Translate

2018. október 13., szombat

Katerina Forest: Fáradt madarak 2.


Az első napokban nem akartam rájuk erőltetni semmit, de volt, amit nem tudtam mellőzni, az alapfokú higiéniát például meg kellett követelnem. Nem arattam osztatlan sikert vele. A nap melege felért a hajszárítóéval, ezért mikor megmostam Kati haját, kiültünk a ház elébe. Ott fésülgettem a kislány szőkésbarna fürtjeit. Fésülgettem, fésülgettem, addig fésülgettem, hogy észrevettem a tarkójánál szaladgáló bogarakat. Rendesen kiakadtam tőlük, nem ismertem a fejtetűt, a bolhát igen, a cica, kutya néha megörvendeztetett vele, de a tetűt, azt nem. A párom abban a pillanatban érkezett haza, kétségbeesve hívtam magamhoz:
– Jaj, jaj, nézd! Kati fején bogarak szaladgálnak!
– Jól van, nyugodj meg... ez csak tetű -- jegyezte meg higgadtan, mikor odahajolva megnézte ő is a kislány hajában futkározó bogarakat.
– Tetű? És az ragályos, azaz elkaphatjuk mi is?
– Hát igen, el. De most visszamegyek a gyógyszertárba, hozok tetűirtót.
Mire visszaért, a gyerekek szobájában mindent felforgattam. Eszeveszett porszívózásba kezdtem, húztam az ágyneműt lefelé, dobáltam válogatás nélkül mindent a mosógépbe. Legszívesebben az egész szobát mosógépbe raktam volna. Félszemmel láttam, hogy a három gyerek kárörvendően figyeli, mennyire megrémültem egy-két vacak tetű miatt. Fáradságos munkával sikerült megszabadulni a tetűktől, de ezzel párhuzamosan észrevettem, hogy Béci egyre nyűgösebb, szinte napok alatt szemmel láthatóan terjedt valami kiütés rajta. Mikor hazahoztam őket, láttam a gyereken piros foltokat, akkor rá is kérdeztem a gondozóra, de az szűkszavúan megnyugtatott – Az orvos megvizsgálta, ez csak egy kis bemelegedés, majd elmúlik.
De nem múlt el, a lába között, az ujjai között, egyre jobban terjedt. Aztán észrevettem a másik kettőn is. Telefonáltam az orvosnak, ügyelet jött ki a nyűgös, sírós gyerekhez. Mikor megnézte őket, írt egy beutalót a bőrgyógyászatra.
– Elég, ha a nagyot viszik, egyforma a betegségük, a két kicsit ne is törje, úgy írom a beutalót, hogy három gyerekre kell a gyógyszer.
– Na, csak ez hiányzott, tetű után egy fertőzés mindjárt, mi jön még ezután?
Elterelő hadműveletként, hogy megnyugtassam magam, hozzáfogtam almás rétest sütni. A sütemény fahéjas illata körém csalta a gyerekeket, ott üldögéltek, nézték minden kézmozdulatomat. Kati még segíteni is akart, de nem engedhettem, hisz fertőzés volt a kezén.
– Majd máskor, most sietek – hárítottam el a segítséget. Tudtam, hogy ezzel megszakítottam azt a pillanatot, amivel közelebb kerülhettünk volna egymáshoz. A süteményevés feloldotta végül a feszültséget, félretettem belőle egy adagot az útra.
Másnap Sanyival indultam a városba. Észrevettem milyen alázatosan vállalkozott az utazásra. Ketten leszünk egész nap, mégsem láttam rajta, hogy bántja a dolog, sőt, mintha türelmetlenül várná a holnapot. A bőrgyógyász megvizsgálta a kezét, fel se nézett, csak mogorván megjegyezte:
– Tisztátalanság az oka, asszonyom a gyerekei rühesek.
Majdnem elszédültem, csak a kimondott szót hallottam –„ rühesek, rühesek.”
Gépiesen elvettem a receptet, lehajtott fejjel hallgattam az orvost, aki oktatott, hogyan kell bekenni a fertőzött bőrfelületet, mire kell vigyáznom a kezelés alatt. Nagy nehezen mégis megszólaltam, talán mert szúrósan nézett rám az orvos: -- Doktornő, nem nálam kapták el a gyerekek a fertőzést.
Megkönnyebbülten láttam az arcán, hogy tudja, nem én vagyok tisztátalan.
– Mindenkit lefertőz a családban, ha nem tartja be, amit mondtam – szólt utánunk, mikor mentünk kifelé.
Mikor kiértünk a folyosóra, szóltam Sanyinak üljön le, egyen a rétesből, nekem a mellékhelyiségbe kell mennem. A hideg vízben megmostam a homlokom, hogy észre térjek. Egész kiskoromtól ismertem a szegénységet, mégse volt a családban rühös senki. Kissé megnyugodtam, kimentem a folyosóra, kerestem a fiút, de az nem volt sehol. Eltűnt a rétessel együtt. Kerestem egy darabig mindenütt, végül felhívtam a gyermekvédelmet.
– Sanyika? Itt van, azt mondta elengedted, hogy meglátogassa a régi gondozónőjét, Magdikát, hozott neki almás rétest is.
– Almás rétest küldtem Magdikának? A gyerek rühes, tudjátok mit, úgyis megy a gazdag rokonhoz, maradjon is ott Magdikával!
Hiába kértek, hajthatatlan maradtam. Jóval később kiderült Sanyi minden turpissága, ő azért volt olyan csibész, mert vissza akart kerülni a fiatal nevelőhöz. Nem tudta elfejteni annak a kedves szavait. Az első ember lehetett ez a nevelő, aki megérintette a szívét. Akkor jöttem rá, miért volt nálam olyan gonosz, miért vette rá a két kicsit szemét dolgokra, hogy törjék be az ablakot, lökjék meg a tévét. Azt akarta, hogy utáljuk meg őket, mert vissza akart kerülni az otthonba. Ez a nap meg Isten ajándéka volt, még süteményt is vihetett a kedves nevelőnek.
Egyedül mentem haza. Kati kétségbeesett attól a tudattól, hogy egyedül maradt.
– Elmenek innen, elmenek! – kiabálta, kiszaladt a ház elé és mászott fel a kerítésre. Utánamentem. Nem szedtem le a kerítésről, fáradt voltam és csalódott.
– Jó, menjél el, de előtte szedd össze a ruháidat. Ne hagyj itt semmit.
Kati beszaladt, nagy elhatározással elkezdte pakolni a ruháit, de csak az ujjakat. Béci ment utána kétségbeesve, nem értette, mi történik, miért nem ment vissza Sanyi. Mikor látta, hogy Kati is menni akar a félelem teljesen eluralkodott rajta.
– Ne pakold a szép ruhákat, csak azt, ami rajtad volt mikor bevittek az átmenetibe – szóltam rá a kislányra. Kati letette a ruhákat, lekuporodott, csendben sírdogált. Béci mellé ült a földre, nézte a nővérét, majd felnézett rám, sírásra görbült a szája.
– Na, jó, ha ma nem indulsz világ körüli útra, amit nagyon helyeslek, mivel még azt sem engedted elmondani, hogy egyáltalán mi történt a mai nap, lehetne vacsorázni! Közben beszélgethetünk arról, hol van most a tesótok. Ki tart velem? – nevetettem rájuk.
A két gyerek egyszerre állt fel és indult utánam a konyhába. Aznap éjjeltől minden este bepisilt Kati az ágyban. Értetlenül szembesültem az orrfacsaró bűzzel reggelente a gyerekszobában. A kiváltott kenőccsel, elkezdtem azonnal a kezelésüket. Kellemetlen szaga volt a kenőcsnek. A doktornő utasításait szigorúan betartottam, magas hőmérsékleten mostam ki mindent, amivel eddig érintkeztek és átvasaltam minden ruhát. Reggelente a büdös kenőcs illata mellé betársult a pisi erős szaga. Így ment ez mindennap, kenegetés, bepisilés. Mindenhonnan tanácsot kértem, jöttek is a jobbnál jobb tanácsok:
– Ne adj este vizet neki – mondta a szomszédasszonyom.
– Ébreszd fel többször, hogy menjen vécére – tanácsolta az egyik ismerős.
Az egész lakás kezdett egy aluljáró mellékhelyiségére emlékeztetni. Csak ide ne jöjjön senki, édes Istenem! Mit mondok, mi van itt? – könyörögtem magamban. Vásároltam gumilepedőket, az volt a legjobb ötlet. Tudtam, ezzel is vinnem kell orvoshoz, de milyen orvoshoz? Talán urológushoz, vagy pszichológushoz?
Aztán rájöttem orvos nélkül is a kiváltó okokra. Egyik este rémálmok kísértették Katit. Csak úgy dobálta magát az ágyban. Mikor meghallottam, szaladtam megnyugtatni.
– Ne anyu, ne! – kiabált a kislány, és az egész testéről folyt a víz.
– Mit ne? – kérdeztem meg önkéntelenül az alvó kislányt. Mintha hipnózisban lett volna, válaszolt a feltett kérdésre.
– Anyu megy a padlásra, viszi a kötelet, már megint felakasztja magát!
folyt.

Katerina Forest: Fáradt madarak



Nagyon vártam, hogy találkozzak a gyermekekkel. Talán ez a nagy várakozás volt az oka később a csalódásomnak. A találkozás első pillanata kellemetlen érzést váltott ki belőlem. A szobában három gyerek várt, három testvér. Próbáltam velük beszédbe elegyedni, de nem sok sikerrel jártam. 
A tizenéves fiú arcán lekezelő, gúnyos mosoly bujkált, a szavakat is félvállról indította felém, közben hidegen, szúrósan nézett rám. A húga hat éves lehetett, szőkésbarna vállig érő hajjal, merev testtartással ült a nagy tesója mellett. A kisöccsük folyton izgett- mozgott. 
Mikor szóltak az Intézetből, hogy nem egy, hanem három gyereket kell kivinnem, az első reakcióm a félelem lett. Nem voltam felkészülve három gyerekre. De azt is tudtam, hogy testvéreket nem lehet szétválasztani, ez a gyermekvédelemben írott szabály. 
Elhelyezési tárgyalásra mentem, amikor mint égből a villámcsapás, közölték velem, hogy jelentkezett egy gazdag rokona a gyerekeknek, és már folyamatban is van nála a környezettanulmány. De úgy döntöttek, közölték széles mosollyal: vigyem haza a gyerekeket arra az egy hónapra is, ne legyenek a befogadóban. Magamban dühöngtem, nem erre készültem fel. Gondolatban mindig azzal játszottam, hogy aki hozzám kerül, az örökre velem marad. Még akkor is hittem benne titokban, amikor a továbbképzésen azt tanították velem, hogy én csak egy állomás leszek a gyermekek életében, a kötődés lehet szoros, de nem lehet visszavonhatatlan. Bármikor, bármelyik nap, jöhet a szülő, hogy visszaviszi őket a családba, vagy jelentkezhet egy családtag, ha felébred a lelkiismerete. Mit ad Isten, az első gyermekeimnél megtörtént az, amitől féltem. Az álmok szakadnak, foszlanak. A tudatunk megpróbál ugyan fércelni, újra összeilleszteni, de ami ebből sikeredik, az csak foltvarrás. Lehet színes és izgató, de nem lesz egységes soha.
Hazavittem a három gyereket. Ez az egy hónap maga volt a szenvedés, mivel tudták, hogy elkerülnek, még alkalmazkodni se akartak. Én is arra gondoltam, miért törjem agyon magam, ha csak szálló vendégek nálam, olyanok mint a fáradt madarak, akik leszálltak pihenni a viharos tengeren egy hajó fedélzetére. Pár nap, és hess, elrepülnek tőlem. 
A család rangidőse Sanyi, egyértelművé vált, hogy ő irányította a balhét mindennap. A kicsik minden szavát lesték, utánozták. Sanyi élvezte ezt a szerepet. Turkált az ételben, húzgálta a száját, ezt se szereti, azt se szereti.
– Mi ez a kaja? – vont kérdőre, mikor elébe tettem a zaftos pörköltet pirított tarhonyával – Elegem van a húsból, otthon is mindig ezt kellett enni!
Tudtam az igazságot, hogy éheztek, hogy nem ettek főtt ételt, de kényszeredetten csak mosolyogtam a nagyfiú lekezelő modorán. Rájöttem, hogy tehetetlen vagyok vele szemben.– Majd az idő elrendez mindent – gondoltam magamban, és úgy tettem, mint aki észre se veszi az örökös provokálást. 
Kata hatévesen átvette a bátyja stílusát, eltolta maga elől a tányérját.
Szép kislány volt, de bizalmatlan, konok és rafinált. Szerencsére Béci maga volt az angyal, hároméves szőkeség. Nagy kék szemei, örökké sírásra görbülő szája, felébresztette bennem az anyai ösztönöket.
Próbáltam mindháromnak a kedvébe járni, de nem akarták venni a lapot, mintha összeesküdtek volna ellenem. Csak Béci, a legkisebb hangolódott rám, és kezdett egyre közelebb kerülni hozzám. Ő adott némi erőt a további próbálkozáshoz, hogy egy nap mégis sikerül őket megszelídítenem, mint a mesében a kis herceg a rókát.
Augusztus volt, a fák alatti fűben lehullott almák piroslottak, gyönyörű késő nyári virágok bódították a kertben pihenőt…

2018. október 2., kedd

Katerina Forest: Hová meneküljek?


Villám hasított le a fekete égből,
tűz hányta a szikrát a száraz avaron,
lovak patája dübörgött a csendben, szaggatva
a síró földeket – Hová meneküljek?
Rothadó termés a fákon, mezőn kóróvá
aszott virágok, humuszba érlelt rovarhullák,
zúg a jajszó a hegyek felett: Mondd,
hová meneküljek?
Síró gyermek néz anyja szemébe,
kicsi szívében reszkető félelem, éhes,
mégse kér… az ajtón dübörögnek…
– Kérlek, segíts, hová meneküljek?

JÓZSEF ATTILA: (KARÓVAL JÖTTÉL … )


Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,
mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.
Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Magadat mindig kitakartad,
sebedet mindig elvakartad,
híres vagy, hogyha ezt akartad.
S hány hét a világ? Te bolond.
Szerettél? Magához ki fűzött?
Bujdokoltál? Vajjon ki űzött?
Győzd, ami volt, ha ugyan győzöd,
se késed nincs, se kenyered.
Be vagy a Hét Toronyba zárva,
örülj, ha jut tüzelőfára,
örülj, itt van egy puha párna,
hajtsd le szépen a fejedet.
1937. nov. 24.

2018. szeptember 27., csütörtök

Katerina Forest: Szegregálva



Az utcákon porördög lődörög, néha imbolyogva megáll,
majd nekilódul, dühösen becsapja a kékre festett ház ablakát.
Roskadt kerítésen naptól fakult szunnyadó ruhák, 
fércük szakadt, esőverte múló idő szennyese .
Az emelkedőn jön egy részeg, nyomja a pedált,
káromkodik, mondja az istenigazát.
Mérgesen csahol egy korcs, kapkod a lába után, de a rúgástól
vinnyogva megáll. Esteledik. A Hold már felragyogott a bozótos felett.
A házban vacsorához ül a család.
Az anya szégyenlősen ül közéjük, sírva nevet:
- Ma kevéske az étel, de holnap ígérem több lesz.
Kenyeret szel, zsíros edényben kotorász, közben azon meditál,
mi lesz velük ha másnap kenyérre sem telik.

2018. augusztus 28., kedd

Katerina Forest : Álmodik a Nyomor




Álmodik a Nyomor, elgyengült kezével
kapaszkodót keres, de nincs sehol
se egy görcsös ág, se egy kéz, ami felé nyúlna.

Sír a Nyomor, szeméből szürke
eső esik, körülötte pocsolyává válik.

Fél a Nyomor, a mától a holnaptól,
fél a közelgő lépések zajától.

Éhezik a Nyomor, korgó hassal
alszik, álmában nagyot nyel,
sült húsról álmodik.

Reménykedik a Nyomor, hogy
egy nap, nem taposnak rája,
kihúzott gerinccel majd az utcákat járja.

Felébred a Nyomor, körbe néz,
szívét görcsbe rántja a felismerés.

Kilép a Nyomor az árnyékból a fényre
Szakadt rongyaitól megválik örökre.



2018. augusztus 25., szombat

Katerina Forest: Hallod?


Hallod? A távolban morajlik az ég,
villámok hasítják a sötét felhők hűs vizét.
Bárcsak ideérne hamar, a pokol tüzét eloltani.
Hallod a távolból a suttogó morajt,
mint hullámverés a rideg kősziklákon,
köveket tör, rombolva épít.
Bárcsak ideérne hamar… a pokol tüzét szítani.

Bertolt Brecht : Utódainkhoz


Csakugyan sötét korszakban élek!
A jámbor szó balga! A síma homlok
Érzéketlenségre vall. A nevető
az iszonyatos hírt
még nem kapta meg.
Micsoda korszak ez, ahol
Csaknem gonosztett a fákról beszélni,
Mert annyi gazságról hallgatsz, míg ezt teszed!
Számíthatnak-e bajbajutott
barátai még arra, ki ott az utcán
nyugodtan lépdel?
Igaz: még megkeresem a kenyerem.
De higgyétek el: csak véletlen ez. Egyetlen
tettem sem jogosít fel arra, hogy teletömjem magam.
A véletlen kímélt meg. (Ha szerencsém kihagy, végem.)
Azt mondják: Egyél és igyál! Örülj, hogy van mit!
De hogyan ehetek és ihatok, amikor
az éhezőtől ragadom el étkem,
s a szomjanhalótól pohár vizemet.
És mégis eszem és iszom.
Szívesen lennék bölcs is.
Ősi könyvekben írva áll, mi a bölcsesség;
A világ harcától távol maradni s rövid
Időnket félelem nélkül élni le.
Bölcsnek számít az is,
Aki megvan erőszak nélkül,
A rosszat jóval viszonozza,
S vágyait nem tölti be, hanem elfelejti.
Mindezt én nem tudom.
Csakugyan sötét korszakban élek.
II
A városokba a zűrzavar idején jöttem,
mikor az éhség uralkodott.
Az emberek közé a zendülés idején jöttem,
és együtt lázadtam velük.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.
A csaták szünetében költöttem el étkem.
A gyilkosok közé feküdtem aludni.
Hanyagul ápoltam a szerelmet,
s a természet türelmetlenné tett.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.
Az utcák posványba vezettek az én koromban.
A beszéd elárult hóhéraimnak.
Nem tehettem sokat. De nélkülem az uralmon levők
Biztosabban ülnének helyükön, ezt remélem.
Így telt el időm,
mely e földön énnekem adatott.
Erőm csekély volt. Nagy messzeségből
villant a cél,
jól láthatón, noha én bajosan
érhetem el.
Így telt el időm,
mely e földön énnékem adatott.
III
Ti, akik fel fogtok bukkanni az árból,
amelybe elsüllyedtünk,
ha gyengéinkről beszéltek,
gondoljatok
a sötét korszakra is,
amelyből megmenekültetek.
Hisz mi cipőnknél gyakrabban cseréltük az országokat,
amíg átláboltunk az osztályok háborúin, kétségbeesve,
Ha a jogtalanságra nem felelt lázadás.
De eközben tudjuk:
Az aljasságra vicsorgó gyűlölet
Is eltorzítja az arcvonásokat.
Az igazságtalanság miatt érzett haragtól
Is bereked a hang. Ó, kik a nyájasság
Számára akartuk előkészíteni a talajt,
Még mi sem lehettünk nyájasak.
De ti, ha eljön majd az a kor,
hogy az ember az ember segítője lesz,
gondoljatok ránk
kímélettel.
1934-1939

Fordította: Eörsi István

2018. augusztus 22., szerda

Katerina Forest: Csodálatos lehetne minden...



