Már nem félek.
A görcs oldódik.
Már értékeltem.
Elfogadtam,
már nyugodtan
várom a holnapot.
Az est nem rémiszt,
sem az álmok.
Már nem sikolt
az alvó tudatom.
Már nem félek.
Letisztultak a képek.
Ha reggel kinyitom ablakom,
és látom a felkelő napot,
akkor megköszönöm,
hogy ezen a földön élek.
Megköszönöm
a felhőknek az esőt,
a napnak a meleget,
a fa árnyékát dicsérem.
Megköszönöm,
hogy szeretetben élek,
hogy aurámban fénylik a hit,
hogy látok mindent,
azt is mi rejtve van,
mert már más szemmel
nézem a világot.
Én már nem félek.
Csak téged féltelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése