Az éjszaka lüktető zaja, a zenétől hangos orgiák,
a kézmozdulat a lobbanó lángra, söpri a hamuját,
szórja parazsát a bódító cannabisnak. Még vasláncon
tartod a mámor megvadult ördögét, de gyengül az edzett
acél, pattogva foszlik az érc, véredben pezsgőn fut a jel,
kéjesen átölel, mindent akarsz, mindenekfelett.
A hajnal ébred a völgyben, csendfátyolt borít,
benned sírnak a hangok, elhagyják tested
a gondolatok, üres burokba zárva vergődik lelked,
mint szárnyatlan madár, majd repülésbe kezd,
magasra vágyik, fel a felhők fölé, hol dicsfényben
úszik a jövő, de a vágy sikoltva zuhan a végtelen
mélybe, idegek csomóján könnyek zuhatagja,
tisztuló tudatod mondja: Nem ezt akartam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése