Az éjszakai hidegben zúzmarás ágakra
ült a Hold,
az ereszen jégcsapok nőttek, híztak,
szélesedtek.
Suttogva közeledett a városba az
északi szél,
házak közé érve néma kerítés deszkáin
dobolt.
Végig remegett a jégcsapokon, s a
szélorgona
megszólalt, zengett rajta a halálszimfónia.
A félelem állkapcsa összerándult, a jajszót satuba zárta.
Bent a házakban a pislákoló szikrákon
fellobbant a láng. Sötét árny nőtt a falakon.
Az idő megállt.
Mozdulatlanná dermedt a várakozás.
Lelkekben mantrák üldözték egymást:
Szeretem, szeretem, szeretem…
Elmúlik, elmúlik, elmúlik…
Tavasz jön, tavasz jön, tavasz jön…
Isten megsegít, Isten megsegít, Isten
megsegít…
A kiszolgáltatott lélek Csodára várt:
Holnap Karácsony!
2018.
december 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése