Jónás Györgynek
Plutóniumot tart a holnap marka.
A bornak nincs íze.
Ki él, az mind a világot akarja
megváltoztatni, de
önmagán változtatni nem szándékszik
itt többé senki se.
Ínséges ezredek
után a bőség vulkánján táncolnak:
hervadt agyak, dagadó alfelek.
A volán mellett mindjárt Nagy Sándornak
képzelik magukat.
Mindent unnak, csak a párzást nem unják.
A szerelem többé már istenarcát
nem fordítja felénk.
Sokat tudunk. Ha kevesebbet tudnánk,
tán többet értenénk.
A jövő felé nem nyílnak utak.
Csak a közember lábvize a jólét.
Ha háborogsz, akárki megugat.
Mit hasznosnak hívnak, haszontalan –
jegyezd meg jól ezt, süllyedő hajón élsz
s mindennek vége van.
Az igazságot karóba húztátok,
a szépség elfutott,
menedzserek, tőkések, párttitkárok
mohó béltraktusok,
politikusok, gyilkos idióták,
technokrata herék:
elvesztettük mindörökre a jóság
misztikus gyökerét.
*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése