Csavarodó lián erős fatörzsön
ölelő szorítás, életért könyörgő.
Eső élteti, buján neveli,
támaszát benövi.
Már nincs napfény, se felhő,
csak félhomály,
csak támaszték már,
eszköz, végül akadály.
Erejét elveszi, nedvét kiszívja,
fuldoklik, könyörög:
életét hagyja.
Sudár fatörzsön folyondár inda,
egek felé tör, a földet elhagyja.
Engem is szorítasz, levegőm elveszed.
Nincs más már bennem, csak
korhadó testben szú ette lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése