A város felett tornyosulnak
a felhők, levegőtlen a tüdőd,
nyomja a keserűség
szemedbe a könnyét.
Ma minden megváltozott.
Távol egy idegen helyen feküdt le
a gyermek, az életed.
Magányos vagy, mint még soha.
Fel-alá jársz, sír a jelen,
fáj a múlt, végtelen az alagút.
Kértelek, hogy hibáidból tanulj.
A válás már ilyen.
Rakd újra a kirakós képeket.
Középen ott legyen a gyermeked.
Vele egy új kezdet, és a végtelen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése