Gyűrött arcodon mélyülő ráncok,
szemed fénye vörös folt.
Egy pontra figyelsz, már nem
érdekelnek a külsőségek.
Kiégett lelked hamvaiban keresgélsz
egy szikrát, szétesett életed
előtted
áll és mint a régész, újra
restaurálsz.
Még hiszel.
Mindennap mondod az imát,
nyomod az életfilozófiát.
Még hiszel,
erőlködve, hogy minden olyan mint rég,
erős karodban ott a szenvedély.
De kimosta az agyad a marihuána,
izmaidban görcsöl a vágy,
a lemondás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése