentek a temetést végző emberek és elkezdték a koporsót lezárni. A kántor versbe szedte a halott búcsúztatót, szívhez szóló volt minden szava. Búcsúzott a halott helyett személyenként mindenkitől, a gyerekeitől, unokáitól, rokonoktól, barátoktól, szomszédoktól.<br style="box-sizing: border-box;" />Neki is megköszönte a gondos ápolást, amit utolsó napjáig lelkiismeretesen szeretettel megtett. A pap latinul mondta halott búcsúztatását. A beszéde alatt egy kellemes férfihang szólalt meg, mintha valahonnan rádió szólna, de furcsamód nem az anyanyelvükön beszélt, talán angolul. A pap tétova lett, majd elhallgatott. Hirtelen döbbent csend lett. Kérdőn nézett körül a pap, majd újra neki fogott a búcsúztatásnak. A hang újra megszólalt, még erősebben.<br style="box-sizing: border-box;" />– Kérem, csukják le a rádiót! – szólt a kántor a jelenlévőkhöz.<br style="box-sizing: border-box;" />A rokonok összenéztek, nem volt senkinél rádió. A pap újra próbálta a latin igéket, de a hang újra kísérte. A pap ideges lett, abbahagyta az igehirdetést.<br style="box-sizing: border-box;" />– Talán a mikrofon, az erősítők, lehoznak egy repülőből hangot, olyan, mintha valami közvetítés lenne – okoskodtak most már a körben állók.<br style="box-sizing: border-box;" />– Kérem, iktassák ki a mikrofont – rendelkezett a pap látható ingerültséggel.<br style="box-sizing: border-box;" />Kiiktatták a mikrofont, a pap hangja gyengén hallatszott erősítő nélkül, a másik ugyanolyan hangosan hallatszott mint előtte. A tiszteletes most már végleg abbahagyta az igehirdetést. A kántor zavarodottan vette át a pap szerepét, imát énekelt, vele a kórus is rázendített. A hang már nem hallatszott, nem hallották többet. Mikor a sírhoz értek, a rokonok megszeppenve álltak körülötte, de a pap nem tett eleget a kötelességének, nem szólalt meg, csak a kántor énekelt.<br style="box-sizing: border-box;" />– Tebenned bíztunk eleitől fogva...<br style="box-sizing: border-box;" />A pap körbejárta a közvetlen hozzátartozókat, részvétét nyilvánította, majd sietve távozott. Mikor a család hazaért, leültek az asztal köré, egymásra néztek.<br style="box-sizing: border-box;" />– Valaki mondja meg, mi történt? – kérdezte egyikőjük. Senki nem tudta a választ.<br style="box-sizing: border-box;" />– Erre inni kell húgom, mert megbolondulok – nyúlt a bátyja a pálinkásüvegért –, mi a csuda volt anyánk temetésén? Nem volt autó, nem volt rádió, telefon, repülő. Honnan jött ez az erős férfihang, erőszakosan csak a tiszteletes igehirdetése alatt?<br style="box-sizing: border-box;" />– A mami beszélgetett az ufókkal, te mondtad hugi, ő csinálta ezt is – mondta a sógornője, maga elé bámulva.<br style="box-sizing: border-box;" />– Dehogy beszélt, ne mondj butaságot, csak előre tudta, mi történik, azt meg megálmodta… vagy nem? – mondta tétován Nóri.<br style="box-sizing: border-box;" />Örökre rejtély maradt számukra ez a nap. Később beszélt a temetésen részt vevő falubeliekkel, akik messzebb álltak a ravatalozótól, ők nem hallották a különös, rejtélyes hangot.</div></div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330423.227472145906368 -15.652946 71.097515854093643 54.659554tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-42299787280417623862024-02-24T10:36:00.000-08:002024-02-24T10:36:22.347-08:00Katerina Forest: Szenilitás<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinRlW5pucVKfNZLuPNZ_n0EtNZ1johHjQ4Ke5Fji3DvwKJYPu_uDZhqetp6El3NTy8Sibkf-4zSxwRBbbpJFG-S-gyub1cH5IhRwvrYkUUSaEvUAAlNp3nBQF2I8DAWKHLjGAAysAX2sqH/s1600/images+%25289%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="213" data-original-width="237" height="359" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinRlW5pucVKfNZLuPNZ_n0EtNZ1johHjQ4Ke5Fji3DvwKJYPu_uDZhqetp6El3NTy8Sibkf-4zSxwRBbbpJFG-S-gyub1cH5IhRwvrYkUUSaEvUAAlNp3nBQF2I8DAWKHLjGAAysAX2sqH/s400/images+%25289%2529.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Az élet mellettem elrohant,<br />futtában belém kapott, megmart.<br />Néha, hogy ne érezzek, altatott,<span class="text_exposed_show" style="display: inline; font-family: inherit;"><br />kikapcsolta a tudatom.<br />Sodort magával, mindennap<br />ajándékozott.<br />Nekem adott ezernyi tapasztalatot.<br />Megérintett szelíd érzelmekkel,<br />majd korbáccsal ütött, hátha belehalok.<br />Túléltem, itt vagyok!<br />Bölcsebb lettem,<br />vagy csak öregebb, akire<br />rárakódott sok évtized?<br />Kövületként egymáson sorban<br />préselte jellemem kemény akaratba?<br />Csakis akaratba!<br />Megtanított, hogy erős legyek,<br />világot nyitott bennem az értelem,<br />utat mutatott a sötét éjszakában,<br />vakon vezetett, mégis láttam.<br />Most mégis úgy érzem, valami nincs rendben,<br />nem jó, hogy bölccsé öregedtem.<br />Mert elérnek hozzám a nyomorgó lelkek,<br />fáj, ha látom a gyengeséget,<br />zavar, ha hallgatok sok értelmetlen beszédet,<br />sokkol a naivitás, a farok behúzós szolgaság.<br />Az élet rohan, nem pihen,<br />hoz végre majd egy kis szenilitást,<br />és én végre nyugalmat lelek.</span></div>
Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330400000007144.398411 14.33973000000007 49.926577 24.666878000000072tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-92169529384404344952024-02-24T10:30:00.000-08:002024-02-24T10:47:35.356-08:00Jelenlét<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDDn9I5YSOHXiD45duG1KbHJvp2AM5XR2IoKVDG2iVnlY5s5dCSyHw7DmsN1uGzxBBw0g5AaF9hFzJKIbYlwjmZYC1W-qbWvUwNad-qenIlgjR2LJlaARDT2rqSFj458vrebdN1H8fSoP3/s1600/1231606927.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="346" data-original-width="480" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDDn9I5YSOHXiD45duG1KbHJvp2AM5XR2IoKVDG2iVnlY5s5dCSyHw7DmsN1uGzxBBw0g5AaF9hFzJKIbYlwjmZYC1W-qbWvUwNad-qenIlgjR2LJlaARDT2rqSFj458vrebdN1H8fSoP3/s400/1231606927.jpg" width="400" /></a></div>
<br style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px;" /><span face=""helvetica" , "arial" , sans-serif" style="background-color: white; color: #1d2129; font-size: 14px;"> </span><span face=""Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif" style="font-size: 18px;">Lovas kocsin vitték a koporsót a halottasházba. Mögötte sétáltak a halottsiratók, a szomszédok, katolikus hívők. Csendesen mentek, csak a cipők alatt nyikorgó kavicsok neszét hallották. Akik szembe jöttek velük, megálltak, leszálltak a kerékpárról, hogy odaléphessenek Nórihoz részvétnyilvánításra. A lovak prüszköltek, a kocsis nehezen tudta sétára fogni őket, állandóan ügetésbe kezdtek. A temető előtt már feljajdult a halotti búcsúdal, Isten kegyelmét kérve a távozó léleknek.</span><p data-p-id="2387a37100b2b93a2762005afb40a157" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A koporsót ravatalra tették, nem zárták le.<br style="box-sizing: border-box;" />Másnap elindult megbeszélni a pappal, a kántorral a temetést. Felhívta a temetkezési vállalatot, szétküldte a táviratokat, telefonált.<br style="box-sizing: border-box;" />Érzéketlenül intézte a dolgait, mint egy robot. Mikor hazaért, kirakott mindent a halott szobájából. Kifestette, fertőtlenítette. Minden ruháját, ágyneműjét kiselejtezte, csak amit emléknek meg akart tartani, azt hordta fel a padlásra. Tiszta ágyneműt húzott mindenhová. Nekilátott a tor előkészületének.<br style="box-sizing: border-box;" />Nagy volt a család, sok embert várt, ott alvósra is. Átgondolta százszor a teendőit, el ne feledkezzen valamiről. </p><p data-p-id="2352c764ab9ad39299b4f5f6e957bedf" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A legelső érkező a bátyja volt a feleségével. Mikor meglátta szegényt, azonnal észrevette, hogy mennyit öregedett. Nem sejtette, hogy a gyilkos kór már belé költözött. Sírdogáltak, beszélgettek, végül megkérdezte – Ott lenne alvóhely, abban a szobában, ahol anyunk meghalt, féltek-e?<br style="box-sizing: border-box;" />– Mitől félnénk? – nézett csodálkozva a testvére.<br style="box-sizing: border-box;" />– Jó az nekünk hugi, legalább ott alszunk ahol ő nyugodott minden nap, úgyse jöttem haza halála előtt.<br style="box-sizing: border-box;" />Éjfél előtt lefeküdtek, mert nehéz napnak néztek elébe másnap. Hajnalodott, már a kakas kukorékolt a baromfiólban, amikor felkelt. A konyhában a kanapén pokrócba burkolódzva, összebújva ült a házaspár. A sógornője szívta a cigarettát, rémült, kialvatlan szemmel néztek rá.<br style="box-sizing: border-box;" />– Hát ti, mit csináltok? Nem tudtok aludni mégsem?<br style="box-sizing: border-box;" />– Jaj, hugi, nem lehet a szobába aludni, zörgésre ébredtünk.Amikor felgyujtottam az éjjeli lámpát, láttam, hogy a földön van egy nagy fekete esernyő, az esett le.<br style="box-sizing: border-box;" />Beszaladt a szobába, a szekrény előtt a földön tényleg ott feküdt az anyja kopott esernyője. Felemelte, elgondolkodva nézte.<br style="box-sizing: border-box;" />– Ezt én tegnap feltettem az öreg szekrény tetejére, be a fal mellé. Sajnáltam kidobni. De hogy esett le magától? – hitetlenkedve tette vissza a szekrény tetejére a kopott esernyőt.<br style="box-sizing: border-box;" />A bátyja pálinkát öntött a poharakba, mikor visszament hozzájuk.<br style="box-sizing: border-box;" />– Gyertek, igyatok egy kupicával, úgyse fekszünk már le – révetegen nézte a pohárban csillogó italt –Hugi, anyánk itt van, nincs a temetőben.<br style="box-sizing: border-box;" />– Ne igyál annyit, már megártott, azért mondasz ilyen butaságot – elvette az üveget előle – dehogy van itt szegény, bárcsak itt lenne, meghalt. Érted, testvér? Meghalt. Kint fekszik a hideg ravatalozóban.<br style="box-sizing: border-box;" />Próbálta megnyugtatni őket, de ő is érezte az anyja jelenlétét.</p><p style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"><br style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #222222;" /></p><div><span face=""helvetica" , "arial" , sans-serif" style="background-color: white; color: #1d2129; font-size: 14px;"><p style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"><br /></p></span></div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330423.227472145906368 -15.652946 71.097515854093643 54.659554tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-15202599891903894802024-02-21T08:57:00.000-08:002024-02-21T09:02:42.661-08:00 A lélek koporsója<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVGIl-gpnpopi6CHaVq9UoWcSIjpEllWNnZVT0iL_rM-Obzd61XcBmrKuw267EZL9igEIqWeqxZb2gN-S_ajUocPx5rWxFvqkGInnrfb7mX_U-qTQ5I-AFEHPYJXwwR_v8BugItRbZvuv9/s1600/Medibon-cikk-lelki-problemak-testi-tunetek+620.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="431" data-original-width="620" height="276" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjVGIl-gpnpopi6CHaVq9UoWcSIjpEllWNnZVT0iL_rM-Obzd61XcBmrKuw267EZL9igEIqWeqxZb2gN-S_ajUocPx5rWxFvqkGInnrfb7mX_U-qTQ5I-AFEHPYJXwwR_v8BugItRbZvuv9/s400/Medibon-cikk-lelki-problemak-testi-tunetek+620.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-bottom: 6px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-top: 6px;"><div><div style="background-color: white; color: #1d2129; display: inline; font-family: Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 14px; margin-top: 6px;"><div style="box-sizing: border-box;"><br /></div><div style="box-sizing: border-box;"><div style="box-sizing: border-box;"><p data-p-id="d1a9418cfaded9af8b59e53f9e3db25c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Hirtelen lett agyvérzése az anyjának. Egy este jött el érte a testi elgyengülés, a tehetetlenség páncélba zárta a lelkét. Az orvos már nem tudott segíteni, teljesen lebénult. Nóri ott ült napokon át mellette. Folyamatosan beszélt hozzá, nézett a szemébe, kereste a jeleket, hogy megérti-e, amit mond neki?<br style="box-sizing: border-box;" /> Az anyjának néha megmozdult a szája, de nem tudott válaszolni. Csak a szeme volt beszédes. Összeolvadt, egymásba fonódott a tekintetük, szavak nélkül kommunikáltak.<br style="box-sizing: border-box;" />Mindenkit értesített a családban, ha találkozni szeretnének az anyjukkal, gyorsan induljanak meglátogatni, nincs sok ideje hátra. Elmondta az anyjának is, hogy a testvéreinek telefonált.<br style="box-sizing: border-box;" />– Mindenkit értesítettem, hogy milyen nagy beteg lett – és sorolta a neveket, kiket hívott fel.<br style="box-sizing: border-box;" />Az anyja akkor artikuláltan erőlködve beszélni akart, de nem lehetett megérteni egy szavát se.<br style="box-sizing: border-box;" />– Valakit kihagytam, kinek üzenjek még? – kérdezgette tőle sűrűn, mert érezte, hogy valamit, vagy valakit bizonyára elfelejtett, valami fontosat.<br style="box-sizing: border-box;" />Mikor az anyja végre megnyugodott, halkan kiment a szobából, felhívta a sógornőjét.<br style="box-sizing: border-box;" />– Holnap gyere át, mindenhogy el kell mennem egy pár órára. Oda kell figyelni a mamára.<br style="box-sizing: border-box;" />Reggel megérkezett a sógornője, részletesen elmondta neki, hogyan itassa, etesse nagybeteget. Nehéz szívvel ment el otthonról.<br style="box-sizing: border-box;" />– Sietek anyu vissza, muszáj mennem, halaszthatatlan dolgom van – mondta az anyjának, mert tudta, hogy ért mindent, csak beszélni nem tud.<br style="box-sizing: border-box;" />Amikor hazaért a sógornője a ház előtt strázsált, egyik cigarettáról gyújtott a másikra.<br style="box-sizing: border-box;" />– Rendben van minden? <br style="box-sizing: border-box;" />– Fenét van rendben, semmit nem fogad el tőlem, nem eszik, nem iszik. Már alig vártam, hogy haza gyere!<br style="box-sizing: border-box;" />Le se pakolt, ment a betegágyhoz.</p><p data-p-id="d1a9418cfaded9af8b59e53f9e3db25c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"> – Jaj, anyu, ha egész nap odavagyok, akkor éhen hal? – kereste az odakészített italt, hogy megitassa.<br style="box-sizing: border-box;" />Az anyja mohón itta a hűs teát a szívószálon keresztül, tőle elfogadta. Tudta ő, hogy nem a sógornőjére haragudott, hanem rája, hogy elment mellőle, még ha egy kevés időre is. Kapocs volt köztük, mint egy láthatatlan híd, amin ők már szavak nélkül is megértették egymást. </p><p data-p-id="d1a9418cfaded9af8b59e53f9e3db25c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Legelőször a legkedvesebb nővére ment haza. Amikor megérkezett, oda ült az anyja mellé, és nézte milyen tehetetlen lett az egész életében erős asszony. Csendes volt, szótlan, alig beszélt. Tudta, hogy eljött a vég. Később kiment Nórihoz a konyhába, sokáig üldögélt kisírt szemmel.<br style="box-sizing: border-box;" />– Hugi, nemsokára temetünk, nem lesz már anyánk – mondta maga elé nézve.<br style="box-sizing: border-box;" />Két nap múlva hazaindult.<br style="box-sizing: border-box;" />– Ne haragudj rám, de nem segítek vele semmit, ha itt vagyok, nincs mit tenni. Majd telefonálj. Sok a dolog otthon, tele van a ház vendéggel.<br style="box-sizing: border-box;" />Mikor elment a nővére, odaült az anyja ágyának szélére, megfogta a kezét. Egyformán fájt az üresség, ami a távozó testvér után maradt. A szíve összegömbölyödött, mint a vasököl, már nem bízott benne, hogy a többiek hazamennek.<br style="box-sizing: border-box;" />– Nincs semmi baj anyu, minden rendben lesz, mindenkinek üzentem, hogy beteg, minden gyerek tudja... aki él még. Biztos jönnek bármelyik pillanatban, várja csak őket türelmesen.<br style="box-sizing: border-box;" />De az anyja nem hitte el, hiába próbálta vigasztalni. A szemében a lobogó tűz egyre fakult, furcsán változott, figyelmesen nézett valahová.<br style="box-sizing: border-box;" /> Az utolsó nap amikor az orvos megvizsgálta, sóhajtva állt fel mellőle. Kint a ház előtt szembefordult Nórival.<br style="box-sizing: border-box;" />– Valami miatt nem tud elmenni. Tudom, hogy nagy kérés, de engedje elmenni. Hagyja egy kicsit magára, ne fogja a kezét.<br style="box-sizing: border-box;" />Szót fogadott, nem ment be hozzá. Kikísérte az orvost az utcai kapuhoz, visszatérve leült a ház elé a lócára.<br style="box-sizing: border-box;" />– Miért nem tud... kit vár? Miattam marad? Az orvos szerint erős kötődése van hozzám. <br style="box-sizing: border-box;" />Mikor bement hozzá, az anyja szemében kialudt a fény. Reszkető kézzel simította le szemhéját. Ösztönösen tudta mit kell tennie. Levetkőztette, megmosdatta. Mosta az öreg arcát, amin kisimultak a ráncok a halál pillanatában, a kezeit, amik annyit dolgoztak értük. Beszélt hozzá...mintha még élne. Még utoljára.</p><p data-p-id="d1a9418cfaded9af8b59e53f9e3db25c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">-- Emlékszem, apámnak azt mondta, hogy én azért születtem meg kilencedik gyereknek, mert én leszek aki lefogja a szemét. Mindent tudott előre. Pihenjen most már, hisz annyit dolgozott életében. Ha van Menyország, már kitárult az ajtaja, várják az érkezését Édesanyám.</p><p data-p-id="d1a9418cfaded9af8b59e53f9e3db25c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Egy selyemkendővel felkötötte az állát, a két kezét ráhelyezte az elnémult szíve fölé.</p><p style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"><br style="box-sizing: border-box; color: #222222;" /></p></div></div></div></div></div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330423.227472145906368 -15.652946 71.097515854093643 54.659554tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-5486966168162002822024-02-21T08:36:00.000-08:002024-02-28T08:24:11.721-08:00Az angyalok ráérnek <p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2K8W-W0m-v5dNOMH6n-Ocb_extHiSpBNZ39mHb9ldhr5L6BpA9bTuhxCxdOiaPW_NNpTfuj0CnfwQWKw4iPn-5_eEEraGOaxhCDFv2mG18hbEL8fn4dCWe45NNTghwvK6PyT4Snt8nqAUiCKKKc110yDDe7wBby7E6veYwyUJB2B8JmaoIQpmv9EqS5_A/s275/vesztesegek.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="183" data-original-width="275" height="183" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh2K8W-W0m-v5dNOMH6n-Ocb_extHiSpBNZ39mHb9ldhr5L6BpA9bTuhxCxdOiaPW_NNpTfuj0CnfwQWKw4iPn-5_eEEraGOaxhCDFv2mG18hbEL8fn4dCWe45NNTghwvK6PyT4Snt8nqAUiCKKKc110yDDe7wBby7E6veYwyUJB2B8JmaoIQpmv9EqS5_A/s1600/vesztesegek.jpg" width="275" /></a></div><br /> Értesítette a Hivatal Karola temetéséről. Nem szólt egy barátjának sem, hogy a szertartáson változtatott, indok és ok nélkül, újra megmagyarázhatatlan és érthetetlen döntést hozott. Ha tudnák mit művelt megint, Róza biztos kibukna és megmondaná a szemébe, hogy egy menthetetlen idióta! Teljes mértékben igaza is lenne, ezért úgy gondolta elég, ha csak ő tud egyedül mindenről.<p>Sötétkék kosztümöt vett fel, gondosan válogatott a blúzai közül, végül egy egyszerű fehér selyem mellett döntött. Ezt sem értette, miért vacakol annyit, a temetőben senki nem látja, milyen blúz lesz rajta, hisz a hűvös idő miatt szövetkabátban lesz. A haját kontyba tűzte, barna szemceruzával kiigazította a szemöldöke vonalát. Feszült volt. Már reggel, az ébredés után az aznapi temetésről vizionált. Karola temetésére gondolt folyamatosan. Teljesítenie kell egy feladatot, el kell mennie – logikátlan, értelmetlen, mégis mennie kell! – Ha eltemetik Karolát, talán megszűnik benne az a sok szerencsétlen vizionálás, ha utána is lidércek követik éjjel-nappal, idővel padlót fog tőlük. Szegény asszony kihúzta, mint más a lottó ötöst a milliárd variálható számsorból. Sajnálta, ennyire tellett belőle, a kérését is teljesítette, megtalálta a gyerekeit. Ami azt illeti szegények tényleg veszélyben voltak. Nyugodjon békében most már, elég a szellemjárásból! – Érted, Karola? Tűnj el az életemből! Túl sokat kaptál már tőlem, ahhoz képest, hogy nem is ismertük egymást! – szólt bele a csendbe míg ment az ajtó felé. Ideges volt, csak attól a tudattól is, hogy nem tudta, mit miért tesz, miért nem tud egy kézlegyintéssel tovább menni, kilépni abból a nyomasztó szituációból, amit önmagának köszönhetett.</p><p>A temető csendes volt, még a köd se szállt fel teljesen, megbújt a bokrok és a kőkeresztek között, a virágokon, fűszálakon ott hagyta a harmatgyöngyöket. Hűvös volt a délelőtt, fázósan összehúzta magán a kabátját. Esetlenül botladozott a magas sarkú cipőjében a sóderes sétáló úton.</p><p>Elért hozzá egy halk zaj, elindult a hang irányába. Odaért a ravatalozóhoz, tisztes távolságban megállt. Kíváncsi volt az asszony temetésére, hisz ő változtatta meg a szertartás menetét. Mikor kijöttek Rózával a kórházból, otthon újra felhívta a temetéssel kapcsolatban az ügyintézőt. Meg akarta tudni, milyen az egyszerű temetés.</p><p>– Tudja, hölgyem, van a temetőben erre egy kijelölt hely, ahova a nincsteleneket, hajléktalanokat temetteti el a hivatal – világosította fel az ügyintéző. – Egyszerű, díszítés nélküli fakoporsóban. Semmi extra, egy hivatali ember van csak jelen.</p><p>Aznap este sokat gondolkodott, idegesen járt-kelt a lakásban. Megnézte az elektronikus bankszámláján, mennyi pénzt gyűjtött össze. Másnap újra megjelent a temetést rendezők irodájában. Számlaszámot kért, hogy átutalhasson pénzt a temetésre. Őszintén fel volt háborodva. – Ezt a szegény asszonyt nem temethetik el úgy, mint egy hajléktalant! Nem ezt érdemli!</p><p>Várta a szertartást. Tudta, hogy Karolát elhamvasztották. Nincs ott a sápadt arcú, meggyötört asszony a koporsóban, csak hamu van egy kis urnában, szürke, szagtalan por. Tudta, hogy ez a kép fogadja, mert ezt rendelte meg azon a napon, a gyászzenét hozzá, gyertyákat, és egy pár szál fehér rózsából álló csokrot.</p><p>– Ennyi egy élet – sóhajtott fel szomorúan – de hol volt itt élet? Csak küzdelem, félelem jutott neked Karola az utóbbi időkben. Milyen életed volt? Soha nem tudom már meg, nem volt időd elmesélni, mi volt az, ami miatt az utolsó percekben is küzdöttél. Talán a férjed? Vagy csak a kislányaid? Az igaz, nagyon helyesek a lányaid... a férjed is helyes, kimondottan helyes pasi. Nehéz volt itt hagynod őket. Valahogy mégis csak meg lehet téged érteni...</p><p><br /></p><p>Itt van velünk az angyal</p><p>Hangokat hallott maga mögött, önkéntelenül belépett egy síremlék mögé, ami mellett egy kétméteres oszlopostuja őrködött.</p><p>Két férfi közeledett feléje az úton. Mikor közel értek, megismerte Benjámint, elhaladt közvetlen mellette. Nem volt megbilincselve a keze. Egy idősebb őr sétált mellette, ha nem tudta volna, hogy rab, azt gondolhatta volna, hogy két barátot lát, akik csendesen beszélgetve sétálnak.</p><p>Sára megfigyelte, hogy férfi arca nagyon sápadt, sokat fogyott, mióta utoljára látta. Benjámin nem figyelt fel Sárára, nem volt számára érdekes, hogy ott áll valaki a közelben. A temetőben mindig szöszmötölnek a síroknál.</p><p>Nézte a távolodó alakot, sokáig nem vette le róla a tekintetét. Furcsa vibrálás kezdődött benne. Nem először érezte ezt a fajta izgatottságot, amikor Benjámin közelébe került. Próbálta legyűrni magában az érzést, amit mindig nevetségesnek tartott, pláne most ebben a szituációban. Nevén sem akarta nevezni, mit érez, csak kitörölni azonnal magából, mint egy kidobandó linket a számítógépből. Szemétkosárba vele! De az érzés ott ragadt csökönyösen, mintha már örökre hozzá tartozna.</p><p>Ha akarta, ha nem, tudta, hogy miért dühös. Nem volt közömbös számára a férfi. Nem készült fel a találkozásra. Elfogta az a vágy újra, mint a kórház folyosóján, hogy utána menjen, belekaroljon és megvigasztalja. Szerette volna elmondani neki, hogy nagyon sajnálja, hogy ennyi bánat érte. Blokkolta gyorsan a furcsán rátörő érzéseket, hisz temetésen volt.</p><p>A halk gyászzene elcsendesült, megjelent az ajtóban a szertartást vezető. Mögötte hozták az urnát. Benjámin mellett ott ment a két kislány.</p><p>Mónika dacosan leszegett fejjel bandukolt, Zsuzska sírdogálva szorongatta az édesapja kezét.</p><p>Sára sétált utánuk az urnafalig. De most se ment közelebb. Nézte a szomorú családot, akik fel se fogták még rendesen, hogy visszavonhatatlanul megváltozott az életük. Örökre darabokra hullt a jövő számukra.</p><p>Mi lesz most velük? Karolára gondolt, hogy milyen bizonytalanságba hagyta,. Mit tud még tenni ezért a szétszakadt családért? Veszélyben voltak a gyerekek, elment értük, teljesítette a kérését, megvédte őket. Mi az, amit még meg kell tennie? Ugyan érkezik-e válasz a halott kóborló lelkétől.</p><p>Nézte Mónikát, aki egyenes testtartással állt az apja mellett, de nem fogta meg a kezét. Nem sírt. A könnyei, ha voltak, talán befelé folytak. Kirekesztette a külvilágot az életéből. Az apját is, akit egyre jobban vádolt az anyja halála miatt. Hirtelen fordult meg a kislány, mintha valaki figyelmeztette volna, hogy nézzen hátra. Merőn nézett Sára felé. Sápadt arcán akkor mégis végigfolyt két könnycsepp. Sóhajtott egy mélyet és megfogta a húga kezét.</p><p>– Eljött! – súgta oda halkan. – Itt van velünk a barna angyal, már nem vagyunk egyedül!</p><p>Sára arra figyelt fel, hogy rázkódik a mobilja. A telefonjáról levette a hangot a szertartás miatt, csak a rezgő alkalmazást hagyta rajta. A telefon türelmetlenül mocorgott a táskájában. Kénytelen volt megnézni.</p><p>A kijelzőn több hívás volt egymás után, Kíra öccsétől. A temetőben nem akart telefonálni. Még álldogált egy kis ideig, hogy be tudja vésni az emlékei közé a látottakat. Nézte Benjámin széles vállát, a gyásztól meggörnyedt alakját. Aztán a két kislányt nézte, Mónika anyáskodó ölelését, ahogy magához húzta Zsuzskát. Nem tudhatta, hogy pont róla sugdos a két kislány.</p><p>Úgy érezte teljes zűrzavar van a fejében, mintha ezer darabra tört cserép mozaikjai kavarognának benne, mint egy kirakós játékban, illeszkednek egymáshoz, eltávolodnak, hogy újra káosszá változzon a benti kép. Érezte, hogy fontos számára ez a három ember, de nem tudta elhelyezni őket az életében. Valami azt súgta folyton, hogy engedjen az ösztöneinek, a megérzéseinek. Eszébe jutott az álom, amikor pont erről beszélt az apja. Talán pont erről, talán erről a három emberről. Ki tudja? Akkor azt mondta – „Nem minden történik az életben logikusan". Mennyire igaz! Mert az utóbbi napokban nem látott logikát a cselekedeteiben, ezért újra és újra tagadásban állt önmagával. Karolára gondolt újra, aki már megszabadult a földi élet minden kihívásától, de utolsó napján gondosan összecsomagolta és rárakta a hátára. Továbbiakban oldjon meg helyette mindent. – Ej, Karola, miért pont én? – tette fel suttogva az örökké benne lévő kérdést.</p><p>Egy kis forgószél zizzent mellette, majd hirtelen felerősödött, felkapta a rozsdás faleveleket, táncba vitte őket. Sára elbűvölten nézte, ahogy távolodik tőle a levelekkel együtt, kifelé a temető úton. Még egyszer végig simogatta tekintetével a három alakot, aztán gyorsan megfordult, ment a forgószél után, sietve mintha hívnák.</p><p>A temető kapujához érve elővette a telefonját.</p><p>– Szia! Valami fontos, hogy hívogatsz?</p><p>Kíra öccse gyorsan, hadarva beszélt a telefonba.</p><p>– Sára, hazajön a nővérem Angliából, megmondta, hogy melyik repülőre vette a jegye. Arra gondoltunk, hogy segíthetnél. Haza kéne hozni a repülőtérről. Ha vállalod.</p><p>– Csak ezért utazzak fel Pestre? Fog egy taxit és hazamegy!</p><p>– Nem csak ezért. Jó lenne, ha beszélnél vele, mielőtt hazajön a családhoz. Azt hiszem, legalábbis azt mondta, hogy beteg, azért jön haza ilyen hirtelen.</p><p>– Nem hívtál. Miért? Megbeszéltük pedig. És Kírának mi baja lett? – kérdezte a fiút türelmetlenül.</p><p>– Nemtom. Amúgy anya már kint van a kórházból. Azért is kéne, hogy beszélj vele, mert hazaköltözött apu. Segít nekem ápolni anyát. Hát tudod, Kíra meg apu közt zűrök voltak. Nagy balhé lesz itthon, attól félek a legjobban. Te mondtad, hogy hívhatlak, ha segítségre van szükségem. Emlékszel?</p><p>– Nem felejtettem el, komolyan is gondoltam, a zűrökről is tudok. Beszélünk még később, nyugi. Majd hívlak!</p><p>Ott állt egy platánfa alatt, a gondolataiba mélyedve. Persze, hogy elmegy, aztán szépen, sorban elmesélteti Kírával, mi történt Angliában. Nagyon úgy néz ki, mégsem jött be a miénk a világ, dől a lóvé szlogen.</p><p>Önvád</p><p>A temetőben a szertartás véget ért, indult a család a kijárat felé. A két kislány mellé szegődött a gondozónő. Lassan sétáltak. Benjámin szótlanul ment maga elé bámulva, mintha a két gyereke ott se lenne. Gyűlölte az életét, nem látott benne semmi kiutat. Az utóbbi napokban sokat gondolt a halálra. Most is, hogy milyen jó Karolának, nincs már semmi, ami szétfeszítse a lelkét, mint neki. Úgy érezte, felesleges időtöltés minden perc, amit átél, felesleges minden levegővétel, ami életben tartja. Céltalan jövőbe nincs értelme kapaszkodni. Csak illúzió és szemfényvesztés, hogy minden vesztes élethelyzetből van kiút. Kinek, és egyáltalán miért? Meghalt a felesége.</p><p>Zsuzska szomorú volt, meggyötört arcán még most is le-legördült egy könnycsepp. Mónika vigasztalta egyfolytában, míg mentek kifelé a temetőből.</p><p>– Ne sírj, hagyd abba. Anya ott van az angyalokkal.</p><p>– Tudom. Ott volt a barna angyal mellett. Láttam őket. Aztán elmentek. Talán örökre – nézett szomorúan a nővérére. – Lehet az is, hogy az angyal csak őt kísérgeti, mirólunk meg teljesen elfeledkezett.</p><p>Benjámin lelkét felemésztette az önvád. A gyász fekete madárként szállt a lelkére, a gondolataira. Úgy érezte, egyre távolabb kerül a valóságtól, teljesen elmerült a saját fájdalmában. A szeretet, ami még élt benne a két gyermeke iránt, kihalt belőle, elillant a túlvilágra, Karolával együtt. Pedig szorongatta a két kicsi kéz a kezét, és néha összeakadt a tekintetük, mikor lenézett a kislányaira. Szinte hallotta a néma kérdést tőlük: – Apu, mi lesz most már velünk?</p><p>Önkéntelenül maga elé suttogta: – Nem tudom! –, és zavartan elvonta a kezét, hogy a nem létező könnyét kitörölje a szeméből.</p><p>A szíve úgy keményedett lépésről lépésre, míg lépkedett a temető kapuja felé, mint a márvány.</p><p>A temető előtt ott volt a két autó, egyik a börtöné, másik az intézeté.</p><p>A kísérők illedelmesen távolabb léptek, hogy el tudjon búcsúzni a család. Benjámin akkor lehajolt a két kislányához, megsimogatta őket.</p><p>Zsuzska átölelte a nyakát és hozzányomta a könnyes kis arcát, hogy súgjon neki egy titkot. Nem akarta, hogy más meghallja, mindenáron el akarta mondani, hogy nincsenek egyedül, arra gondolt gyermeki lélekkel, ha a titkot megtudja az apukája, nem lesz annyira szomorú.</p><p>– Apu, itt volt velünk a barna angyal, meg anyu is...</p><p>Csalódottan vette tudomásul, hogy nem látott semmi lelkesedést az édesapja arcán.</p><p>– Vigyázzatok egymásra! – mondta rezignáltan Benjámin, és azonnal elfordult tőlük. Sietve beszállt az autóba.</p><p>Megkönnyebbült amikor egyedül maradt, nem érezte tovább a vádló, kérdő tekinteteket magán. Összegörnyedt testtartással jelezte a külvilág felé, hogy kész, teljesen kiborult, nem bír el több terhet. Fojtogatta, és egyre jobban elhatalmasodott a felismerés benne, hogy mindenért ő a felelős. Látnia kellett volna mindennap, hogy merre tart az életük, észre kellett volna vennie időben, Karola hogyan emészti fel magát mellette. De ő csak saját magát sajnálta, a saját nyomorúságán vívódott. Mire hazaért céltalan csavargásaiból, már csak az agresszivitás uralta a lelkét. Karola meg várta őt, fáradt, álmos szemekkel. Reménykedve, hátha az a nap lesz már az a nap, mikor elviszi hozzá a megoldást, a feloldozást. Nem vádolja többé a sok kudarcért, és bevallja azt, amire vágyott, hogy a szerelmük erősebb mindennél ezen a földön, hogy ketten, együtt, rendet tudnak tenni az életükben. De ő magára hagyta azt a nőt, akit azelőtt annyira imádott, otthagyta az út szélén, mint egy fagyos éjszakába kidobott kutyakölyköt, akit halálra ítélt a gazdája. Nem értette meg, nem hatotta meg, nem szelídült vissza hozzá... nem tudta, mit kezdjen a szerelmével... mert már nem tudta önmagát sem szeretni. Kihűlt benne minden érzelem, mint az izzó vas a jéghideg víztől.</p><p>A két gyermeke... már akkor féltek tőle. Mit várhatnak tőle most? Legyen jó apa? Már soha nem lehet az, már nem érez semmit irántuk... meghalt belőle az apai szeretet. Csak a fásultság és a közöny uralkodott a lelkében, amibe sűrűn belobbant a gyűlölet a világ ellen, és a halál gondolata, ami szép és megváltó színekben jött elő a közeljövőből, mint egy anomália, fénylő fekete köntösben, hívogatón, csábítón. Rájött, hogy már nincs miért élnie tovább.</p><p>– Nagyon szépek a gyermekei! – szólalt meg a börtönőr mellette. – Érdemes értük élni, majd csak letelik az a pár év hamar. A jó magaviselet megrövidítheti az időt, mert már csak maga maradt, aki nevelheti őket. Talán hamarabb szabadulhat... meg kéne kérvényeznie. Meghalt a felesége, oka van rá, itt van ez a két kis árva.</p><p>Benjámin ránézett a börtönőrre.</p><p>– Majd meglátjuk – mondta halkan –, ha szabadulok egyszer, hol kezdjem újra az életem? Minden elveszett. Reménytelen.</p><p>– Ezt soha ne mondja, ilyen nincs! Csak a gyenge emberek adják fel. Újra lehet építeni mindent. Csak akarat és elhatározás kérdése. A két gyerek miatt, meg kell, meg fogja tenni! – válaszolt az őr határozottan. – A temetés nagyon rendben volt, sok pénzbe kerül egy ilyen temetés. Furcsamód nem láttam egy hozzátartozót sem. Ki rendezte?</p><p>– Gondolom a Hivatal.</p><p>– Azok aztán nem hoznak ilyet össze, tudom milyen, ha ők temettetnek. Ott nincs gyászzene, nincs virág, nincs búcsúszertartás. Általában egy gyenge furnérkoporsó, szertartás nélkül. De itt minden volt. Szóval, jobb, ha tőlem tudja, valaki tisztességesen eltemettette a szegény elhunytat. Szedje már össze magát!</p><p>Idősebb volt vagy tíz évvel Benjámintól, keveset mosolygott, mintha felvarrt volna az arcára egy kifelé sugárzó közönyt. Most egy pillanatra mégis alakváltó lett, dühösen villant a mellette ülőre a tekintete. Mindig is gyűlölte azt a helyet, ahol dolgozott, mert akik bekerültek a sittre, mind egytől egyik rendszerelhagyók voltak. Tagadásban álltak a világ törvényeivel. Kiléptek a sorból, gátlástalanul csaltak, loptak vagy öltek. Ismerte Benjámin tragédiáját, ezért sem tudta elfogadni a férfi válaszát. Tudta, hogy Benjámin is szembefordult a rendszerrel, mégis az ő esetét másként reagálta le. Magában igazat adott neki. Ő sem tudott volna tanácsot adni arra a napra például, hol kezdje az életét újra, ha letelik a büntetése.</p><p>Csendben ültek egymás mellett, Benjámin nézte az autóból az elsuhanó szabad világot, hogy be tudja zárni emlékeibe a képeket, és arra gondolt keserűen, hogy könnyű tanácsokat osztani annak, aki a munka végeztével becsapja maga mögött a börtön kapuját.</p><p><br /></p><p>Az angyaloknak mindenre van idejük </p><p><br /></p><p>Sára éppen indulni készült, amikor meglátta a kifelé tartó családot. Nem tudta a szemét levenni róluk. Benjámin még megtörtebb lett, mint amikor előzőleg látta. A férfi nem nézett fel, a fejét leszegve közeledett feléje, mint aki keres valamit a földön. Eszébe jutott, mit mondott Zsolt: tévedés, hogy Benjámin kimarad az életéből. Karola rá is utalt, mikor a halálos ágyán beszélt hozzá. „Maga elviszi a családomnak a boldogságot, vigyázni fog rájuk." Benjámin meg ő? Talán a sors tényleg keresztezi az útjaikat? De hát a férfit a börtön teljesen elszigeteli a külvilágtól. Lehet, Karola műve, hogy az érzései megváltoztak iránta? Mert megváltoztak, már nem akart önmagának hazudni. Érdekelte a férfi, vonzódott hozzá, ha nem akarta, akkor is. Könnyű volt a csapdába belesétálnia, hiszen Benjámin magas termetű, markáns arcú férfi volt. A szeme mélybarna, aminek a fényét kevés ideig tudta elviselni, mert zaklatott lett tőle azonnal. Próbálta a felismerést elnyomni magában, elfogadható magyarázatokat gyártott hozzá, hogy ez csak egy részvét, sajnálat csupán. Ebben a helyzetben nem érezhet mást egy férfi iránt, akinek a tragédiája a szeme előtt zajlik éppen. Mégis átért hozzá minduntalan az eltemetni vágyott felismerés, több annál, amit érez iránta, mint sajnálat.</p><p>Mikor a család búcsúzott egymástól, Sára is átérezte a férfi hidegségét, ahogy elköszönt a kislányaitól. Azok meg szegények csak álltak ott, értetlenül, figyelve az autó után, amiben az az ember ült, aki megvédhetné őket, akihez tartoztak, tartozni kéne most is.</p><p>Szegény kis Zsuzska szipogva emelte a kezét, integetett, reménykedve, talán észreveszi az apja. De nem látta, hogy visszaintett volna bárki is az autóból.</p><p>A gondozónő átölelte a két kislány vállát.</p><p>– Menjünk bogaraim, menjünk vissza az Otthonba!</p><p>Engedelmesen beszálltak, szó nélkül. Ahogy kanyarodott az autó, elhaladtak Sára mellett. Mindkét gyerek megismerte a megmentő angyalukat. És azt is látták, hogy az angyal elmosolyodik és integetett feléjük.</p><p>– Láttad Mónika, láttad! Integet, nem ment el! Még autója is van. – Feltérdepeltek az ülésre és izgatottan bámultak visszafelé.</p><p>– Az angyal integetett, igaz? Nem úgy, mint apu, ő elfelejtett integetni! – nyugtázta egy mély megkönnyebbült sóhajjal Zsuzska. – Látod Mónika, az angyaloknak mindenre van idejük. Még autót is tudnak vezetni.</p><p>– Van hát, ők nem dolgoznak, csak nézelődnek – világosította fel a nővére.</p><p>– Igen. Nézelődött ma is egész nap, elkísérte anyut – súgta a kicsi halkan.</p><p>– Miről beszélsz? Anyu meghalt. Bezárták abba a dobozba.</p><p>– Áh, dehogy, ott volt a kőkeresztnél, az angyal mellett. Megismerem tán.</p><p>– Na, agyadra ment valami, én is odanéztem, de az angyal csak egyedül volt.</p><p>Zsuzska nagyon elérzékenyült azon, hogy nem hisz neki a testvére. Mónika látta, hogy közel van a síráshoz, engedékenyebb lett, lezárta a nézeteltérést.</p><p>– Lehet, hogy később odaállt, én pont akkor nem néztem oda. Lehetséges, ne sírj már megint!</p><p>– Igen, lehet – nyugodott meg a kislány. – Nem sírok. Apu miért nem látta az angyalt szerinted?</p><p>– Szerintem az angyal nem is akarja, hogy lássa apu.</p><p>A gondozónő végig hegyezte a fülét, de nem sok logikát kapcsolt a beszélgetéshez, csak furcsállta, miről folyik a háta mögött a diskurzus. Sajnálta a két gyereket, nem kívánta senkinek ezt az áldatlan helyzetet, ami őket érte.</p><p>Zsuzska és Mónika körül megváltozott a légkör a temetés után, mindenkiben kialakult feléjük az együttérzés, még a legagresszívabb gyerek se tett megjegyzéseket rájuk.</p><p>Böbe néni nagy mosollyal jelentette be másnap, hogy hétfőtől óvodába fognak járni, nem lehet kibújni alóla, mert Mónika nemsokára iskolás lesz. Ezen aztán Zita egész nap kárörvendezett.</p><p>– No hisz', mentek a dedóba? Én nem mennék oda, meg a suliba se, csak zrikálják az embert egész nap. Menne a rosseb!</p><p>Viki széles szájjal vigyorgott, nem állta meg, hogy ne szóljon be Zitának.</p><p>– Csak az ilyet zrikálják, mint te vagy, kettőig se tudsz számolni!</p><p>– E', jobb lenne, ha szólnátok, hogy kimentek nevelőszülőhöz, vagy örökbe, mint az itteni dedóba! – mondta nagy bölcsen, nem zavarta Viki beszólása.</p><p>– Lehet, hogy örökbe megyünk valakihez – válaszolt Mónika.</p><p><br /></p><p>Hogyan tovább?</p><p><br /></p><p>Sára még egy darabig látta a kezüket, ahogy integettek feléje. Elképzelte milyen lenne, ha másodjára is találkoznának. Talán Zsuzska hozzá szaladna, és ő felvehetné a karjaiba. Mónikára gondolt: teljesen más, mint Zsuzska. A tekintete olyan, mint Benjáminé, szúrós, gyanakvó. Nincs mosoly az arcán, nem tükröz érzelmeket. Mi történt ezzel a kislánnyal, milyen maradandó sérülésekben vergődik a lelke? Elrévedt az emlékeiben, érezte újra a parkban átélt hullámzó érzéseket, mikor Zsuzska meleg könnyei végig folytak a nyakán. A fojtogató ölelést, ahogy kis karjával szorította.</p><p>Ne féljetek, vigyázok rátok – ismételgette akkor mikor a két félelemtől reszkető kislánnyal futottak az úton a biztonság felé. Vigyáz rájuk, de hogyan? Halvány sejtelme sem volt arról, hogyan segítsen a két gyermeken. Igaz Rózából ömlött felé a sok tanács, egyiket-másikat kivitelezhetőnek is találta. Például azt, hogy patronáló segítőként tartson kapcsolatot a gyermekekkel. Ez neki is bevillant a legelején, hogy megismerkedik velük, ha kikerülnek nevelőszülőhöz, látogatja őket, ajándékokat vesz, érdeklődik felőlük. Nem lesz az olyan megoldhatatlan feladat, nyugtatta meg magát csak azért, hogy szabaduljon a nyomasztó gondolatok alól. Mikor beért a munkahelyére, kedvetlenül ült a monitor elé. Sokan voltak a bankban. Türelmetlen, fáradt emberek várták a sorukat, nézték sóvárogva a kijelzőt. Jelzett ő is: mehet az ügyfél hozzá. Rózának odaköszönt mikor összeakadt a tekintetük.</p><p>– Helló angyal, estére összejövünk, remélem, tudsz jönni? – szólt át nevetve Róza.</p><p>–Nem vagyok angyal, szállj le rólam! – válaszolt vissza ingerülten, de azért intett, hogy ott lesz.</p><p>Nem gondolt másra, csak az ügyfelekre koncentrált. Az életfájdalmak átcsúsztak a szomorú szemekből hozzá, időztek a monitoron, majd lecsúsztak a billentyűkre, onnan visszasettenkedtek ahhoz, akitől jöttek. Aztán elmentek a gazdatesttel, mert bennük éltek. Minden ügyfél, aki hozzá jutott aznap, csalódott, elkeseredett hiteles volt. Sára magyarázta a semmit nekik, ahogy kellett. Két dolgot tehetett, ha az igazság oldalára áll, munkanélküliként hirdeti a próféciát, vagy hazudik, és jól keres. Nagy lelki teherrel az utóbbit választotta, nem maga miatt, az anyja miatt. És már ott volt a képben a két kis árva is. Délutánra lelkileg, fizikailag elfáradt minden nap. Az nyugtatta csak meg, hogy idő kérdése, és lelép onnan, leköltözik vidékre.</p><p>Hazafelé eszébe jutott, ha megkapja az engedélyt a gyerekekkel való kapcsolattartásra, megkeresi Benjámint a fegyházban. Tudnia kell, hogy a lányoknak szükségük van rá. Talán rosszul látta a temető kapujában. Egy apa nem lehet ennyire közömbös a gyerekeihez, ha kijön a börtönből, folytatnia kell a nevelésüket. Megszólalt a telefonja, az anyja hívta.</p><p>– Szia, anya! Mi újság, miért hívsz?</p><p>– Jól vagy, Sára? Rosszat álmodtam délután, amikor egy kicsit lepihentem.</p><p>– Jól anya, hétvégén megyek hozzád, vasárnap hazajön Kíra Angliából, elmegyek elébe a repülőtérre.</p><p>– Az nagyon jó, akkor tudunk beszélgetni. Úgy néz ki, jövő héten költözhetünk a Pálos-tanyára! – mondta most már vidámabb hangon az anyja.</p><p>– Szuper, akkor találkozunk péntek este, összecsaphatnál egy finom kaját mire hazaérek!</p><p>Hazáig hallgatta az anyját, szerencsére már a hangja teli volt reménnyel, kihallotta belőle az új élet iránti vágyakozást.</p><p>Úgy döntött, hogy pihen egy kicsit vacsora után. Elnyújtózkodott a kényelmes fotelben, behunyta a monitortól fáradt szemeit. A tévécsatorna híradót közvetített, önkéntelenül felfigyelt rá. Élő közvetítést adtak a fővárosban zajló tüntetésről.</p><p><br /></p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330418.852260163821157 -15.652946 75.472727836178848 54.659554tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-13576990083407463842024-02-21T05:48:00.000-08:002024-02-21T05:48:03.814-08:00Katerina Forest: Örök emlékezet<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFIHNqy_e2S5-Fw7ARgBuLePEQar7r8pbPBJ4gjn6eAe5vLyOVamjzA-Ym5PynEvN0G6dV8lEH3xOgX25Bl0uxvNzZM_-mm8UMZvJmbGsoEQI2GSwycHagwQQXss12iEA0RzGczBfCeHca/s1600/images+%25281%2529.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="426" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFIHNqy_e2S5-Fw7ARgBuLePEQar7r8pbPBJ4gjn6eAe5vLyOVamjzA-Ym5PynEvN0G6dV8lEH3xOgX25Bl0uxvNzZM_-mm8UMZvJmbGsoEQI2GSwycHagwQQXss12iEA0RzGczBfCeHca/s640/images+%25281%2529.jpg" width="640" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">“Az évek jöttek,
mentek,” észrevétlen,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">elsuhant mellettem több évtized, de<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">nem törődtem a múló idővel. Velem
voltál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Melegített a szemedben izzó parázs.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">De egy nap fátyolt húzott az ég az
arcára<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">az ébredő magány hozzám simult, rám<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">tekerte köldökzsinórját, és fájdalmam<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">megszülte a hiányt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Egészen összetörtem, kis apró
cserepekké<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">váltam, min gyöngyözve sírt a hajnal,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">az est, és az idő már vánszorogva<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">lépdelt a poros utakon, amin
szétgurultak<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">lelkem összes igazgyöngyei.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Valahol elmaradtál tőlem, valamikor.
Még<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">daloltam, hangosan nevettem, pedig már<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">te nem voltál sehol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">A boldogság ott ült ma is egy ócska
padon<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">kinn a parkban, a régi helyen. Mellé
ültem<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">vártam, talán mint rég, átölel.
Hallottam, hogy mesél<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">a szél, a neved suttogta fülembe
szüntelen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Lábamhoz simult egy rozsdás
falevél,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">min elfakult minden nyárszínű ér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Sétálok az őszi fák alatt. Érzem, itt
lépkedsz velem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Nem nézek fel, de megérint, az
illatod, kezed<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">selyme bújó ujjaid hegyén. Bolondság<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">ez az érzés, mégis jó, önámítás az
örökké<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">létezésed, mi majd egészen végig
kísér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Az idő lelassul, kitisztulnak a képek,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">meg megállok néha, ha látom a
szépséged.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">Szívemben nyugszik a csend,<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">régi emlékeimben<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="line-height: 115%;">“Élsz és uralkodol örökkön. Amen.”<span style="font-size: 8pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330400000007147.162494 19.503304000000071 47.162494 19.503304000000071tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-62052774036018878532024-02-19T12:24:00.000-08:002024-02-19T12:24:13.465-08:00Faludy György : S mégis..<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYVI3vygJW76jSJ1rlXof_6CLrm7VAvwm2fCST7FAYQ8QuA6vhhQrilCN_ncna1IDxEVhIpqV-vTOAnc37f-wTtzAh1JTaLAyqSyi6PJKVyU7QBKhS6SZQNIUb27-kL69-dCcL8ZPEM1fn/s320/iras_59280.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="214" data-original-width="320" height="283" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhYVI3vygJW76jSJ1rlXof_6CLrm7VAvwm2fCST7FAYQ8QuA6vhhQrilCN_ncna1IDxEVhIpqV-vTOAnc37f-wTtzAh1JTaLAyqSyi6PJKVyU7QBKhS6SZQNIUb27-kL69-dCcL8ZPEM1fn/w423-h283/iras_59280.jpg" width="423" /></a></div><br /><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">S mégis választanánk-e más kort, mint ezt a kort, amelyben élünk?</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Az ókori Athént, fogorvos, kloroform és gyógyszer nélkül?<br />A kolerát, a bubós pestist, csak azért, hogy felmenjünk éjjel<br />a Párthenonhoz s reggelenként néhány szót váltsunk Szókrátésszel?</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Az Antoninusok Rómáját, hol a környezet durvasága<br />szétroncsol már gyerekkorodban, ha nem születsz felső osztályba?<br />Lorenzo Firenzéjét, amely oly szép volt s oly fanyarédes,<br />hol váltóláz öl meg korán, vagy Fra Girolamo megéget?</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Nem. Élni itt volt jó, a szabad kétszáz esztendős korszak végén,<br />mikor a múlt minden hegylánca, ha az alkonyban hátranéztél,<br />gyöngyházkék, érthető és éles; s mikor magunkat is így láttuk</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">perspektívában; tudtuk, mi jön; s mikor így állunk, ahogy állunk<br />s nézzük a lassan ránk hulló ködöt<br />s a szakadékot lábaink előtt.</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">(1979)</p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-71027597338927947142024-02-18T09:46:00.000-08:002024-02-18T09:46:55.443-08:00Váci Mihály: És mi élünk<p> </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpw3Om-AopHEid026GBsmroEG0XqOmWN-YEm5fnY-Y3ovcMS7wxlfOMsXkFR5XQv8iApZq7rCcrnj0A0_T1ffPJPmvQVtsoQe_vtkwK8ZtlXlUSxAvHOv96g7LJpycVYemgaD8zV6d1y-y/s289/250px-V%25C3%25A1ci_Mih%25C3%25A1ly_fortepan_146373.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="289" data-original-width="250" height="355" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjpw3Om-AopHEid026GBsmroEG0XqOmWN-YEm5fnY-Y3ovcMS7wxlfOMsXkFR5XQv8iApZq7rCcrnj0A0_T1ffPJPmvQVtsoQe_vtkwK8ZtlXlUSxAvHOv96g7LJpycVYemgaD8zV6d1y-y/w340-h355/250px-V%25C3%25A1ci_Mih%25C3%25A1ly_fortepan_146373.jpg" width="340" /></a></div><br /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;"><br /></span><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">Élni, élni, élni, élni…-élni kell!</span></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Félni, sírni, könyörögni, menekülni nem lehet!<span class="text_exposed_show"><br />Élni bátran, szembenézve, csak azért is, dacosan vagy összetörve!<br />Betegen és elhagyottan, városokban, börtönben vagy föld alatt,<br />szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva – élni kell!</span></p><div class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Élni kell, mikor kimondják:-“Rák!”-“Gümőkór!”<br />Élni kell és állni kell és nem lehet ott összerogyni, felzokogni!<br />Élni kell, ha tudatják:-“Létszámfeletti!”<br />Élni kell, ha sziszegik:”Már nem szeretlek!”<br />Élni kell, ha zokogják Anyánk ágyánál:-“Későn jöttél!”<br />Élni kell, ha hirdetik:-“Életfogytiglan!”<br />Élni kell, ha dob pergeti:-“Golyó által!”<br />Élni kell még, élni kell még pár óráig!</p><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Élni kell, bár tudjuk jól,hogy a világon mindenütt halálunk készül.<br />Élni kell, bár tudjuk azt, hogy most is, most is többen halnak<br />hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad!<br />Élni kell, mikor tudjuk, hogy embereket most is ölnek!<br />Élni kell, mikor már sokszor érezzük: – nem lehet élni!</p><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">S élni kell, ha kuporgatva napot napra;<br />élni kell, ha könyörögve, reménykedve: – egy tavaszt még!<br />Élni kell, ha tudjuk azt: alázat, szégyen<br />félelmünk és rettegésünk még egy évért, még egy évért!<br />Élni kell, így, alkudozva, megalkudva, mindenáron!</p><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">És mi élünk! Jaj, mi élünk! Így is, bárhogy, élünk, élünk!<br />Szembenézve, dacosan és összetörve, reménykedve,<br />betegen is, elhagyottan, városokban, börtönökben vagy föld alatt,<br />szerelmessel együtt sírva, gyermekekbe kapaszkodva – élünk, élünk!</p><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Élünk, bár tudjuk, hogy most is többen halnak<br />hasztalan és értelmetlen, mint ahány rózsa lehervad.<br />Élünk, élünk, bár sokszor már érezzük – nem lehet élni!<br />Mégis élünk, semmi másért, csak mert úgy szeretünk élni!<br />Élünk, jaj, mert úgy szeretjük, szeretjük az életet!<br />Mert annyira élők vagyunk, és annyira emberek!</p></div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330423.227472145906368 -15.652946 71.097515854093643 54.659554tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-83967509361715505662024-02-12T10:58:00.000-08:002024-02-12T10:58:41.864-08:00N. Horváth Péter: Tűnődés<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqy5tK4jZNUv_LazcxcKzxOLS962XxDfDvJidAeBQ3BgztbjHYn6bLLNmV4lqp3-cchxXxR4Kz097uap5dYA26jlPxIKonQ0Ptw2I3JJBpRXnKaNDm5_DKoGWIDTN3-Qcs55fct_MJ8v8b/s600/N_Horv%25C3%25A1th_P%25C3%25A9ter-466x600.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="466" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqy5tK4jZNUv_LazcxcKzxOLS962XxDfDvJidAeBQ3BgztbjHYn6bLLNmV4lqp3-cchxXxR4Kz097uap5dYA26jlPxIKonQ0Ptw2I3JJBpRXnKaNDm5_DKoGWIDTN3-Qcs55fct_MJ8v8b/s320/N_Horv%25C3%25A1th_P%25C3%25A9ter-466x600.jpg" /></a></div><br /><p></p><p><br /></p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Csupán ábránd vagy már, fátyolozott lélek,<br />emlékek függönyén virágzó varázslat.<br />Szertefoszlanál ha megérintenélek,<br />rád csak a virrasztó tűnődés találhat.</p><p style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Nem hozhatlak vissza a túlsó oldalról,<br />mégis hiszem, újra találkozol velem,<br />s ez minden magányos órámért kárpótol,<br />míg magad ölelve, készíted a helyem.</p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-10914784090692439602024-02-08T10:48:00.000-08:002024-02-08T10:48:44.429-08:00Reményik Sándor: Csendes csodák<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-5vMr0P8XFL5UHhr5zy3xpYD1gdemXNoRuAheQuYspFyyjluvJmnx8MR-_nn7D6cTJwwvJyxyTjLZ17hfZCTW0YTw1yAumW6JfIeoTrpW_fkCjcSuEsEcZ6rZVbjVHwq4cWvTc6PM1r9A/s271/remeny.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="271" data-original-width="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-5vMr0P8XFL5UHhr5zy3xpYD1gdemXNoRuAheQuYspFyyjluvJmnx8MR-_nn7D6cTJwwvJyxyTjLZ17hfZCTW0YTw1yAumW6JfIeoTrpW_fkCjcSuEsEcZ6rZVbjVHwq4cWvTc6PM1r9A/s0/remeny.gif" /></a></div><br /><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">Ne várd, hogy a föld meghasadjon</span></p><p class=" jelolve" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">És tűz nyelje el Sodomát.<br />A mindennap kicsiny csodái<br />Nagyobb és titkosabb csodák.</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Tedd a kezedet a szívedre<br />Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,<br />Ez a finom kis kalapálás<br />Nem a legcsodásabb dolog?</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Nézz a sötétkék végtelenbe,<br />Nézd a kis ezüstpontokat:<br />Nem csoda-e, hogy árva lelked<br />Feléjük szárnyat bontogat?</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Nézd, árnyékod hogy fut előled,<br />Hogy nő, hogy törpül el veled.<br />Nem csoda ez? – s hogy tükröződni<br />Látod a vízben az eget?</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Ne várj nagy dolgot életedbe,<br />Kis hópelyhek az örömök,<br />Szitáló, halk szirom-csodák.<br />Rajtuk át Isten szól: jövök.</p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-46512909288118579822024-02-08T00:38:00.000-08:002024-02-08T00:38:06.954-08:00Ady Endre: A GYÁVA HATALMASOK<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOq4vvEBHy6WWN6WEJnCfv2bckXHznVhEiIGTax3lBS5p-sHmZ7NpLhmLhicJuPu3wLVCbvf8XZgGt_Ro7olC3RHNMPnYegeTkGQnYUDyXFKgr03lwp22rvoSz-UAENd3wi8Xhi-94KwA4/s600/ady_endre_igazolvanykepe_a_budapesti_naplonal_1907_1-600x315.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="315" data-original-width="600" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOq4vvEBHy6WWN6WEJnCfv2bckXHznVhEiIGTax3lBS5p-sHmZ7NpLhmLhicJuPu3wLVCbvf8XZgGt_Ro7olC3RHNMPnYegeTkGQnYUDyXFKgr03lwp22rvoSz-UAENd3wi8Xhi-94KwA4/s320/ady_endre_igazolvanykepe_a_budapesti_naplonal_1907_1-600x315.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">Parancsolnak, de gyönge hittel,</span></p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">De elbánnak a komisz szeliddel.</p><p class=" jelolve" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">S ha vár a népség szépet tőlük,<br />Van nekik mindig jó fagyos téljük.</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">S ha jár a Sors és Sorsot járnak,<br />Ők gajdolnak elébe a Nyárnak.</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Óh, nagy dolga a dolgosoknak<br />Milyen kevés a hatalmasoknak.</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Nagy pulyaságban milyen gyávák<br />S mégis a mi erőnket kivánják.</p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-58047873878633757522024-02-07T08:15:00.000-08:002024-02-07T08:15:34.638-08:00Reményik Sándor: Akarom<p> </p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjoamPGJOMDftLzqWF2hSqaLeK1rCT14SuZ2inH5AHRYxVnPA1ffVEFv6ahijBCsrwVZXOyGuYBGSpCKER8aO29jC0xnYMIguFx04A1uV9ymCTAF0NhjwYHQkYdsuBwfsvZUENt8yXoq0G/s277/dump_206339.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="277" data-original-width="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjoamPGJOMDftLzqWF2hSqaLeK1rCT14SuZ2inH5AHRYxVnPA1ffVEFv6ahijBCsrwVZXOyGuYBGSpCKER8aO29jC0xnYMIguFx04A1uV9ymCTAF0NhjwYHQkYdsuBwfsvZUENt8yXoq0G/s0/dump_206339.jpg" /></a></div><br /><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;"><br /></span><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">Akarom: fontos ne legyek magamnak.</span></p><div class="post-body entry-content" id="post-body-7350332497687296720" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">A végtelen falban legyek egy tégla,</p><p style="margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Lépcső, min felhalad valaki más,<br />Ekevas, mely mélyen a földbe ás,<br />Ám a kalász nem az ő érdeme.</p></div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7350332497687296720" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;">Legyek a szél, mely hordja a magot,<br />De szirmát ki nem bontja a virágnak,<br />S az emberek, mikor a mezőn járnak,<br />A virágban hadd gyönyörködjenek.</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7350332497687296720" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;">Legyek a kendő, mely könnyet töröl,<br />Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.<br />A kéz legyek, mely váltig simogat,<br />Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7350332497687296720" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;">Legyek a fáradt pillákon az álom.</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7350332497687296720" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;">Legyek a délibáb, mely megjelen<br />És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,<br />Legyek a délibáb a rónaságon</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7350332497687296720" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;">Legyek a vén föld fekete szívéből</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7350332497687296720" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;">Egy mély sóhajtás fel a magas égig,<br />Legyek a drót, min üzenet megy végig<br />És cseréljenek ki, ha elszakadtam.</div><div class="post-body entry-content" id="post-body-7350332497687296720" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;">Sok lélek alatt legyek a tutaj,<br />Egyszerű, durván összerótt ladik,<br />Mit tengerbe visznek mély folyók.<br />Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,<br />Míg le nem teszi a művész a vonót</div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-74340252752069360152024-02-06T13:08:00.000-08:002024-02-06T13:08:47.990-08:00Kosztolányi Dezső: A magyar romokon<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgah9hl-ZsHket7Kg4UkHgiGRFSqw5MFlbHbljDZs1Peh9NSeHH-E9FNrM_Ml0vr5MUEUN-PBPG8Px4wV_wa1PwodHLBefldZ2H_uZlMiCA6dbcv4ijqxccGetVktapYNjBYlVDIF_yFiuW/s600/Kosztolanyi-Dezso-head-600x400.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="400" data-original-width="600" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgah9hl-ZsHket7Kg4UkHgiGRFSqw5MFlbHbljDZs1Peh9NSeHH-E9FNrM_Ml0vr5MUEUN-PBPG8Px4wV_wa1PwodHLBefldZ2H_uZlMiCA6dbcv4ijqxccGetVktapYNjBYlVDIF_yFiuW/s320/Kosztolanyi-Dezso-head-600x400.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">Jaj, merre menjek?</span></p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Jaj, merre nézzek?<br />Jaj, mit rebegjek?<br />Jaj, mit hazudjak?</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Jaj, tán loholjak?<br />Jaj, tán feküdjek?<br />Jaj, mért akarjak?<br />Jaj, mért pihenjek?</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Jaj, régi kertünk?<br />Jaj, versek álma?<br />Jaj, drága fajtám?<br />Jaj, bús vidékem?</p><p class=" jelolve" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Jaj, hogy sziszegjek?<br />Jaj, hogy üvöltsek?<br />Jaj, hogy kígyózzak?<br />Jaj, hogy harapjak?</p><p class=" " style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px; padding: 0px 0px 15px;">Jaj, hol az arcom?<br />Jaj, hol a múltam?<br />Jaj, hol az ágyam?<br />Jaj, hol a sírom?</p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-40931565984473802202024-01-23T09:17:00.000-08:002024-01-23T09:17:00.609-08:00Kiss Dénes: Időző<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqC6PmobBE5weeCcLGvnn5QtgfcpR19oq6P5F_2PEDtbx7Pdzrke2cceeTsNB1ePUlRyVH2ZWjvg8Veos_hluyUWafTRLnoQQRZXnZRgVupJYrBLIR0Bnt_kAVxaqHdLzlsVD4iWNZyh3n/s300/Kiss_D%25C3%25A9nes.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="300" data-original-width="205" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqC6PmobBE5weeCcLGvnn5QtgfcpR19oq6P5F_2PEDtbx7Pdzrke2cceeTsNB1ePUlRyVH2ZWjvg8Veos_hluyUWafTRLnoQQRZXnZRgVupJYrBLIR0Bnt_kAVxaqHdLzlsVD4iWNZyh3n/s0/Kiss_D%25C3%25A9nes.jpg" /></a></div><br /><p></p><h4 style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px;"><span style="color: black; font-size: small;">Meg kell fejtenem, ki vagy,<br />mit akarsz velem,<br />mennyi benned az áhitat,<br />a barátság, a szerelem?<br />Visz-e szorongás<br />napfényes utcákon át<br />az élesre csiszolt őszben,<br />hol mint kristályrácsok<br />villantják puszta fakoronák<br />a Nap cserepeit,<br />s pókháló ejti csapdába<br />az időtlent.<br /></span></h4><h4 style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; margin: 0px;"><span style="color: black; font-size: small;"><br />Meg kellene fejtenem e nagy<br />szelidgesztenyék alatt<br />vonásaid keresztrejtvényét,<br />csönd-kondító pillantásodat,<br />s ki vagyok neked,<br />te nekem ki vagy?<br />Hadd tudjam meg<br />e tiszta szavú őszben,<br />amiért e végtelen pillanat<br />ragyogó tisztásán<br />elidőztem.</span></h4>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-72965455465115306332024-01-21T09:11:00.000-08:002024-01-21T09:11:14.000-08:00József Attila: Amit szivedbe rejtesz<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpwEIoIUEWlPyj2YfuCtf4w5hpOvxUdqtH0H-OlHBGblFtBWfV2gTZNoKIjvVmMryJCSvSZPoVlwTdC7nu_BXcvuUS0IhWzwnYHQy_RUZ5Mpc8Fm1kOIVv3CuCRh8YPTq4HgSaZdXoiFmD/s850/00039085.jpeg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="431" data-original-width="850" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhpwEIoIUEWlPyj2YfuCtf4w5hpOvxUdqtH0H-OlHBGblFtBWfV2gTZNoKIjvVmMryJCSvSZPoVlwTdC7nu_BXcvuUS0IhWzwnYHQy_RUZ5Mpc8Fm1kOIVv3CuCRh8YPTq4HgSaZdXoiFmD/w435-h220/00039085.jpeg" width="435" /></a></div><br /><p></p><p><span style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px;">Amit szivedbe rejtesz,</span></p><div class="Verstar_RD" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><div class="Verstar_LE_" style="padding-bottom: 10px;"><span class="Verstar_LE_">szemednek tárd ki azt;<br />amit szemeddel sejtesz,<br />sziveddel várd ki azt.<br /> </span></div></div><div class="Verstar_RD" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><div class="Verstar_LE_" style="padding-bottom: 10px;"><span class="Verstar_LE_">A szerelembe – mondják –<br />belehal, aki él.<br />De úgy kell a boldogság,<br />mint egy falat kenyér.<br /> </span></div></div><div class="Verstar_RD" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><div class="Verstar_LE_" style="padding-bottom: 10px;"><span class="Verstar_LE_">S aki él, mind-mind gyermek<br />és anyaölbe vágy.<br />Ölnek, ha nem ölelnek –<br />a harctér nászi ágy.<br /> </span></div></div><div class="Verstar_RD" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><div class="Verstar_LE_" style="padding-bottom: 10px;"><span class="Verstar_LE_">Légy, mint a Nyolcvan Éves,<br />akit pusztítanak<br />a növekvők s míg vérez,<br />nemz millió fiat.