Rejtélyes erdő mélyén
kúszik a csend, félve lépsz,
talpad alatt reccsen a száraz ág.
Nem rezdül levél, madár nem dalol,
az élet kihalt, nincs sehol.
Fényeket látsz, kábultan állsz,
előtted ölelkező, kiszáradt fák.
Sejtelmes árnyak futnak a szélben,
nem érted miért vizionálsz?
Az erdő szól hozzád. - Idegen,
hagyd el ezt a helyet, hol mágikus
létem meg nem kérdőjelezheted.
Nem a te világod, csak az enyém,
soha nem érted meg az erőm,
ezért siess, hagyd el az erdőt!
Bács-Hója erdő szélén száz éves fa,
kiszáradt ága minden évben hajtja
üde zöld levelét a múltnak, majd
ledobja a sárba, gyöngyöző mocsárba.
Halott nyoszolyába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése