Oldalak

▼

2026. november 18., szerda

Egy boszorkány

 


hajnali pára még ott hasalt a tanya körül, mikor Sára már kint állt a tornácon, kezében egy bögre, gőzölgő kávéval. Az elmúlt napon filózgatott, hogy minden barátja eljött segíteni a városból. Aztán azon is, hogy milyen jól érezték magukat az este folyamán, milyen türelemmel alkalmazkodtak a családjához és a gyerekekhez. Még a keresztanyja is megbékélt velük a nap végére.

– Nem olyan finnyásak ezek, mint amilyennek gondoltam őket – állapította meg, mikor nyugovóra tért este a szobájába és az utolsó keresztet is magára dobálta az esti ima után.

Na, meg ott volt Zalán. Félve figyelte egész este, mert kicsit megint többet ivott a kelleténél, de szemlátomást nem bánatában ivott, végig jó volt a hangulata. De az alkohol most nem vitt sértő szavakat a szájára, mintha nem történt volna köztük előtte semmi, nem tett egy kétértelmű megjegyzést sem a társaság előtt. Egyszer odament hozzá, akkor is csak azzal az indokkal, hogy megdicsérje a gyerekeket. Igaz akkor élcelődve kérdezte tőle – Nem hiányzik a kotlóshoz a kakas?

Sára visszaemlékezett, mit mondott Róza, mennyire Benjámin pártjára állt a doki, mikor megpróbálta a férfit megalázni a barátai előtt. Így hát nem vette kétértelmű célzásnak.

– Hiányzik nagyon, de egyszer majd csak iderepül közénk. Kivárjuk türelmesen – válaszolt őszintén dokinak.

Róza, na meg Zoli – úgy gondolta nagyon ráérzett a két szingli lelkére. Még nem látta tisztán mi alakul köztük, de észrevehetően alakulgatott valami. Igaz Róza este hamar lefeküdt, hamarabb, mint a többiek. Azok még éjfélkor is vihorásztak a nagy konyhában mikor beüldözte őket a házba az éjszaka hűvös levegője.

Felfigyelt a traktorzúgásra, később már látta, ahogy befordult a dűlőúton az árokásó gép. Mögötte ott haladt Zoli terepjáróval. Leálltak a föld végén és kiszálltak a járművekből. Letette a bögrét a párkányra, úgy döntött, míg János nem érkezik meg a tanyára, odamegy hozzájuk.

Közelebb érve észrevette Zoli rossz hangulatát. Nagyon komoly hangnemben beszélt a traktorossal. Mikor meglátta Sárát intett felé.

– Mi elkezdjük az árkokat kiásni, remélem lesz segítség délfelé a házból is! – mondta morcosan, a hangjából kiérezhető gúnnyal.

– Szólok nekik, jönni fognak, nagyon korán jöttetek.

Amikor a traktoros beült a gépbe Sára odalépett Zolihoz

– Mi a baj? Nagyon bal lábbal keltél ma reggel.

– Nem sokat aludtam... a te barátnőd egy boszorkány azt tudod, csak egy rossz vesszőseprő kéne a lába közé, akkor egész nap felettünk repdeshetne. Egy vijjogó vörös banya.

– Jaj, ez a Róza, mit csinált már megint? Hidd el nekem, hogy nagyon rendes lány. A bankár szakmában is a legügyesebb... lehet csak az a baj vele, hogy még nem heverte ki a csalódását... tudod, egy komoly kapcsolatból lépett ki. Teljesen maga alatt volt miatta az utóbbi időben, pedig pont ő csinált benne rövidzárlatot. Azért is mondtam neked, hogy ráfér egy kis kikapcsolódás. Emlékszel?

– Hát, ha így is van... akkor se kéne velem szórakoznia.

– Beszélj vele. Majd meglátod, hogy rendes lány. Tényleg... tetszik neked Róza?

– Elmegy – vonta fel a vállát Zoli, de nem nézett Sára szemébe.

– Holnap igen, tényleg elmegy... komoly kérdeztem.

– Igen. Nem rossz nő. Kinézetre. De nagyon nem jön be a természete. Városi nyafka. Ne haragudj, megyek dolgozni, ne pazaroljuk rá az időt! – ott is hagyta Sárát, ment a traktor után.

Sára sietett vissza a házba, hogy szóljon a barátainak, kint már folyik a munka. Vége a lazsálásnak.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése