Fenn az űrben napszél
fúj csillagport,
lenn a földön északi
fény bolyong,
hajlik, fénylik, vakít, félelmetes
hírvivőt küld a világegyetem.
Te kicsi ember, porszeme
vagy égi hatalmamnak,
ma áttörök a védőpajzsodon,
sérülékeny világod habzsolom,
fényárban fürdetem a földi létet,
megszerzek tőled mindent, mit féltesz.
Te kicsi ember, számold az időd, mit
tékozlón gyűrtél, mint olcsó papírt,
lejöttem hozzád, itt az idő, fényből
terítek rád égi lepedőt, átlátszó
tested omlik a tájban, már nem vagy
ember,
csak porszem az űrvilágban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése