József Attila: Amit szivedbe rejtesz

 

Amit szivedbe rejtesz,

szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.
 

A szerelembe – mondják –
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
 

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek –
a harctér nászi ágy.
 

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
 

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.
 

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
 

1936. máj.