– A tarkához nemsoká híni kell az inszeminátort – szólt oda János Zolinak.
– Látszik rajta? – nézett a tehén felé Zoli.
– Hajaj, nyugtalan tegnap óta!
Sára is felegyenesedett a munkából – Én is észrevettem, minden baja volt, még rúgott is.
Róza hallgatta egy darabig, kíváncsi lett, ugyan mi baja a tehénnek? Meg is kérdezte vesztére.
– Mi baja van szegénynek, beteg lett?
Zoli felegyenesedett, ránézett Rózára mintha most látná először.
– Nagyon beteg lett – mondta végül komoly ábrázattal a választ a lánynak.
– Sajnálom – felelte részvéttel Róza.
– Hát nem kéne annyira. Nincs azért olyan nagy baja, ha jól belegondolunk – nevetett Rózára János –, csak epekedik a bika után. Ne szédítsd Zoli ezt a helyre kislányt!
– Én egyáltalán nem szédítem, hát nem elég nagy baj az bátyám, ha egy nő csak epekedik, bika meg egy sincs a láthatáron? – tört ki a nevetés a férfiból.
– Zoli, nem kellett volna! – szólt a férfira mérgesen Sára – Rosszul esett Rózának, hogy hülyét csináltatok belőle! Városi lány. Én is az voltam... kicsit az vagyok még most is. Mit vársz tőle?
Zoli az ajtó felé nézett, ahol Rózának akkorra csak a hűlt helye maradt.
– Megsértődött?
– Nem tudom. Kérdezd meg tőle! – felelt durcásan Sára.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése