Gyönyörű alkony az ablakon át. Mennyi fény, mennyi nyomoruság! Kék árvíz: jön az est. Meghalnék örömest. Meghalnék, annyi a vágyam és annyi ...

  Sulyos felhők ülik meg az eget és csak a gyermek ártatlan szeme lát föl a csillagokig. Nem a szótlan feszülő dac köti le ajkainkat, – a hi...