<br /> </span></div></div><div class="Verstar_RD" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><div class="Verstar_LE_" style="padding-bottom: 10px;"><span class="Verstar_LE_">Már nincs benned a régen<br />talpadba tört tövis.<br />És most szivedből szépen<br />kihull halálod is.<br /> </span></div></div><div class="Verstar_RD" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><div class="Verstar_LE_" style="padding-bottom: 10px;"><span class="Verstar_LE_">Amit szemeddel sejtesz,<br />kezeddel fogd meg azt.<br />Akit szivedbe rejtesz,<br />öld, vagy csókold meg azt!<br /> </span></div></div><div class="Verstar_RD" style="background-color: white; color: #333333; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; font-size: 13px; padding-bottom: 10px;"><div class="Verstar_LE_" style="padding-bottom: 10px;"><span class="Verstar_LE_">1936. máj.</span></div></div>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.503304118.852260163821157 -15.652945899999999 75.472727836178848 54.6595541tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-39325647382721156762024-01-17T08:04:00.000-08:002024-01-17T08:04:01.304-08:00Befogadó otthon<p> <span style="font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px;">Mónika és a kishúga már a második hetet töltötte az átmeneti otthonban. Vészesen közeledett az a nap, mikor az előírások szerint őket is kihelyezik lakásotthonba, vagy nevelőszülőhöz.</span></p><p data-p-id="3624fb23b424c1e350010e2069b2e9a5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Aránylag csendes volt a ház amikor bekerültek. Megszeppenve ültek az otthonvezető irodájában, fel sem tudták fogni mi történik velük. Az otthonvezető többször rájuk mosolygott, míg rendezte a papírjaikat a gyámügyessel, azzal a vörösre festett hajú nővel, aki kiráncigálta őket a lakásukból. Mikor végeztek az adminisztrációval, a nő is rájuk nézett, felállt és odament hozzájuk.</p><p data-p-id="5fcfc08c8a4c433b70bc90ad6a9498a1" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jó helyen vagytok most már. Viselkedjetek okosan, legyetek jók, akkor minden rendben lesz kedveskéim.</p><p data-p-id="a944a030dee13b3eb41df415e55726bc" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika elkapta a fejét a feléje nyúló kéz elől. Fellobbant a gyűlölet a szemében. Mikor elment a gyámügyes az otthonvezető odaült melléjük.</p><p data-p-id="a106fd9b0f1ba095331c56f9f4301176" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hívhattok Marika néninek. Bármilyen gondotok lesz, csak üzenjetek, én mindig itt vagyok.</p><p data-p-id="250ad45d5208a6f9711a252b43fe813e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Telefonált. Pár perc múlva egy őszes hajú idősebb gondozónő jelent meg az ajtóban.</p><p data-p-id="a41331731271c5d55b95cc48715c555d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– A két kislányt Zita mellé helyezd el, legalább nem lesz egyedül az a lány.</p><p data-p-id="941eba4ac7916a5ae81aece2219019c2" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az asszony megfogta a kezüket és felkísérte őket az emeletre. Útközben megosztott velük pár információt, például azt, hogy őt Böbe néninek hívják. Benyitott egy szobába, amiben csak egy romalány heverészett az egyik ágyon.</p><p data-p-id="c027414556533c74c25ce960f254d488" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Itt alszotok kedveskéim! – mutatott az ágyukra. – Te meg húzd meg magad Zita, ha egy újjal bántod őket, bajba kerülsz! Értjük egymást? – nézett szigorúan a lányra.</p><p data-p-id="10df7a7cfefd594a6292e87c83d002f4" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Miket beszél má, báncsa a rosseb őket. Haggyon má, maga! – kiáltott vissza felháborodva a cigánylány.</p><p data-p-id="a525f57182d989694beaab0e275f1e02" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az asszony letette a ruhájukat a heverőkre.</p><p data-p-id="4758e43d14814786718927af72e3bdc5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Öltözzetek át, ez itt nappali ruha, és itt van a hálóruhátok. Papucs... neked is! – adta oda a felszerelésüket az asszony –, most egyelőre ennyi! Ismerkedjetek meg egymással. Félóra múlva ebéd. Zita – fordult a fekvő lányhoz –, majd kísérd le őket az ebédlőbe!</p><p data-p-id="79cca93c8b23ea99a008ed58030bc4ab" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ha maga mongya – vont egyet a vállán a cigánylány, akkora már ült a heverő szélén, nézegette a két jövevényt.</p><p data-p-id="ad8c358c902ae1e6cb04d92685e6035e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika és Zsuzska a kijelölt heverőn egymásba kapaszkodva ült, ők is nézték Zitát.</p><p data-p-id="e182a8edcff7a154231668bddd8f1050" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mi a nevetek?</p><p data-p-id="a3f05966b601ad36d2717d70c1d0c7b8" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Sági Mónika, a húgom meg kispo... vagyis, Sági Zsuzsika.</p><p data-p-id="285c4a260e4f33f67e21c56c9230d2b7" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Én meg Zita vagyok. Elkaptak benneteket?</p><p data-p-id="537ba0b098744f1a9588695152db17d8" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika értetlenül nézett Zitára.</p><p data-p-id="bf72ed8f09e8b717c066c10320d28420" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Miért?</p><p data-p-id="4eac61aa81d46e6c4c6388e27ab97faa" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Azt én honnan tudjam. Mindenkit elkapnak. Engem is.</p><p data-p-id="94bcdf7411ca80cea8f83ae7e9ebe07d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Miértünk eljöttek – mondta csendben Mónika –, de nemsokára vissza is visznek.</p><p data-p-id="2a69d82b8ac73800744bb941c87dc3e0" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Azt mondták?</p><p data-p-id="6daf5e7ca2aff9cfee7b733df010bfa5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Miért kaptak el? – furdalta a kíváncsiság Mónikát.</p><p data-p-id="99b1f1465ea8ad30f91ef26e760f74c5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hát loptam.</p><p data-p-id="3c245bb18338e1f6109baf3ece8da702" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Miért?</p><p data-p-id="2287278da5aa24cd1bd8c7fea9cb4e6b" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hagyd már abba azt a sok miértet, mint egy dedós úgy kérdezgeted, hát mert éhes vótam, azért. Má' meg mér bőg a húgod? – kiabált mérgesen Zita.</p><p data-p-id="9019fc30bc60a03c56488eaab06928c7" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Fél! – és átölelte oltalmazón Zsuzskát.</p><p data-p-id="22c6308a24ff7189cbbd2c01f7006dcd" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Megszólalt egy csengőhang, Zita felugrott, indult az ajtó felé. A válla fölött visszaszólt.</p><p data-p-id="fabe3698999fd6652c24310afe1700a0" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ebéd, süketek vagytok?</p><p data-p-id="ac658308145111af229f1d2c901ff761" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zsuzska szipogott, esdeklőn nézte a nővérét, aztán halkan oda súgta – Elment. Mikor jön anya?</p><p data-p-id="19c0be92836b8ea384c66d790794cec6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem tudom, egy darabig itt leszünk, vigyázok rád. Mindig legyél velem. Érted? – megfogta a húga kezét és elindultak Zita után. Lassan vezette lefelé a lépcsőn, hogy el ne essen az ismeretlen helyen.</p><p data-p-id="1a5c998dfe0825d659aba95f203db104" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az ebédlőben már az összes otthonos lent volt. Látta Mónika, hogy tőlük mind jóval idősebb. Az asztalok kopott viaszos terítőkkel voltak leterítve. Az ebédlő baloldalán nyílott a tálaló, oda kellett sorba állni tálcával mindenkinek. Még várakozott ott legalább négy gyerek az ebédjéért, a többiek javában falatoztak az asztaloknál.</p><p data-p-id="cd52d0f6e37ce12cff543806dde56b26" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika kétségbeesve állt a zajos helyiség ajtajában, idegesen szorongatta a kishúga kezét. Az egyik konyhás szerencsére észrevette őket.</p><p data-p-id="b5dcce9da94042911769cd3d65be485d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hé, Flóri! Neked szólok, jól hallod, gyere ide, a két új gyereknek vidd oda az asztalhoz a tálcát!</p><p data-p-id="7b3ceb64527ee4153748aca49a6cb05a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika arra nézett, amerre a konyhás szólt. Meglátta a fiút, az is pont őket nézte. A fiú felállt és szó nélkül indult a tálcákért, vitte egy üres asztalhoz. Mikor letette a két tálcát, odament hozzájuk.</p><p data-p-id="10d2d9b339e86075d4bcaa15b2cda928" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ott van a kajátok, de holnaptól szolgáljátok ki magatokat, nem vagyok csicskája senkinek! – mondta nagyon komolyan az útmutatót.</p><p data-p-id="7950d98d986e6a53348a453c22adea2d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Flóri is cigány volt. A kerek arcában két mélybarna szempár felett sűrű szemöldök íve húzódott. Az ajkai teltek, szinte nőiesen lágy vonalúak voltak. Barna sűrű haját a tarkóján felborotváltatta, csak a feje búbján hagyta meg a tüsis haját. Jelentőségteljesen méregette a két szőke, kékszemű kislányt.</p><p data-p-id="9c6da9fd06ff144d2f0f03db48b455d7" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Majd hozzászoktok gyorsan, különben sokat fogtok éhezni! – fejezte be a mustrát és visszament az asztalához.</p><p data-p-id="50e43f1e08566b3a000db83af397f068" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az ebéd paradicsomleves volt betűtésztával, a második fogás krumplis tészta. Ettek szó nélkül.</p><p data-p-id="4650784517d949f953f71e678d74eed5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika összeszedte a tányérokat, mikor befejezték az ebédet, egymás alá csúsztatta ügyesen a tálcákat, ráhalmozta a négy tányért, evőeszközöket.</p><p data-p-id="348c5870e321289cc30ccdd1afb22db6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Maradj itt! – parancsolta súgva a kishúgának.</p><p data-p-id="333b93885e2205c31fe282a94f31df9a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">De Zsuzska nem maradt, félt elszakadni a nővérétől. Utána ment, kis kezével megmarkolta a nővére nadrágja szélét. Megbotlott, nagyot rántott a tálcával egyensúlyozó testvérén. A nagy csörömpölésre mindenki odakapta a fejét. A négy tányér darabokra törve pattogott a mozaikkövön. Mónika idegesen körülnézett, majd mérgesen leszidta a húgát.</p><p data-p-id="ec3700912fb57fa5533d2d7ead245e17" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mondtam, hogy maradj!</p><p data-p-id="c6a039b731b88f88a8eeecc22adcaef6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zsuzska éktelen bömbölésbe kezdett. Végre sírt, ahogy a torkán kifért, felszabadultan, kétségbeesve.</p><p data-p-id="a96579b4eb0850d23e0476bf07ae478a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Idióta balkezesek! – lökött egyet a síró gyereken Zita – Ezután mindig külön műsort csináltok, he?</p><p data-p-id="799610ec5dd76f0b2c57e602778cdd4d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónikának se kellett több, ráugrott a nagyobb lányra és visszaütött teljes erejével.</p><p data-p-id="21439b881b120284403f8513a9fd7daa" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– A testvérem senki nem bánthatja! – kiabálta hisztérikusan.</p><p data-p-id="6ae5f7b44304bce5d875d7fad0955811" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zita a hirtelen támadástól meglepődött, nem ütött vissza.</p><p data-p-id="b8141d9bbea3781fde26a6891371d633" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ájj mán le, nézze mán Böbe néni, mit pattog ez itt, ni? Bolha tán?</p><p data-p-id="2659a58dd4587c5d9b0b1c5d5b56f16d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A teremben a többiek nevetni kezdtek a meglepődött cigánylányon. Flóri is vigyorogva nézte a jelenetet.</p><p data-p-id="ef45eb2c444a846a55f081d9b786ca0d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem lesz itt semmi baj szöszi, ha meg tudod védeni magad! –, küldött Mónika felé egy hangos dicséretet.</p><p data-p-id="a0a21d7a194080ff4d87b4052e9325da" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónikán elhatalmasodott a szorongás, egyre biztosabban szembesült azzal a ténnyel, hogy ezentúl neki kell megvédenie a kishúgát.</p><p data-p-id="3d05d0d09fb609110ba0e257e48e71f9" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mióta megszületett, sokszor féltékeny volt rá, mert mindig őt ajnározták a szülei. Néha pont ezért bántotta, megcsípte, vagy megráncigálta alaposan, az se érdekelte olyankor, hogy Zsuzska ordított és mutogatott feléje.A büntetések soha nem maradtak el. Az anyja folyton magyarázta, hogy szeretnie kell a testvérét, mert ő az Isten ajándéka, persze vele együtt. Ezt meg végkép nem értette meg, akkor miért szeretik jobban Zsuzskát? De most már minden más. Majd meg fog lepődni az anyja, ha megtudja, hogy mégis szereti a tesóját. Vigyázni fog rá végig, míg nem jönnek el értünk.</p><p data-p-id="dac7d7f802b14db594b4218c59ac05e7" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zita négyszemközt is folytatta a szekálást, nagy hangon dirigált és elmélkedett, mint aki élvezi hallgatni a saját hangját. Ha éppen nem őket ugráltatta, akkor a téma mindig a befogadó volt. Főként, hogy milyen rossz a kaja, aztán átváltott, mert nem értett sok mindennel egyet, például azzal se, miért csak közös városnézés lehet délutánonként.</p><p data-p-id="8c1e276c42136ad58753f31f836e4bf3" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Úgy sétáltatnak bennünket, mint a dedósokat! – húzgálta a száját, ha szóba jött a délutáni városi program – Egyszer, ha kikerülök innen, az lesz a nagy nap, az lesz a szabadság. Nekem ne dirigáljanak reggeltől estig, mert azt nagyon rühellem!</p><p data-p-id="5a2dc09645a705b1eedc8dd2d6bd2b70" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Egy nap megérkezett hozzájuk Viki, egy magas, vörösre festett hajú lány. Ettől a perctől leszállt róluk Zita, minden figyelme a tizenhét éves lány felé fordult. Mónika is szájtátva nézte a fura szobatársat.</p><p data-p-id="d4565a08ad0f9b815bd85a1346b79466" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Viki feltűnő jelenségként robbant be közéjük, karika volt az orrában, a szemöldökében két piercing, a felső karján színes tetoválás rikított. Amikor lehajolt, kivillant a szürke tanga fölött is egy, de az csak betűkből állt. Hatalmas hisztivel indított, mivel mindenét elvették a gondozók mikor bekerült.</p><p data-p-id="cc26e6787acdf264a1f8031ad5e6f20d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– A rohadtak lenyúlták a cigim, a telóm is! – magyarázta Zitának a sérelmeit. – Majd megjárják, feljelentem őket az ombudsmannál. Nekem is vannak jogaim! Naná, visszakapják még ezerszer tőlem!</p><p data-p-id="ac272607b2f62e7c8a0b55e126f8a38d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Nagy lett Zita és Viki közt a barátság, sűrűn elvonultak együtt vihogni, beszélgetni.</p><p data-p-id="3f1cf04de82f8a8a89b9f88c5111e9ec" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Viki, Zsuzskára megjegyezte, hogy cuki falat, de Mónikával nem tárgyalt, csak hideg tekintettel megnézte tetőtől talpig.</p><p data-p-id="9ef7bc00d61d7aad32e39edcb05933e1" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Kölcsönös volt. Mónikánál se jött be Viki színes egyénisége. Az meg pláne nem, hogy egyfolytában nyavalygott, mint akinek tapossák a lábát.</p><p data-p-id="2550bfff9afcaaa1bc20b53f99df3664" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Egyik reggel Mónika leszaladt az ebédlőbe, ami egyben a társalgóként is szolgált az Otthon életében. A kiszolgálópult mögött hangosan trécselt két gondozónő. A sarokban a fali polcon bekapcsolva szólt a televízió, éppen a városi híradót sugározta. Mónika az asztal alá bújt, kereste egy dobókockát, amit este nem talált meg. Arra gondolt, talán kiesett a zsebéből a vacsora idején.</p><p data-p-id="cc3c923352098e7d7216cf06a2056a59" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Halkan mozgott nehogy észrevegyék a konyhán dolgozók. A tévében egy nagy tűzről beszéltek. Az asztal alól felkukucskált a képernyőre és meglátta az apját. Meredten figyelte, mi történik az adásban. A bemondó beszélt a lakástűzről, a banknál történ tűzről és elmondta, hogy ezt a sok tüzet mind az a férfi okozta, akit többször bemutattak adás közben. Megjegyezték, hogy remélhetően a büntetésnél figyelembe veszik, hogy a férfit családi dráma érte, és ez miatt veszíthette el az önkontrollját. Elmondták azt is, hogy meghalt a gyújtogató felesége és van két kis gyermeke, akik állami gondozásba kerültek. A hírnek vége lett, egy rock zenekar játszott utána. Mónika ott ült mozdulatlanul, nem fogta fel azonnal mit hallott.</p><p data-p-id="803290567f7ddd386a17605babb91c5d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Lassan végigkúszott az asztalok alatt, csak az utolsó asztalnál egyenesedett fel, oda már nem láttak a gondozók. Futva ment fel a szobájukba. A húga már nem aludt, szája elé húzott takaró mögül pislogott kifelé.</p><p data-p-id="3c6eedde1523a07fd7e167328d740c0c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Kelj fel! – adta ki a parancsot Mónika.</p><p data-p-id="7a6c2dc91b0a12ecc24082792e83b721" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Eldöntötte, nem szól senkinek arról, amit az imént látott a tévében. Az lesz a legjobb, ha megnézi, mi az igazság. Lehet csak ijesztgetés volt a tévében, kigondolta mit fog tenni, hogy kiderítsen mindent.</p><p data-p-id="f46db7d4905adbe1d0ce0ed89b78b69f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Felöltöztette a húgát. Az összes ruhát ráadta, amit kiadtak nekik a bekerülésük napján. Zsuzska nem értette mi ütött a nővérébe, csak tűrte álmosan, mikor Mónika felcibálta a pizsamája tetejére a felsőjét is.</p><p data-p-id="e2d8d7a1367d2201dff03b49928c3985" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Lementek reggelizni úgy, mint máskor. Mónika tudta, hogy reggeli időben jön a sofőr, hozza az ebédhez vásárolt árut. Izgatottan figyelte a bejárati ajtót, ami végre kinyílt és megjelent a nagydarab sofőr kezében a rekeszekkel, vitte hátra a konyhába. Mónika megfogta a húga kezét, a füléhez hajolt és suttogva beszélt hozzá, hogy senki ne hallja meg.</p><p data-p-id="a4a84a927433b117f94f51be17dc5ece" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Gyere, de ne kérdezz semmit!</p><p data-p-id="32401659da155a1f860aba274f228a32" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zsuzska bólintott és szófogadóan topogott utána. Mónika most is arra számított, hogy a bejárati ajtó nyitva maradt kis időre. Mikor az ajtóhoz értek megijedt, mert a kilincs magasan volt a dupla nagy faajtón. Szerencsére pipiskedve ki tudta nyitni, sietve kiléptek rajta.</p><p data-p-id="18840ed9d4fdb894253ec99a33b531f2" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az utcán az októberi reggel hidege fogadta őket, de gyermeki ésszel nem törődtek a hideggel, szaladtak végig az utcán. Zsuzska is tiszta erőből futott a nővére mellett, nagyon örült, hogy kimentek a házból. – Most biztos hazamegyünk anyuhoz –, gondolta és minden erejét összeszedte, hogy ne maradjon le.</p><p data-p-id="68ba7da41045a3467ff4fa158b611f00" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Nagy lett a felfordulás a befogadó otthonban, mikor a két gyerek eltűnését felfedezték. Még a konyhás nénik is kiszaladtak az útra, de hiába, már senki nem látta őket az utcán. Angéla néni pánikhangulatot teremtett egy másodperc alatt, végeláthatatlan litániába kezdett, végül próbálta kitalálni, hogyan is tudott a két gyerek olyan könnyen kiosonni közülük. Eljutott a végeredményhez, és rázúdította Zitára és Vikire a felelősséget.</p><p data-p-id="ac03e5c6df93281b330b2a6d8939bce4" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Veletek vannak egy szobában, nektek tudnotok kellett végig, hogy mire készültek!</p><p data-p-id="4f23646d48f7e4a16a1244e0b7abfe44" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zita felháborodása nem ismert határt, Flórinak elkeseredve öntötte ki a szívét.</p><p data-p-id="61cbd43cf773ae96af70803c936e90dc" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nézzed mán Flóri, azt mogyák, én vagyok a felelős a két szőkéért! Nem vagyok én az őrzőjük... kivagyok tőlük így is, mióta bekerültek!</p><p data-p-id="ffa652bbbe6b01546670109c62f2608e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Flóri komoly arccal hallgatta, aztán Zita döbbenetére nem adott neki igazat.</p><p data-p-id="628d4fbc66080a9ffc491f5b834738cb" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Szerintem is felelős vagy!</p><p data-p-id="1de9059476a894e34615c57fd21acf28" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Oszt mán mér?</p><p data-p-id="e361e497e13b0286cdbd442a9fe7c0aa" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mert öregebb vagy tőlük, figyelhettél vóna kicsit jobban rájuk!</p><p data-p-id="d5cb041b44981d431e7ff4f3f3fe7b89" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az élet a befogadóban felbolydult, mindenütt keresték a két gyereket, még a heverők alá is benéztek. A sofőr mérgesen csapta magára az autó ajtaját, többször végig ment az Otthon előtti útszakaszon, de a kislányokat mintha a föld nyelte volna el. Nem tudtak mit tenni, telefonáltak a Gyermekvédelmi Központba. Onnan azonnal hívták a rendőrséget. Három óra eredménytelen keresés után kiadták a médiának a két gyerek fényképét.</p><p data-p-id="1482a5c08718dac492db7b22fe6523b2" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika és Zsuzska nem volt akkor még nagyon távol tőlük, kézen fogva elsétáltak egy kis parkba, ahol még meg is álltak, és néztek egy hölgyet, ahogy játszott a palotapincsi kutyájával. A kiskutya önfeledten rohangált az eldobott labda után. Látszott mindkettőn, hogy a gazda és a kutya is nagyon boldog. Ott szedte elő Mónika a reggelinél a zsebébe gyűrt kiflit, kettétörte, és megették egy padon. Közben jól szórakoztak ők is a játékos kiskutyán.</p><p data-p-id="9b6f2b046d9083566ea3e2f2c505966e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Később a hölgyet kikérdezték a rendőrök. A kutyás hölgy elmondta, hogy látta a két gyereket a padon ülni, nem tudja mikor, de úgy eltűntek onnan, mint a kámfor.</p><p data-p-id="42084f733521158b815c897412f92446" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zsuzskát ugyanis hiába öltöztette fel nagyon Mónika, dideregni kezdett. Mónikának eszébe jutott, hogy amikor boltba járt az anyukájával, mindig megjegyezte, hogy a boltok jó melegek. Elindultak, hátha van a közelben egy meleg bolt. De nem látott olyan épületet, ahová sokan bementek vagy kijöttek. Ezért mentek tovább előre, cél nélkül. Zsuzska kezdett elfáradni, lelassultak a léptei, kérdőn nézett többször a nővérére.</p><p data-p-id="a9074009f83c5cb4a3510469d5e66a14" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Sokat kell még menni hazáig?</p><p data-p-id="1a798558e4187da03a3f9584b8095189" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem tudom – felelte Mónika – lehet.</p><p data-p-id="a8b94d83a5c5dcc9b757684976bac49e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ha nem tudod, akkor az is lehet, hogy nem jó felé megyünk.</p><p data-p-id="a9aedba35dd02329839f852a5ff4ab56" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ezt a környéket nem ismerem. De jól emlékszem a mi környékünkre. A házra is, meg amerre járunk oviba.</p><p data-p-id="85e0f94efd1a5d3eefbb9b20d2336f32" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Kérdezzük meg valakitől, hogy jó felé megyünk- e?</p><p data-p-id="fa7b647c4bad7ae4e6bfc658109cfd78" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem emlékszem az utca nevére – ismerte be Mónika.</p><p data-p-id="b10057f9ab3905bafa4bd6e487fafe23" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Én se. Akkor nem tudjuk hova megyünk. Igaz?</p><p data-p-id="c7b42782e2c4e5fa307d54bed73c1d52" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Vissza már úgyse megyünk soha!</p><p data-p-id="942559e875e8a4426280a1ee860598c6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zsuzska nagyon elfáradt, aggasztotta az is, hogy lehet, soha nem érnek haza, mert elfelejtették, hol laknak. De nem mert sírdogálni, nem akarta idegesíteni a nővérét. Nem bízott már annyira benne, mint mikor elindultak. Csak akkor kezdett el sírni, mikor kiértek a házak közül, és eljutottak egy sűrű, fás részhez.</p><p data-p-id="52e63c4fccb846043734b657e3070a6f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ne félj, nincs semmi baj, csak megkerüljük az erdőt, mert nem ezen a részén lakunk a városnak –, világosította fel a nővére, nyugalmat erőltetve magára. De már korántsem volt biztos a dolgában.</p><p data-p-id="b12636e89c823b5931058f6838512f22" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Éhes vagyok és elfáradtam! – szipogott Zsuzska. – Inkább menjünk vissza!</p><p data-p-id="dabf5a624f825a5f612d8501a35d94b5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nézd, ott a fák között vannak padok, menjünk beljebb, kicsit pihenni.</p><p data-p-id="f43198df122b861b6686ba68a8939967" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Ott üldögéltek a padon jó darabig, aztán elindultak az ösvényen a park közepe felé.</p><p data-p-id="e12d416edeb9c41268a55e2dee308ef5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika arra gondolt, hogy a túloldalon biztosan ismerős lesz a környék. Az emeletes házat, amiben laktak, ezer közül is megismeri. Elég, ha felnéz a második emeleti erkélyre, mindig ott üldögél egy öreg bácsi, aki integetni szokott nekik, mikor jöttek vagy mentek az oviba. Majd annak felkiabál, ha odaérnek, hogy hazajöttek. Meg volt győződve róla, hogy nagyon megörül nekik a bácsi, hisz olyan régen nem látta már őket.</p><p data-p-id="cedf6c03fdda9d796bf99354e57c1951" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika és a kis Zsuzska a parkszéli padon üldögélt és szorongva nézte, hogy az alkony sötét leplet borít föléjük, majd a sötétség leereszkedik és végigkúszik a bokrok aljában. Mónika már jó ideje félt és tisztában volt azzal is, hogy eltévedtek. Bizonytalanná vált. Ki tudja, mi van a fákon túl, ki tudja, egyáltalán most hol vannak? Próbálta összeszorított fogakkal mutatni a húgának, hogy nincs nagy baj. Ne tudja meg, hogy ő is fázik, hogy ő is éhes, és nagyon ijesztőnek találja a helyet, ahová jutottak. Arra gondolt, hogy gyorsan tovább kell menniük, ki kell érniük a fák közül, míg teljesen besötétedik. Zsuzska hozzábújva vacogott, már nem sírt, mint aki beletörődött mindenbe. Még bízott a nagyobb testvérében. Tudta, hogy Mónika mindig bátor volt és okos. Hisz megvédte Zitától is a befogadóban. Nagyon elfáradt, már majdnem elaludt, mikor hallotta, hogy szól hozzá a nővére.</p><p data-p-id="40a8de4fdc4a3fd4914406b9a159b28c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Indulnunk kell, mert mindjárt ránk sötétedik!</p><p data-p-id="f3c21ebbf9b1c05464f299d3a04d62f7" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Egymásba kapaszkodva mentek tovább a park kitaposott ösvényén, majd a legnagyobb örömükre eljutottak egy aszfaltozott útra.</p><p data-p-id="2137a503fcf2d4fa8a9ccc961b58f658" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Látod, milyen jó, hogy elindultunk újra. Ez már egy rendes út, ami kivezet innen bennünket – örült meg Mónika.</p><p data-p-id="2dcd060c681ac10574919733607afbdf" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– És ha kivezet, hová vezet? – érdeklődött Zsuzska szipogva.</p><p data-p-id="d23d57920b00cdc548311167e0c6eab4" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem tudom. Csak ki innen az biztos! – nem volt kedve hazudni tovább, nem látta értelmét.</p><p data-p-id="c8d4581fbb7c719bada317e443e47483" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az éjszaka gyors, sötét lovai bevágtattak a park fái közé, fent az égen fekete rongyos szélű felhők között bujkált a telihold, néha nappali világosságot küldve rájuk, néha vak sötétséget.</p><p data-p-id="1bc1660187b1d2f0b4545c9519c50cc0" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A park varázsütésre megelevenedett körülöttük, kezdett kísértetiessé válni a két gyerek számára. Felerősödött minden nesz, minden mozgás zaja. A félelem beköltözött a lelkükbe, a szívük vadul kalapált a mellkasukban, mint aki szűknek találja a benti világot, és szabadságra vágyik.</p><p data-p-id="2f7fb367d137a7b6d40f40eda4a9f9a6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mi volt az? – súgta reszketve Zsuzska, mert a közelükben megzörrent az avar, mintha járna rajta valaki.</p><p data-p-id="1be58de080c3b95916b868851562030d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem tudom, talán az lenne a legjobb, ha elbújnánk. – válaszolt vissza suttogva Mónika – Nézd, ott a kis tisztáson van egy pad, jól összebújunk és senki és semmi nem tudja meg, hogy ott vagyunk, ha nem mocorgunk.</p><p data-p-id="fc3a2a9f36ef8956fe1003a0d7873c24" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jól van! – egyezett bele könnyen Zsuzska.</p><p data-p-id="f0a8705d61656d4031b6190232564919" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A pad fölé bokrok hajoltak, elbújtatták a hidegtől és a félelemtől összefonódott, reszkető két kislányt. De a hangok ott is megkeresték őket. A fák és bokrok beszélgettek egymással. Néha csak a hűvös szél nyikorgatta a fák ágait, azok meg ijedten elengedték a sárguló leveleiket, hadd szálljanak a bokrok közé. A levelek surrogása, zizegése, folytonos háttérzajjá vált. Az ágak közt tanyázó madarak méltatlankodtak egy- egy erősebb fuvallat miatt. Néha felrikoltott egy éjszakai madár közülük, az avarban sündisznók indultak portyára, kicsi lábuk alatt sercegett a száraz avar. A sötétséget hirtelen felváltotta a holdfény, bevilágítva a tisztást. De ez rosszabb lett, mint a sötétség, mert valami kitakarta a telihold ragyogását, nagy árnyék mozdult a tisztás felett és alábukott suhogva. Iszonyodva sírtak fel a félelemtől, pedig csak egy éjszakai bagoly csapott le a zsákmányára. Szorosan átölelték egymást, reszkettek a félelemtől, nem mertek hangosan sírni, csak folyt a könny az arcukon. A szél egyre erősödött körülöttük, táncra kérte a liget fáit, bokrait. Először a vékony ágú bokrok ringtak az ütemére egyre sebesebb ritmusban, majd meghajoltak a magas füzek is, megrengették a szoknyájukat. A nyárfák még délcegen álltak, mint a szálfa termetű legények, akik még gondolkodnak, kit kérjenek fel a táncparketten egy lassú keringőre. Végül ők is derékba törtek egy erős fuvallattól. A két kislányt a félelem teljesen lebénította, egyre jobban fáztak. Ekkor vették észre az árnyakat az úton, a hajladozó bokrok között.</p><p data-p-id="ad45f5767c97f57eb2b2ae93b3415c86" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Szinte boldogok voltak, mikor felismerték, hogy emberek mennek feléjük. Könnyelműen elfeledkeztek az egymásnak tett ígéretükről, hogy nem mozdulnak, nem beszélnek.</p><p data-p-id="35c971fc3fb95b76f440d82fad982c9d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A sötét árnyalakok hamar felfedezték, hogy mozog valami a padon, kíváncsian feléjük indultak. Mikor rájöttek, hogy két megszeppent gyerek csak, hangosan felnevetett az egyikőjük.</p><p data-p-id="cb208fa7b0edb043846c5ba27faf95d6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mi ez? Na, ezekből nem tudunk pénzt kihozni!</p><p data-p-id="76283be99d878eb9d67d345e1066a932" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Tévedsz aranyapám, dől értük a lóvé zsákszámra, értesíteni kell a ragyást gyorsan, bukni fog az árura! – válaszolt a másik izgatottan.</p><p data-p-id="60ef3ff33b5140a1102d255721bd2e41" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mónika hamar rájött, hogy a gonosz arcú emberek nem a megmentésükre érkeztek. Megszorította Zsuzska kezét, jelzett, hogy nagy baj van, majd lendülettel húzta a húgát magával, el akart futni. Erős kezek kapták el, visszanyomták a padra.</p><p data-p-id="0a12fe895ce7f28f3926e1c82b7196e1" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hova ilyen sebesen, galambocskám? Felejtsd el, hogy tudsz repülni. Jobb, ha szót fogadtok a bácsinak, ha jót akartok magatoknak! – szólt rájuk erélyesen a magasabb, akinek az arcát nem lehetett látni a szemébe húzott kapucnitól. Ahogy közel hajolt hozzájuk, érezték a kellemetlen bűzös leheletét. A másik telefonált.</p><p data-p-id="ee5fb2f92f16e1a23a65ac4844eee4ae" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jó az áru, ne bosszants. Mikor csaptalak én be? – győzködött valakit halk, ideges hangon.</p><p style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"><br style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #222222;" /></p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8950474397445365547.post-2563562873408358202024-01-14T02:39:00.000-08:002024-01-14T04:21:43.527-08:00Látó<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuQwS6dTwuOdCfM2RlR4hi1poPYxR-_1IhZ32UN8LmOnBqL3ESITui6vkMpOTthtcWuW7Lcov51ZuOjweiZ7akv2ld1vKm_ME3zlgxPVpGeSyy_F6uIPqIqt5JO12r27C96cRjLCVxvDrodd9vp-6NOc51ASx3vDBmlqMEo_FxViw9NoxOCsUUqA5iHr5_/s500/284865_230977950266582_100000631377983_788300_1471363_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="375" data-original-width="500" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuQwS6dTwuOdCfM2RlR4hi1poPYxR-_1IhZ32UN8LmOnBqL3ESITui6vkMpOTthtcWuW7Lcov51ZuOjweiZ7akv2ld1vKm_ME3zlgxPVpGeSyy_F6uIPqIqt5JO12r27C96cRjLCVxvDrodd9vp-6NOc51ASx3vDBmlqMEo_FxViw9NoxOCsUUqA5iHr5_/s320/284865_230977950266582_100000631377983_788300_1471363_n.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p><p><span face=""Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif" style="font-size: 18px;">Sára leült a laptopja elé, arra gondolt utánanéz az éjszakai rémálmának, bízott benne, hogy talál egy kézzelfogható magyarázatot.</span></p><p data-p-id="0905dd41e6d44271bc9830be71e225c6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Beírta a keresőszavakat: szellem, lelkek, kísértet. Játszott az egérrel, fel-alá. Megakadt a szeme egy mondaton: Visszajáró lelkek. Megnyitotta az oldalt és elmélyülten olvasta. Összerezzent mikor a telefon megcsörrent mellette. Ki a csuda keresheti, csak nem Benjámin? A gondolatától is ideges lett. Mikor látta, hogy Róza hívta, megnyugodott. Hogy juthatott eszébe Benjámin, miért is hívná, megmondta, hogy ő már nem fogja többet hívni! Felvette a telefont.</p><p data-p-id="d32b92f5c34cc386ba6ceacdfa606d46" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Gyere este a Rubinba, összejön a banda a te kedvedért, csak Gergő meg Anna nem tud jönni. Gergőt ki se lehet az odújából mozdítani, ma éjjel robog el a Föld mellett egy szikladarab. Csak azt nem tudtam nekik megmondani, hogy mi a hézag nálad, azaz mitől akadtál ki annyira.</p><p data-p-id="4920b3bd8b301b6f6f18b5a47ba5c4e3" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– A szellemektől– válaszolt bizonytalan hangon Sára.</p><p data-p-id="a9399070ad94db0bba22a789876d6d5d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Micsoda? Na, ilyenről se dumcsiztunk még! Mindegy. Akkor találkozunk! – tette le Róza álmélkodva a telefont.</p><p data-p-id="47e80db36bf932e2b21e2cd24c5f180f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A baráti kör fontos lett Sára számára az első naptól kezdve. Most is remélte, hogy kézzelfogható magyarázatot kap tőlük úgy, hogy közben nem gúnyolják ki, nem röhögik körbe. Másnak ezt a hihetetlen történetet nem merte volna elmesélni. Tudta, hogy Zsolt nyitott az ezoterika felé, sokat kutat ebben a témakörben.</p><p data-p-id="8ebf83313739fc01c955d86fa362f4bd" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Farmerba bújt és a kényelmes sportcipőjébe. Felvette a fehér prémgallérú dzsekijét. Mielőtt elindult, megnézte magát a tükörben. Megállapította, hogy elkelne Róza kilónyi sminkjének legalább a fele az arcára. Úgy nézett ki, mint aki egy hete nem aludta ki magát. A szeme alatt sötét árnyat festett a kimerültség. A hajából gyors mozdulatokkal modern kis kontyot formázott, majd megtűzte egy csattal. Míg ment a találkozóhelyre, azon vette magát észre, hogy újra Benjáminnál kötnek ki a gondolatai. Sajnálta a férfit, mi lesz most vele, magára maradt teljesen.</p><p data-p-id="00dfb80ff5dd24a58da7dcd8bd904819" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Maga elé képzelte az arcát, a hangját, ami nem is volt olyan nehéz, az életének a részévé vált lassan a férfi. A legrosszabb érzése az utolsó találkozásuk óta semmit nem változott. A férfi körül nincs rendben valami. Valami történni fog vele, valami nagyon rossz. Karola tudta, csak nem beszélt róla.</p><p data-p-id="ff085a79177aed10a49434c9d4597a71" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Korán odaért a Rubinba, ismerősként köszönt a pincérnőnek, aki mosolyogva fogadta és mutatott a törzshely felé, hogy már van ott valaki.</p><p data-p-id="9b0cc7cd7aec808ae54883a30c708844" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Szia Sára! Mi az a fontos, ami miatt rendkívülit tartunk? – hallotta Zalán gunyoros hangját a háta mögül.</p><p data-p-id="5dedfec357c5dd1ad7ef4fde2aea15c2" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Szia! Ne haragudj... szóval, lehet te, mint orvos kinevetsz, biztos nem hiszel abból el semmit, amiért idehívtalak benneteket. Talán jobb lett volna, ha most kimaradsz az egészből.</p><p data-p-id="ac5b41d9af071ede63e6cc2b673ce15f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Miről van szó? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Zsolt, aki közben megérkezett.</p><p data-p-id="fa480f28cc86dd9f04f5297e1ae28fbc" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– A szellemekről.</p><p data-p-id="0f4056a192c52ac237c92ab49c9dbe1e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A két férfi ledöbbent egy pillanatra és hitetlenkedve néztek a lányra.</p><p data-p-id="1474402f88f219cbd82bd036874a33c4" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ugye ugratsz, hogy emiatt hagytam félbe a meccset? – komolyodott el Zalán, nem titkolva a csalódását – Azt hittem most jelented be, hogy teljesen odavagy értem.</p><p data-p-id="0d4131d6f2b3c1a54ebd06b8b2c646ba" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jól van, nincs semmi baj, mesélj kislány! – tette a vállára a kezét Zsolt. – Ülj ide mellém.</p><p data-p-id="ef093f977df2f47ad061e6f4ce25ac92" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mondtam, ha akarsz, elmehetsz, tudom, hogy te az egész sztorin csak nevetni fogsz! – próbálta távozásra bírni Zalánt, de a doki úgy döntött, hogy marad.</p><p data-p-id="e208f5c57b57869990ca27d254bc1cee" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Azért se tágítok barátnőm, ha már kimozdítottál a tévé elől!</p><p data-p-id="e02f9d38c08f9035e64be11339106cfa" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Tőlem maradhatsz, csak ne mondj véleményt, a tied ugyanis előre tudom.</p><p data-p-id="de954420774b3768fe8caf3922d69ba4" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hallgatunk, nyugodj meg! – húzta közelebb a székét Zsolt.</p><p data-p-id="9237d7245ab37215dc7f737763e1e9d6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Sára belefogott a történetébe, percről percre mindent elmondott, ami az elmúlt napokban történt vele. Közben megérkezett Róza és Kátya. Nem szakították meg az előadását, biccentettek köszönésként és csendben leültek az asztal mellé. Róza szája nyitva maradt, úgy hallgatta Sárát.</p><p data-p-id="0a7024e5db34c30b16333d47d2d6b36d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Az a nő, akit elvitt tőlünk a mentő? Hogy keveredtél ebbe a rémtörténetbe?</p><p data-p-id="6b68f54d2d1dac76f71ab4c28e18a8eb" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem tudom. Mintha irányítaná valami vagy valaki az életem. Szóval mondjatok valamit, mi történik velem?</p><p data-p-id="9b81f3368c3be21a3f2da1c8379aeccc" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Csend lett, senki nem válaszolt a kérdésére, csak hitetlenkedve néztek rá.</p><p data-p-id="d10d2b1fa92137c67e347f7449030739" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Szóval meghibbantam? Ezt jelenti a nagy hallgatás?</p><p data-p-id="20d3e9fc1da5df6f7f2e911db95bcde7" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nincs itt semmi különös. A halálközeli állapotban Karola látó lett, te meg médium! – törte meg végre a hallgatást Zsolt.</p><p data-p-id="d5958214adf612f06c0919660e7aff60" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Viccelsz?</p><p data-p-id="7c3fa7e48ee0c4e226f216a061d14a50" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem! Ez az igazság – Zsoltból dőlt az információ.</p><p data-p-id="33411bb733ee61e79c5ac5784d2b93ae" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– A tudományos parapszichológia a látnoki képességet a következő módon írja le: az ember és környezete között olyan kölcsönhatások alakulnak ki, amelyek nem magyarázhatók a jelenleg ismert fizikai törvényekkel. Nem beszélek most a telepátiáról, ami gondolatok érzékelése, valamint azok olvasása, bár kissé becsúszik a témába, inkább idevaló téma a távolbalátás. Tudomásszerzés a nem látható dolgokról és azok észleléséről, ezt érzékszerveken túli érzékelésnek nevezzük. De mégse... Karola jövőbe látó lett. Tudomást szerzett jövőbeli eseményekről, amik még nem következtek be, de megvalósulnak – folytatta Zsolt – a parapszichológiai értelemben vett látnoki erő az emberi szellemnek olyan képessége, amely semmiféle természetfeletti beavatkozást nem tételez fel. Ugyanakkor lehetővé teszi a látó, érzékelő személy számára, hogy egy másik emberrel kapcsolatban olyan dolgokat tapasztaljon, amelyek a múltban, jelenben és a jövőben léteznek, tehát megtörténtek a múltban, vagy létrejönnek a jövőben.</p><p data-p-id="f22fae994837af6aac9ab78bc7d9087d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mond el értelmesebben, nem értem!</p><p data-p-id="56834825731e2ef7b689fbc4457320a5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Karola, mikor veled kapcsolatba került, rálátott a jövőre. És téged látott benne.</p><p data-p-id="c79eaf178d8d0ee6c70d252a45938a53" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Engem? Miért engem? Előtte soha nem találkoztunk, csak ott a bankban egyszer. Miért pont engem? Beszélj, kérlek! – könyörgött Sára.</p><p data-p-id="e587db000f1a2a26ba710dc479ca45eb" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ne ijedj meg attól, amit mondok. A látó képes a láthatatlanban létező dolgokat érzékelni. Számára ilyenkor nem létezik a tér és az idő. Ezt egy más tudatállapot létrehozásával képes használni, ebben a más állapotban tud a térben és az időben tetszése szerint szabadon mozogni. És, bármennyire hihetetlen, valós információkat közöl. Karola információit a gyerekek jövője motiválta. És ebben a felfokozott tudatállapotban meglátta a gyermekei jövőjét. A tudata kinyílt a jövőre, és közölni akarta veled, amit már ő tisztán látott. Hogy te vagy az, aki a gyermekek támasza leszel, miután ő meghal.</p><p data-p-id="dae05786f4305a5b781209598d511d16" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ne viccelj Zsolt, és ha tévedsz? Ilyen nincs, előre látni a jövőt!</p><p data-p-id="6d5205b0d4e1ae674b5c834e1406b0e3" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Karola azért jelent meg neked, mert te rá gondoltál egyfolytában. Már kötődtél hozzá. A léleklátás a te esetedben azt jelentette, hogy ráhangolódtál Karolára. Egy magasabb rezgésű szinten összekapcsolódtál vele, érzékelted a személyiségét, kisugárzását. Te azért vagy médium, mert rendelkezel azzal a képességgel, hogy kapcsolatba kerülj halott személyek lelkével. Sok hétköznapi ember természeténél fogva képes erre, az érzékelés nem csak fizikai látás vagy hallás lehet. Ha egy szellem kommunikálni akar, tudni fogja, kik azok, akik érzékelik őt. Neked megjelent az édesapád és Karola is, tehát rendelkezel ezzel a képességgel.</p><p data-p-id="686670ffe32dfaa970f55559be66f472" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem lettem okosabb. Még jobban összezavarodtam – vallotta be Sára –, soha nem tapasztaltam, hogy rendelkezem ilyen képességgel. Csak az utóbbi időben jelentkeznek ezek a megmagyarázhatatlan dolgok.</p><p data-p-id="44422a07b9a94eaed7c210f2aed49916" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Zsolt furcsán ránézett.</p><p data-p-id="19228cc2794bbebb17b8cb79c55ea019" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Csak mostanában? Érdekes. Ezek szerint valaki felruházott ezzel a képességgel. Azaz átadta ezt a különleges tudást részedre. Gondolkozz! Ki lehet az?</p><p data-p-id="15e32767d963bf43ba4b1534d000e8b2" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem jut eszembe senki! – ámult el Sára a feltételezésen – Talán mégis...</p><p data-p-id="382ff3033eedd967d18b39900e305267" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Na, ki vele! Olyan valakire gondolj, aki hirtelen, egyik napról a másikra lépett az életedbe. Váratlanul, és mély nyomot hagyott benned. Talán már halott, de időben átküldte hozzád a tudását.</p><p data-p-id="05b8383d86706516a2116f774fc3945f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jól van. Még Pesten találkoztam egy idős nővel. Apám halála előtti napon. Nagyon sok furcsaságot hordott össze, mikor beszéltem vele. Ő beszélt a jövőmről, hogy nagyon sok megpróbáltatás fog érni. Meghívott magához vendégségbe, erőszakosan adott egy névjegykártyát. De már tudom ki ő.</p><p data-p-id="d8a2a1ba2d78cc62fd2cd76010467ad4" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Kinyomoztad?</p><p data-p-id="bcaf479fb01bffb8550008ff279a6d8c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Fenét. Képzeld nála lakom. A kéró az övé volt. A dokinak, aki ott volt a kórházban, mikor meghalt az apám, szóval az ő nagymamája.</p><p data-p-id="5a4b5c308ebcaef9e53352c86067702a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Akkor él még ezek szerint.</p><p data-p-id="18b9798345e5ecebac4be178ee2906bc" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Dehogy él. Halott. Mikor beköltöztem a lakásba, felhívott a doki telefonon, ő mondta, hogy két hónapja halott a nagyanyja.</p><p data-p-id="146c8195f4eda88b9597099e47ebe1dc" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Összejönnek a dolgok. A doki mesélt róla, hogy ki volt a nagymamája? Meg kellene kérdezni tőle, hogy tud e arról, hogy különleges képességű volt a mama.</p><p data-p-id="9de1d80678a39a3201c3c029fd61e82d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Annyit tudok, hogy pszichológiából doktorált. Valamilyen téren volt egy elismert kutatómunkája.</p><p data-p-id="12ffaf08a6e9225014d170ddecfc254f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Kérdezd meg bővebben. Fontos számodra. Jobban megtudjuk, mire vagy most képes. Szükség lenne rá, hogy megértsük az összefüggéseket. Lehet, hogy ő a mi emberünk. Így már nem csodálom, hogy ki vagy akadva, és még a tetejébe ott is élsz, ahol ő élt azelőtt. Minden tárgy kötődik hozzá.</p><p data-p-id="0acb99e861bbabc7cf1fa6f17d5f0e05" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Gondolod, ezért volt a déjá vu érzésem az első nap? Nagyon furcsán éreztem magam, mikor beléptem a lakásába. Félelmetes, ha belegondolok, hogy meghívott magához... és tudta, hogy elfogadom majd a meghívását... nagyon furcsa, nem igaz?</p><p data-p-id="d8f802a50dd85df141017f2666752281" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Elképzelhető. Hisz kontroll alatt tart a szelleme, irányítja a tudatod. Talán azért, hogy jól használd fel, amivel felruházott. Ez a „jártam már itt valamikor" jelenség máig rejtély, nincs rá megfejtés. Van, aki azt gondolja róla, hogy csupán egy neurológiai folyamat, aztán van azért róla más elmélet is. Például utal a hatodik érzék jelenlétére. Szerintem áthallás a párhuzamos világok közt. Ez a legjobb, nem gondolod? De a lényeg az, hogy tudsz valamit, amit sok ember előre sosem tud meg.</p><p data-p-id="4dee40d2b9f109b2a819a402cb98f954" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Sára kérdőn nézett Zsoltra</p><p data-p-id="edfb08c6feb86b35f27f3ee93f2d5b34" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Azt tudod, hogy indulnod kell, és a kérést teljesíteni. Menjél Sára, ne késlekedj, nézz utána, hol van dolgod. Karola előre vetítette az életed!</p><p data-p-id="a07376519142ab336a6023a27031a7fd" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hogy érted, hova menjek? Nem igaz, hogy te is így beszélsz! Én... én nem vagyok ilyen komoly dolgokra felkészülve, igazából félek az egésztől, de nagyon!</p><p data-p-id="e61361a82e49b8021c44b427863f7942" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mitől félsz?</p><p data-p-id="2118b54c3ca275eb34acccf1e75f2941" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Komolyan nem érted? Az asszony árván hagyott két kisgyermeket, akiket szerinte, nekem kell megvédeni... vagy felnevelni. Én azt se tudom per pillanat, hogyan kell gyereket felnevelni, öregem én csak huszonöt múltam! Viccnek is rossz.</p><p data-p-id="e36c89b8261078b688001382f930963d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Pedig ez nem vicc, vedd komolyan. Nézz utána mi történt a gyermekekkel, nem veszítesz vele semmit. Nagyon kezd érdekelni ez a misztikum, ami körülötted kialakult.</p><p data-p-id="1cf785dc56ecececf32aec7b6bba35ab" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Most mi a francot csináljak? – nézett Sára kétségbeesve Zsoltra.</p><p data-p-id="ee8aa1135712fa0baf564b38389c97aa" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Minden nap tudni fogod mi a következő lépés, neked lesz ehhez segítséged! – Zsolt sejtelmesen a mennyezet felé nézett.</p><p data-p-id="81f6cb30fb7e481ab08d01b38a73b77e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Karolára gondolsz, hogy kísérteni fog állandóan?</p><p data-p-id="7698ad81af8526c12ebf004fbeffed14" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ne ijedj meg, nem fog kísérteni, csak intuíciókat küld feléd.</p><p data-p-id="21f4f4a3bf1520a5e14cfadc6e210b7b" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Olyan vagy, úgy beszélsz, mintha próféciát mondanál. Na, nembánom Zalán, mint orvos, mit szólsz ahhoz, amit eddig hallottál? – fordult Sára idegesen a doki felé.</p><p data-p-id="8976cc1bafebd67e731c0a102b404f13" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Inkább semmit. Elvont tudományág. De egy biztos, léteznek dolgok, amiket a tudomány bármilyen lehetetlenség, nem tud megcáfolni – válaszolt komoly arccal Zalán. – Érdekes történettel jöttél elő. Engem nem érdekel ez a téma. A jövőbelátás nem annyira köti le a fantáziám, inkább a halál utáni események.</p><p data-p-id="7fbe0fa848d7bc834dbe549666e419c8" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mire gondolsz?</p><p data-p-id="ba8480ab725fc80f8e84bd8060a2318d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hogy van-e élet, a halál után? A tudat, a lélek tovább élése egy másik dimenzióban. Ezek is nagyon érdekfeszítő kérdések. Nem tud állást foglalni a tudomány százszázalékosan, az emberi lélek kérdésében. Na, hát itt kötődik a te sztorid az én érdeklődési körömhöz, a hölgy lelke átlépett egy másik dimenzióba és rálátott a jövőre. Nem lehetetlen szerintem. A lélek képes csillagközi térben is utazni, más bolygókra elmenni, ha az illető transz állapotba kerül, vagy halál közeli élménybe.</p><p data-p-id="309b657761f8f65d3e90fb2fb8bb0d7b" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ez fantasztikus... – ámult el Sára.</p><p data-p-id="3e28e2953393115a14dbfffbdc97e336" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Az – mosolygott titokzatosan Zalán – néha én is transzba esem, azért tudom.</p><p data-p-id="6f54e468ed99ad870b21060c2e32d197" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Foglaljuk össze, hogy ne legyen félreértés – szólt közbe Zsolt – a haldokló a betegsége, vagy elképzelhetően a morfium hatására tisztánlátóvá vált. De lehet, hogy igaza van jelen esetben Zalánnak, és a hölgy halálközeli élményen esett át. Lehet ez is. Benned majdnem ebben az időben szintén egy módosult tudati változás zajlott, ami általában alvás alatt jelentkezik. Nevezhetjük ezt hatodik érzéknek, második látásnak, vagy csak lelki látásnak. A legjobb az egészben, hogy képes vagy látni a szellemeket... amit kiválthatott bármi, mondjuk egy hatalmas stressz, vagy valakitől átörökíthetted. Rád mindkettő érvényes lehet.</p><p data-p-id="23511c76c457e5f1d69db0d6981ab0d1" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Szentséges ég, akkor most miről van szó? – kérdezte értetlenül Róza. – És mi lesz a pasival? Arról nem beszél senki!</p><p data-p-id="55823a762b4903ae27476c23cc6cbf94" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mert arról Karola se beszélt – vont a vállán egyet Zsolt –, ez esetben ő nem fontos. Vagy, ahogy kivettem az előbb, valami történni fog vele, ami akadályozni fogja abban, hogy nevelje a gyerekeit. De érdekes a sztori.</p><p data-p-id="cde9af9e2e8264c84a14b61c4d72ca7b" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Én is erre gondoltam, valami oltári zűrbe kerülhet idővel a férje. De mit találsz érdekesnek? – nézett Sára a töprengő férfira.</p><p data-p-id="9808f91c60750f3d3206a7dd73b41f05" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mégis benne van a pasi is a történetben. Egy mondat azért utal rá.</p><p data-p-id="073a0f85bca6f7fff901e94f59a2a8d6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Melyik?</p><p data-p-id="4ffe50c56ff2ffbc2251fa900bf19621" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Emlékezz már! Az, amikor a nő azt mondta, hogy: láttam a jövőt, a sok szenvedést a családomban. De maga elviszi nekik a szeretetet... valahogy így mondtad, igaz? Tehát családról beszélt. Bizony, abban a pasi is benne van.</p><p data-p-id="6063c23bee3551ea1b41832ff764e438" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Kész vagyok tőletek! De azért köszönöm. Azt is, hogy nem csináltatok belőle viccet.</p><p data-p-id="6fbd22962e8132c481b9896cdbb72a0f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mert nem vicces, csak azért – mosolygott rá Zsolt – kíváncsivá tettél, azt tudod.</p><p data-p-id="8e0cc4f33c346fb290cb573f132233a8" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Azt hiszem mindent megértettem, csak egyre nem tudom a választ most sem.</p><p data-p-id="6837c63e329b684d846f4386962e668e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Na és mi az?</p><p data-p-id="7159fe0d1a494b777b6ba26beaf4774f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hogy mit keresek én ebben a történetben... hogyan lehetne ezt az egészet meg nem történté tenni?</p><p data-p-id="aee196039f323cc663b2113c2796c64d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem biztos, hogy ki kéne belőle lépned. Sőt, szerintem annyira benne vagy, hogy már nem is tudsz. A pasi felesége nem utasított téged semmire, meglátta a jövőt. Amiben te ott vagy a családjával. Ha akarod, ha nem, ez a sorsod, fel kell nevelned a két árvát.</p><p data-p-id="dae475bfeaeac33483c9e32da0c30148" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ne haragudj, de semmi kedvem, per pillanat semmilyen gyerekneveléshez! – fordult el mérgesen Sára. – Szerintem, engem látott utoljára ez a nő, ezért lettem a főszereplője a morfiumos víziójának.</p><p data-p-id="c614afe8e1a45803c0fc22f156af6b9e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ha ennyi lenne, nem kötődnél annyira hozzá és nem jelent volna meg a halott lelke nálad az éjjel.</p><p data-p-id="9650b7809af666a5e3b1f057f6d7ae1c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jobb, ha ezentúl nem alszol otthon, nálam van egy üres hely az ágyamban – nevetett fel Zalán és megfogta Sára kezét –, teljesen korrekt ajánlat a részemről. Garantálom, hogy ott nem tapasztalsz szellemjárást.</p><p data-p-id="28d4daf9bcba5b05429da6f64ec717ad" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jó beszéljünk másról, számomra ez nagyon komoly téma, előre megkértelek, hogy ne csinálj viccet belőle.</p><p data-p-id="a7740fdbb7acaec951b1e10bfa0515d0" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Én? Halál komoly ajánlat volt a részemről! – tettette a sértődöttet doki – Elmerülhetnénk a misztérium rejtelmeiben nálam is. Fogékony vagyok mindenre...</p><p data-p-id="2e944d6b8ed33406ed20dd8eb38cef3d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Sokáig beszélgettek, sikerült belecsúszniuk az éjszakába.</p><p data-p-id="617a2c64b91bbcce0d4b6bbe23225a50" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Mikor elindultak hazafelé, Róza, Sára mellé csapódott, együtt mentek egy jó darabig.</p><p data-p-id="ea80089b3ffa48db02d1f5934a0374f1" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Elkísérlek, ha nem haragszol.</p><p data-p-id="54d9060b0d72e3062fd5e4606b717c0d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Egymásba karolva sétáltak a hűvös éjszakában.</p><p data-p-id="f36f5a5dae59baef6afc209078f0da03" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Jössz holnap dolgozni?</p><p data-p-id="94eb799a905ee1d381acf0be9ac6bf81" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Igen. Teljesen kikészültem, jó volt veletek kibeszélni az agyrémemet, de még most se tiszta a fejem.</p><p data-p-id="bd5c4fe3bba65dab5d8cfd07535d02ca" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Figyelj Sára, mesélj a pasiról, milyen?</p><p data-p-id="d2b6e647ba8a49112a7c0ddd3a4e97f7" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Mit meséljek? Nincs semmi közöm hozzá. Ő csak jött, hogy hozza az üzenetet, ennyi, meg felhívott, hogy most már vége az egész történetnek, felejtsek el mindent.</p><p data-p-id="5538b19cfeb5eb99ab417c825958642f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– De nincs vége, igaz? – kíváncsiskodott Róza – Tetszik neked ez az ürge, a bankban is láttam. Vagy őneki te. Mindenesetre Zsolt szerint őt is megkaptad a jövőre nézve</p><p data-p-id="6760bdc06e97769bce71c4f7eeb8331c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Miket beszélsz? Ez egy nyomorult helyzet, össze ne hozz belőle egy love sztorit. Amúgy... nem is tudom. Így, ahogy mondod...</p><p data-p-id="10161985bdc2e14160b23c7401dbd5e4" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Na, nyögd már ki!</p><p data-p-id="a24ba1549df12796522e150683e27dee" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Olyan... szóval, van valami ebben a pasiban, van valamiféle kisugárzása. Vagy valami más, nem is tudom, még nem gondolkodtam igazán el rajta, mi is az, ami érdekessé teszi számomra.</p><p data-p-id="4ec2298ec2cf256480dc3aacd7e4e256" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Bővebben?</p><p data-p-id="0b2b6a44846ed306a48b49cca8725602" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ennyi. Nincs több. Talán sohasem lesz több... igazából most csak sajnálom szegényt.</p><p data-p-id="d249451b92d2a1033806316a0332dc5f" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ne etess. Tetszik neked, azért rohangálsz utána!</p><p data-p-id="01c5a6a48287dd9b5039e7b3173bbd6e" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Azért nem nevezném így, hogy futok utána. Furcsa...<br style="box-sizing: border-box;" />– Mi?<br style="box-sizing: border-box;" />– Megtehettem volna, hogy nem megyek el a kórházba. Akkor kimaradok az egész esztelen történetből. De mentem, igazad van. Talán azért mert ő kért meg rá akkor éjjel. Látni akartam még egyszer... azt hiszem.<br style="box-sizing: border-box;" />– Erről beszélek félórája, érdekes számodra a pasi. Szerintem is külalakra elmegy, jó arcú, magas. De gyilkos nézése van. Ott a bankban is, áh... ahogy rám nézett, félelmetes!<br style="box-sizing: border-box;" />– Gyilkos a nézése? Te lökött vagy. Szerintem pont fordítva, egy nagydarab érzékeny fickó, nagyon is... de hagyjuk, ne beszéljünk róla, nincs értelme.<br style="box-sizing: border-box;" />Szótlanul mentek tovább, Róza se fecsegett, ami ritkaságszámba ment nála.<br style="box-sizing: border-box;" />– Képzeld, mi újság van. Anyám leköltözik vidékre, eladja a pesti lakást – törte meg végül a hallgatást Sára.<br style="box-sizing: border-box;" />– Jó neki, van esze. Tudod, hogy én is szívesen mennék... és te?</p><p data-p-id="0392ccccfe32b53382f2d4e6d16abdd8" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Ha mindenütt rend lesz körülöttem, én is lemegyek hozzájuk. Kötelességből. Figyelnem kell rájuk. Na meg van más is. Földbirtokos lettem, egy komoly gazdaság tulajdonosa. Rám hagyta a keresztapám a birtokot.<br style="box-sizing: border-box;" />– Micsoda mázlista vagy hallod! És itt hol kezded a rendberakást? – rántott egyet Sára dzsekijén Róza.<br style="box-sizing: border-box;" />–Nem tudom. Zsolt azt mondta, jön minden sorban.<br style="box-sizing: border-box;" />– Jaj, de hülyeség! Nem jön semmi Sára, neked kell kitalálni, hol kezd el!<br style="box-sizing: border-box;" />– Szerinted? Te hol kezdenéd?<br style="box-sizing: border-box;" />– Először is lenyomoznám a kölköket, hol vannak most. Aztán... haditervet eszelnék ki, hogyan tudnék nekik segíteni. Nem is ülnék a popómon, én biztos nem, hogy a csajszi minden este megkísértsen – nevetett Róza. – Segítsek?<br style="box-sizing: border-box;" />– Rendes vagy, lehet, hogy jól jönne a segítséged. Te kívülálló vagy, higgadtabban átlátod a helyzetet. Meg annyira jól esik, hogy nem néztetek bolondnak. Szóval azt mondtad, nyomozzunk?<br style="box-sizing: border-box;" />– Azt. Nyomozzunk!<br style="box-sizing: border-box;" />– Nyomozhatunk, bár úgy érzem, egyre jobban bele keverem magam abba, amihez nincs semmi közöm.</p><p data-p-id="ea1e724c7dc6e5d977c8869186590a63" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Sára kedvetlenül ment hazafelé miután elköszönt Rózától. A magány várta, és az albérlet nyomasztó atmoszférája. Mikor belépett a lakása ajtaján, azonnal érezte azt a fura zsibbadást a fejében, amitől lassan a falra tudott volna mászni. Azt az érzést, hogy nincs egyedül, a tudatot, hogy nem lát maga körül senkit, mégis érzékeli, hogy valaki, vagy valami jelen van. Villanyt gyújtott. – Végre fény! – sóhajtott fel.</p><p data-p-id="4ba59b0d28727beefff5aea5f22bb876" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az utóbbi napokban sűrűn gondolta, hogy lelép abból az átkozott lakásból, kezdett elege lenni, mintha szellemek gyülekező tanyája lenne a hely. Nem bírja sokáig elviselni idegekkel, hogy mindig lófrál ott valakinek az asztrálteste. El kellene mennie egy pszichiáterhez... lehet csak vele van baj, ki kell ebből a helyzetből lépnie, de hamar.</p><p data-p-id="7682026222b41b32ac2f741760760cac" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Végig ment a lakásban, felgyújtogatott minden villanyégőt. Csak akkor nyugodott meg, amikor fényárban úszott minden, még a vécé is. A faliórán már elmúlt tizenegy óra. Eszébe jutottak Zsolt szavai: " Nem kell félned, nem fog kísérteni."</p><p data-p-id="b355e000ad25ab8c68d2e16d6495f4a2" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Nem fél, miért is félne, hiszen eldöntötte, hogy teljesíti az asszony kérését. Ennek ellenére mégsem kapcsolt le egy lámpát sem, úgy aludt el. Álmodott. A külvilágot kikapcsolt tudata dolgozni kezdett, képsorok suhantak át a szabaddá vált réseken, és újra rálebbentették a túlvilág üzenetét, amitől a pulzusa vad vágtába kezdett, homlokán megjelentek a hideg veríték cseppjei. Egy sötét utcán ment. Érzékelte, hogy nincs egyedül, valaki megy mellette. Vele szemben kivált a sötétségből egy alak. Megismerte a házmestert, aki minden reggel nagyot köszönt, mióta beköltözött a házba. Most is hangosan üdvözölte, szokatlanul érdeklődött és zsémbelt.</p><p data-p-id="c0751d99a5b7536c1b9a906de7cf07de" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Hová ilyen későn kislány, miért kell szegénnyel így bánni? Nem látja, hogy halott? Mit akar tőle?</p><p data-p-id="32c3111678c804f40df2a05877a8d2ea" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Rémülten figyelt oldalra, kiről beszél a házmester. Hiába erőlködött, képtelen volt felismerni. Mintha egy harmadik szem nyílott volna ki benne, hogy segítsen rajta, az érzékei rekonstruálták az alakot.</p><p data-p-id="7066ac14e0e145b570a8e511621e3899" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Apu, te vagy az? Hova megyünk?</p><p data-p-id="8ae7b3203450cfc947d3550929a9586c" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az alak nem válaszolt a kérdésre. Félelmetes némasággal lomhán ment mellette. A feje le volt hajtva, mintha minden lépésére vigyáznia kéne, hogy meg ne botoljon. A két karját esetlenül lógatta maga mellett, mint egy marionett bábu. Kereszteződéshez értek. A semmiből előrobogott egy kivilágított busz, megállt előttük és fülsiketítő zajjal kinyílott rajta minden ajtó. Tudta, hogy mindkettőjüknek fel kell szállni a buszra, hisz miattuk állt meg. Az alak nem mozdult. Sára átölelte, minden erejével cibálni kezdte felfelé. A buszon kifulladva az erőlködéstől lenyomta egy ülésre, az ajtók azonnal becsapódtak. Fájni kezdett a feje az éktelen lármától. Ott állt az ülés mellett, amiben lehajtott fejjel ült az apja. Nem félt tőle, hogy is félt volna, hisz az ült ott, akit annyira szeretett, míg élt. A kellemetlen zaj átváltott lágy muzsikává. Rádöbbent, hogy már nincsenek a buszon. Egy másik világba értek, egy másik dimenzióba. Próbálta megérteni, mi történik vele, de végül feladta, nem gondolkodott rajta. Hisz minden változás, amit átélt, annyira természetesnek tűnt.</p><p data-p-id="96acf86006afc13eb71fb325303a815d" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Körülnézett és látta, hogy egy hatalmas hegygerincen állnak. Beszélt hozzá a halott apja, akinek nem mozdult a szája mégis értette mit mond.</p><p data-p-id="42be8ccf412351bba303c4b977e69793" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Gyere kislányom! Mutatok neked valami csodálatosat.</p><p data-p-id="8c1bad775a4629cfae454f32aa7090b1" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Hegyi kapaszkodón mentek felfelé, de amin lépkedett az mégsem hegyi út volt. Türkizkék üvegtömbök voltak egymásba préselve, és az egész opálos ragyogásban úszott. Nem volt növény, se élet rajta. A levegő tisztán, mint a kristály, hűvösen hasította a tüdejét.</p><p data-p-id="ec9910f9c444f4254b79505af23e2292" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Túlságosan szép ez a ragyogás, de annyira életidegen, nem gondolod? – fordult az alak felé.</p><p data-p-id="54f1e0008f297f0d6e392dc2dc003531" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Életidegen? Mi az, hogy élet? Mikor ott éltem a Földön, az nem volt igazi élet. Ez itt, nézz körül, ez az isteni világ. Most vagyok igazán boldog, végre hazajöttem, ahová mindig is vágytam.</p><p data-p-id="c95a7b21b1ea926d292b86feba03fedf" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Sára értetlenül hallgatta.</p><p data-p-id="5a7e2ed6729b2b7fa13f6ac96495935a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem érezted jól magad velünk, azt akarod mondani?</p><p data-p-id="17d5e14d1414031df9802ac219760a40" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Áh, dehogy. Nagyon fáj, hogy magatokra hagytalak benneteket, de nem féltelek kislányom. Te mindig tudod, mit kell tenned. Ha tudni akarod az igazságot, nem bántam meg, hogy vége a világi küszködésemnek. Nem könnyű tehetetlenül nézni azt a mérhetetlen pusztítást, amit az ember végez a földi paradicsom ellen. Az emberek nem tisztelik a Földet, kihasználják, kiélik teljesen, gyilkos ösztöneiknek senki és semmi nem szab gátat. Sír a Föld anyácska, gyilkosok bölcsőjévé vált.</p><p data-p-id="9b52542e3dc3355b06f766face17eed7" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Beszéltél róla sokat míg velünk voltál, akkor engem, ne haragudj meg az őszinteségért, egyáltalán nem érdekelt, de már kezdelek érteni..</p><p data-p-id="394f2b9d3b24b43ed4749e369ff5792a" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Egyre gyengébbnek érezte magát, könyörögve fordult a jelenség felé – Apu fáradt vagyok és nagyon fázom.</p><p data-p-id="e9a04e6acf8ba16db56aacebaaef99aa" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Az alak intett, hogy elengedi.</p><p data-p-id="a4e0d08731ee97a5367b719caa956678" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Menj csak vissza, de azzal a tudattal, hogy velem minden rendben van, ne aggódj, és legfőképpen ne vádold magad a halálom miatt.</p><p data-p-id="e7dc71b8c303e58a8640930e843d89b3" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Sára megfordult, hogy elinduljon lefelé a ragyogásból, de megtorpant, mikor hallotta, hogy még beszél hozzá az apja.</p><p data-p-id="2e08bd3a6a418b6bf7c83c6ed4148207" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Várj! Csak még egy fontos dolgot szeretnék mondani. Sokszor lesz nehéz helyzet az életedben, de ne hátrálj meg, ne alkudj meg! Bízzál mindig a megérzéseidben, mert a megismert logika tévútra visz! Nagyon szeretlek! – visszhangzott sokáig az utolsó szó, ismétlődve, elnyújtva.</p><p data-p-id="8a1494ab81401ac126178e6830cc4317" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Én is szeretlek! – felelt Sára, de mikor visszafordult, hogy búcsút intsen, már nem látott senkit, csak valami zöldeskék fényt, ami felkúszott a ragyogó hegygerincre.</p><p data-p-id="49ac7c058eacf8365419a612a2617032" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Hirtelen ébredt fel, riadtan körbe nézett a szobájában. Minden ugyanúgy volt, mint mielőtt elaludt, semmi nem változott, csak az égők szikráztak a szemébe idegesítően. Önkéntelenül megsimogatta a bokáját, fájt amikor hozzáért. – Bizonyára a sok gyaloglástól – gondolta.</p><p data-p-id="81bf9e70db8d8400cba8d5ed7d59d0a6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Elaludt és újra álmodott. Ugyanaz a sötétség vette körül, de most nem utcán volt, hanem egy erdőben. Ott volt egy tisztás szélén a fák sötét árnyékában. A tisztás a telihold fényárjában úszott, csak ő volt a fák takarásában. Tudta, hogy át kell jutnia azon a tisztáson, aminek a szélén állt. Nem volt egyedül. Mellette kétoldalt hozzásimult két gyermek. Az egyik sírt folyton. A másik dacosan összehúzta a szemöldökét, és csendben várt. Várta azt a pillanatot, hogy induljanak. A tisztás túloldalán volt egy ház, aminek az ablakai ki voltak világítva. Oda kellett valahogy átjutniuk, a biztonságba. Félt. Tudta, hogy figyelik őket. Valami, vagy valakik. Ugyanúgy megbújnak a bokrok közt a sötétben, mint ők.</p><p data-p-id="564625a0447384b227deed0a188e4709" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Megszorította a két gyermek kezét és visszafojtott hangon megszólalt.</p><p data-p-id="c9592fe051b22ab46f9606c8cc7d4db9" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Most! – és rohantak át a tisztáson, át a fényen, a túloldalra, a menedékbe, ahol már nem kell félniük. Át a biztonságba.</p><p data-p-id="a03fd5927d756941cbe6dc6e26b37230" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Már majdnem odaértek, mikor a kisebb gyermek elesett és kétségbeesetten sikoltozni kezdett.</p><p data-p-id="e5ab5402aa3ae5c5cf310cc02252a522" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Félek! Ne hagyjatok itt!</p><p data-p-id="95aefda108cc0780a5332234f135daba" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Megállt, felemelte a karjaiba és iszonyodva körül nézett, felkészült a halálra.</p><p data-p-id="675050538f366afde13a5cb4479d2b5b" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A fák alatti sűrű bozótosból polip csápok tekergőztek feléjük. Vonaglottak, csúsztak szédítő iramban. Már-már odaértek a lábukhoz.</p><p data-p-id="a325435d5d01a617fc1a3a794d47c2bc" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem győzhetnek le! Szedd össze magad, fussál! – kiáltott a nagyobbik gyermekre, akinek már minden ereje elszállt a félelemtől és a kimerültségtől.</p><p data-p-id="ac75662fd13426c9314b7274cf7a8b98" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A lábával berúgta az ajtót, ami döngve csapódott be mögöttük.</p><p data-p-id="912c277dfde66804c08224237a114819" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Sikerült! – kapkodva szedte a levegőt.</p><p data-p-id="691fc06241b37dc17e112231379f75c1" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Elfogyott az ereje. Ült a földön összeroskadva. Érezte az iszonyatos fáradságot a testében.</p><p data-p-id="a784de761c4d6e40f4250fd13f3e2ddd" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A két gyermek nagyra nyitott szemmel bámulta. A kicsi felé nyújtotta a kezét, mosolyog rá. A másik, a nagyobb is elnevette magát.</p><p data-p-id="16a8d7f7da6b8a5f7c18ea4ad46905c0" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Már nem kell félnünk! – hallotta a gyermek megnyugtató hangját.</p><p data-p-id="7b2ed882378d5feec2ea81e3145cb990" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Igen, megmenekültünk – mosolygott rájuk ő is. – Már én sem félek.</p><p data-p-id="916d149039e09e987d9f30a7482a1cd6" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">Nyugtalanul forgolódott, hiába akart, nem tudott felébredni, pedig idegesítő furcsa szöszmötölés zaja jutott el hozzá.</p><p data-p-id="7072711a5f71f96cfb6158e5d5b732a5" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Akkor már tudja kedvesem, ki vagyok! – hallotta az ismerős reszketős öreghangot közvetlen közelről. – Már nem időzök itt sokat, lejár lassan az időm. Figyelmeztetni szeretném, hogy ne kövessen minden látomást, mert van, amelyik félrevezeti önt. A gyermekek anyja önző, látta a jövőt, mégsem akarja, hogy úgy alakuljon, ahogy megmutatkozott előtte. Mindent el fog követni, hogy megváltoztassa azt, amit már nem lehet. Az álmokra figyeljen, mert bennük van az útmutatás, de önmagának kell döntenie később, hogyan lép tovább.</p><p data-p-id="11f1abd68a524a8c958b0d1ab98d7d84" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem tudom, hogyan csinálta, átadott nekem egy tudást, de mit kezdjek vele, ha nem tudom használni, csak félelmet kelt bennem! – válaszolt Sára egyenesen szembefordulva az árnyalakkal.</p><p data-p-id="be7eeff61bb99ab65ec33f7aed05fb81" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Könnyű volt. A boltban mindketten ráéreztünk egymásra, mert ugyanaz a rezgésszámunk. Emlékszem, hogy míg engem nézett, a halott nagyanyjára gondolt. Miért pont egy halottra? Mikor a szemébe néztem, láttam a gondolatait, azt is mi fog történni önnel a jövőben. Tudtam, hogy segítenem kell. Igaza van, félelmetes. Én is átéltem ezt az érzést mindig, ha rá tudtam látni a jövőre. Hogy mit adtam át? Nem mindent, ne ijedjen meg. Csak annyit, hogy az érzékei ezután többre lesznek képesek, mint egy átlagemberé... lassan majd idővel megszokja. A belső érzékei erősebbé váltak az átlagnál, figyeljen rájuk... sajnos a rossz dolgokat élesebben fogja lereagálni, mint a jókat... figyeljen az intuíciókra!</p><p data-p-id="a13ddfcd4c92b67e9e6014945cbcdb42" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">A mobilja ébresztette, ami egyfolytában zenélt. Róza hívta.</p><p data-p-id="d10ac892cb6d8668289ec0bc9f02e2b9" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Sára, képzeld mi történt, ébredj már! Most nézem a reggeli híreket, valami eszelős felgyújtotta bankunkat. Fel vagy már? Felfogtad? Gyere, kapd össze magad! Azt hiszem a pasid az a szerencsétlen flótás.</p><p data-p-id="1eabdc243c150ca28d605d1697290570" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">– Nem a pasim! Ne szórakozz velem, ennél bevehetőbb hülyeséget is kitalálhattál volna korán reggel! – morgott Rózára rosszkedvűen. </p><p data-p-id="1eabdc243c150ca28d605d1697290570" style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;">De Róza elérte a célját: minden álmosság elillant belőle abban a pillanatban.</p><p style="box-sizing: border-box; font-family: "Source Sans Pro", "Helvetica Neue", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 18px; line-height: 24px; margin: 0px 0px 24px; padding: 0px;"><br style="background-color: white; box-sizing: border-box; color: #222222;" /></p>Katerina Foresthttp://www.blogger.com/profile/15759947142995114838noreply@blogger.com0Magyarország47.162494 19.50330418.852260163821157 -15.652946 75.472727836178848 54.659554