József Atilla: Nyári délután

 

Cseveg az olló. Néne

nyesi a pázsitot,
guggol. Hátulról nézve
is látni, ásitott.
 

Rádió nyüzsög. Szárnyak
dongnak az üvegen.
Lágy szellők táncot járnak
a puha füveken.
 

Az idő semmit játszik,
langy tócsa most, megállt.
Hogy elleng, abból látszik,
hogy remeg a virág.
 

Én sem tudom már régen,
alszom? vagy dolgozom?
Megterit feleségem
szép fehér abroszon.
 

Az eget is a tájon
vászonfény lepi el.
Csillog, mert üvegtálon
ül, a földieper.
 

Boldog vagyok? A kedves
mellettem varrogat
s hallgatjuk, amint elmegy
egy vak tehervonat.
 

1935 nyara