Személyiségünk mire
kiteljesedik,
testünk megöregszik.
Már nem érdekel az idő,
az se, mit mutat a tükör.
Elébe állok, összenevetünk,
- Jó vagy öreglány, csajosan
vagány.
Ráncok, ősz haj? Kit érdekel, ha
szemem üzen, ott benn van a fény,
gyermeki énem még bennem él.
Fájós gerincem egyenesre húzom,
ropogós csontjaim igazítom.
Lassabban meggondoltan lépek,
örülök, ha az utcán végigérek.
Boldog vagyok, megelégedett,
mert a sors hozzám kegyes,
adott nekem hosszú életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése