Sodródom, mint falevél, mi elszakadt
a fától, pörögve siklik a magasságból.
Szédülve tántorgok én is a
mélységbe,
helyem keresve keserves
életben.
El kéne menni, még ma el kéne
indulni,
el ebből a nyomorult világból. Fel,
fel
a magas felhők felé, a szikrázó
fénybe,
és magamról leszórni a fájdalmam
a földre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése