Katerina Forest: Még látlak téged

Még látlak téged, még nem halványult az emlék,

mintha tegnap lenne,  s Te csomóra kötöd a kendőd,

kötényed zsebébe magokat raksz, indulsz  a kertbe,

mert itt a tavasz, siettet ezernyi teendőd, nem időzöl,

nem érsz rá beszélni velem, mész a gyalogúton át

az almafák alatt, róluk sziromeső hullik rád.

Édesanyám.

Még látlak téged, még a hangod is hallom, hogy

perlekedsz a kotlóssal, aki csibéivel világgá indult,

nem törődve ezernyi veszéllyel, de te hajtod

ki a bozótosból, csak mondod neki a szentenciát.

Nem érted meg a kotlós szabadság iránti vágyát.

Édesanyám.

Még látlak téged, még a hangod is hallom, érezlek is,

itt benn a szívemben, mert kiszakadtam belőled,

de egy erős kötél megmaradt örökre, nem szakítja

a sír, ahová elmentél görbebotoddal kopogva,

végérvényesen árvaként itt hagyva engem, aki

még most is csak keres, hogy állj végre meg, mert

fontos beszédem van veled, még el kell mondanom

valamit Neked, Édesanyám.

Tíz éve már, hogy itt hagytál, tíz éve várom, hogy

meghallgassál. Még látlak Téged, hangod is hallom,

még érezlek...