Nem érzem jól magam. Ez a fránya idő teljesen hazavágott. Fülledt, kibírhatatlan hőségben ülök a vén diófám alatt. Néha átfúj a lombja között egy eltévedt szellő. Áll az idő körülöttem. Olyan érzésem van, mintha a végítélet napja közelítene felém. A kertemben lomhán lógnak a levelek, a fák vészjóslóan dobálják lefelé a terheiket. Látom a szenvedésüket, az utolsó ragaszkodásukat, ahogy a féltett gyümölcsüktől megválnak a fáim. Már a túlélésre rendezkednek, nem tudnak annyi gyümölcsöt felnevelni. Valami nagyon elromlott a világunkban. Kiismerhetetlen, bizonytalan, nincs állandóság. Talán csak egy, hogy holnap is felkel a Nap. Vakítani és égetni fog a sugara. Felgyorsult az idő, mint egy féknélküli jármű rohan a kiismerhetetlen felé. Nem tudjuk, mit hoz a holnap. Már álmodni sem merünk. Miről álmodjunk? Túlságosan realistákká váltunk. Már nem bódít el a mese, nem csal könnyeket a szemünkbe egy egy hihetetlen megható történet. Félünk. A mától és legfőként a jövőtől. Még van egy pár évünk, de nem sok, mire sikerül tudatosan elviselhetetlenné tennünk a környezetünket. Elpusztítunk mindent, ami fontos volt eddig. Mocsokba és káoszba süllyedünk. Lassan, kimérten, felélünk mindent magunk körül. Amikor már a méhek és a pillangók is eltűnnek már késő lesz, saját húsunkba vájjuk a fogainkat. Talán még megváltás is lesz egy háború, ami kitakarítja tőlünk ezt a szent Földet. Mert paraziták vagyun rajta, pusztító vírusok. Aztán jön majd egy újabb civilizáció. Hányadik is már? Kezdődik elölről majd minden, hibát hibára halmoznak, ugyanúgy, mint mi. Ez a végzetünk, erre születtünk? Önmegsemmisítésre?
Egy dalos madár újra kezdte az énekét… erős, hangos a hangja. Talán a párját hívja. Már - már elviselhetetlen a kitartása. Két gerle is fészkel az ezüstfenyő ágai közt. Meg kell néznem, van e még vizük. Bizonyára nagyon szomjasak. Nem mozdulok. Behunyom a szemem, úgy hallgatom a koncertet. A gerle búgó hangját, a pillekönnyű énekesmadárét. Csodálatos lehetne minden…

2018. augusztus 20., hétfő

Katerina Forest: Hamis Istenek




Ma megtagadtam a hazug Isteneket, az áldozó
rózsafüzérem a sárba tapostam.
Néztem, ahogy lepattantak a gyöngyök
és gurultak szanaszét, árván pörögtek.
 Elnémult rajtuk, a „Hiszek egy Istenben”
És a” Mi Atyánk ki vagy a Mennyekben” szétfolyt
a köveken. A Hit mi eddig éltetett végre utat talált
a Semmibe, már nem görnyed tőle a hátam.
Nem fáj a veszteség, nem fáj az üresség,
hisz rég harcol ellene a lelkem, mind csak hazug szószegés.
Végig nézek az úton és látom merre tartok,
 megyek rajta és magam mögé szórom a dogmákat
 az igéket, az irányszavakat, mik meghatározták
eddig a létem. Isten álarcai mik eddig körbevettek, lehulltak mind a porba,
onnan vigyorog rám a Halál, a Gonoszság, a Fukarság, a Hamisság álarca.
Papok, igehirdetők, a hamis Isten álarcában már nem vezetnek félre,
uzsorások, dézsmaszedők, boszorkányüldözők, hiába minden,
már nem hiszek bennetek.
Pedofil csuhások, keresztel nyakatokban, bitófa árnyékában
sunnyogva prédikáltok, szentségről, Jézus eljöveteléről.
Kereszt mögé bújt hitvány gyilkosok, népírtók, hiába
integettek, hívogattok, vérrel borított oltárról kínáljátok az ostyát,
amibe sötét folyosó zugában patkánymérget kevertetek.
Egy Istenbe hiszek csak, aki bennem él, és én benne élek,
ez az Isten mezítláb jár, szerény és áldozatra kész,hisz bennem,
és én azóta tudok hinni  önmagamban.

2018. augusztus 18., szombat

Katerina Forest: A szél



Zúgva, sisteregve jött a szél,
 dühösen vágta rám a kertkaput.
Forró leheletével felszárított minden
harmatot. Bebújt bokorba, résbe, majd
sziszegve hozzám bújt, körbe ölelt.
Nem engedett, beszél hozzám.
Illatokkal cirógatott, estikével, eső illattal.
Szagokat hányt rám, égett hús szagát,
temetetlen halottak bűzét... esti harangszót, gyermeksírást,
üvöltve forgott, ágakat tört, majd elnémult egy percre,
bűnbánón súgta: sajnálja, hogy megkorbácsolta
a haldokló tengert.
Bogarak zümmögtek hátán, pillangók kitépett
szárnyai lebegtek előttem...  hirtelen szoliterré vált a platán,
és én fáradtan leültem alá. 
A szél, viharrá nőtt, már nem simogatott, pusztító erejével körbe forgott:
– Nem értelek!– szólt hozzám – Bezártad magad, érzéketlen és
érinthetetlen vagy! Elhoztam mindent, miről tudnod kell,
lélegezz velem, érts meg engem!
– Értelek – súgtam – a falak mit látsz… csak védenek engem.
,
.
  
 

2018. augusztus 8., szerda

Katerina Forest: Na, éljünk még egy kicsit


Na, éljünk még egy kicsit, álmodjunk nagyokat!
Kéjesen sikoltsunk, ha sáros lábbal belénk rúgnak.
Gyermeki mosollyal rebegjünk hálát,
ha szétszakítsák hitünk, és a kutyák elé dobják.
Kik voltunk mi, mikor mertünk nagyokat álmodni?
Mertünk kéklő égre Napot felfesteni, tengernyi mezőre
virágot szórni? Kik vagyunk most? Hagytuk, hogy hitünket ellopják,
gerincünket törjék, ősi büszkeségünk
szégyenpadra dobják. Tömeggé váltunk, arctalanul állunk,
béna kezünkből hullanak a zászlók.
Szirének éneke csábítja lelkünk, hazug szavakból
ácsolunk koporsót.

2018. augusztus 1., szerda

Katerina Forest: A hajnal nem hoz enyhülést



A hajnal nem hoz enyhülést, kitárt ablakomból
nézem az elsárgult kertem, hol torzóként
virít a trombitafa virága.
Sárga, tépett levelei fonnyadtan lógnak, szirma hull,
haldoklik, vízért kiállt.
Énekes madár repte lassú, trillája suttogó,
szomjúság gyötri, hozzám repül. 

A vízzel kínálom, melyben megcsillan a felkelő Nap fénye,
 éget... a madár mohón oltja szomját.  én közben 
könnyezem... siratom a feketerigópárt, kikre
holtukban találtam rá egy  hajnalon.
Fáradt vagyok, talán haldoklom, mint ők.
Kiégett lelkemben parázslik még a tűz, de az álmok ellobbantak,
fekete korom lepte el dédelgetett vágyaim.
Már nem hiszek a holnapban, nem hiszek az állandóságban.
Abban sem, hogy él még a becsület a józan logika.
Pocsolyában fetrengő holnapok jönnek, és a tűz felégeti a jövőt.
Már nem temetünk, nem siratunk, nem búcsúzunk.
Tudatunk szitává kopott, nem érint meg senkit a pillangók halála,
rovarhullákon lépegetünk előre, a végső és utólsó állomásra,

ahol a méhek már nem poroznak nyíló virágot.

2018. július 25., szerda

Katerina Forest: A magyarok Istene


Furcsamód I. Szent István király betiltatta a magyarok ősi vallását. Máig sem értem miért. Valami rejtélyes oknál fogva irtó hadjárat indult ellene. Nem semmisült meg teljesen. Figyeljünk csak a régmúlt hiedelmekre, népmondákra, mesékre. Kik voltak az őseink Istenei, Istennői? Tudtak e valamit az ősi civilizációról, milyen világképet alkottak maguknak? Szerintem kár volt letérni erről a hitvallásról, hisz ők nem követték az ember által írt bibliai igéket, egyszerűen kozmikus spiritualizmus illik rájuk, hisz az Istenük a kozmoszban volt jelen, a Napban, a Holdban. A földet, a vizet, a tüzet szentként tisztelték. Az ősmagyarok mint tudjuk tűzimádók voltak.
TŰZ, NAP, FÉNY = ISTEN. Hol vagyunk ettől már, a vallásunk telítődött a bűnnel, a fény pedig kihunyt.

2018. július 24., kedd

Katerina Forest: Titkok


Miért van egyáltalán létező, és miért nincs inkább semmi?
/ Martin Heidegger/
Jó kérdés. A világunk ezernyi titkot rejt. Mi lenne velünk titkok nélkül? Unalmas semmitmondó napok váltanák egymást nap- nap után. Hisz nem lenne előttünk rejtély, nem okozna izgalmat semmi, nem akarnánk felfedezni, megismerni, meglátni, meghallani semmit. Azt hiszed, hogy mindent tudsz? Azt hiszed, minden titok kulcsa a kezedben van? Óriási tévedésben élsz. Látod és hallod a környezeted, sőt még a kozmosz rejtélyeit is feltérképezheted, hisz olyan műszerek birtokában vagyunk már. Már tudod, hogyan keletkeznek a galaxisok, miből épülnek fel az atomok, hogyan működik a biológiánk.
Ennyi. Mit ismersz? Azt, amit a műszerek mutatnak, amit az érzékszerveid közvetítenek feléd. Biztos, hogy mindent érzékelsz? Képzeljük el, hogy vak vagy. Csak azt érzékeled, amit tapintással a tudatod felfog. Soha nem ismerheted meg, hogy igazából milyen a világ. Az agy nem tud ellenállni a manipulálásnak, be lehet csapni. Mi van, ha ez a világ nem is az a világ, amit a tudatunk felépített?

2018. július 22., vasárnap

Katerina Forest: Kényszer


      
Néha arra gondolok, hogy mit keresek én itt a Földön? Kényszer szülötte vagyok önmagamnak. Kényszer léptekkel, kényszer képzelettel teszem a dolgom nap -nap után. Elhitetem magammal, hogy amit cselekszem egetverően fontos. Közben építkezem, hogy rombolni tudjak. Kényszermosolygással figyelek arra, aki beszél hozzám. Önmagam sem értem, miért értsem meg őt? Mégis toleráns vagyok a végtelenségig: --Nem baj, mással is megtörténik ilyen, nem haragszom…-- pedig haragszom, szeretnék ordítani, összecsikarni az eget, kilépni innen messzire, ledobni magamról az egész elfuserált szürke jelmezem. Könnyű léptekkel járnék akkor a szépben, friss levegőt vennék, megállnék madárdalt hallgatni. Tudom az egész álom csupán, szmogban sétálva ébredek, szegénység szagát lélegzem, hiába állok meg, nincs madárdal, csak idegesítő kattogás, zaj a szürke utcákon. A porlepte fák ágaira mégis leszállt egy gerlepár, szépek, talán boldogok is, ők még nem tudják, hogy holnap kivágják, azt az utolsó fát is.

2018. július 17., kedd

Black Aether & Borzongás & CineGore Novellapályázat

Hölgyeim és uraim, fiúk és lányok, tisztelt olvasóink, a következő lenne a helyzet. A Borzongás Horrormagazin és a Black Aether ponyvamagazin még áprilisban jelentették be, hogy egyesítik erőiket egy nagyszabású novellapályázat erejéig, melynek legjobb írásai egy ősszel vagy legkésőbb tavasszal (a beérkezett művek számától és az értékelésük tempójától függően) megjelenő különszámban publikálásra is kerülnek majd. Örömmel jelentem, hogy a pályázat lebonyolításában, a novellák értékelésében a CineGore szerkesztősége is részt fog venni.
novellapalyazat
Nem kis megtiszteltetés ez, hiszen a pályázat nagyon erős alapokra épít – a hasonló események a Magyar Fangoria magazin pályafutásának legemlékezetesebb eseményei közé tartoztak (a legjobb novellákat megjelentető kiadványok azóta is kisebbfajta kincsnek számítanak), azt a hatalmas hatást és fellendülést pedig, amit a Black Aether jelent a hazai horrorirodalomnak, azon belül a lovecrafti horrornak, nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Kicsit sem túlzok így, ha azt állítom, tűkön ülve várjuk, mivel rukkoltok elő, milyen hátborzongató történetek, koncepciók rejlenek bennetek, és csak bíztatni tudunk mindenkit, hogy ha éreztek magatokban kedvet, tehetséget az írásra, próbálkozzatok, hiszen a legrosszabb esetben is építő jellegű kritikával, értékelésekkel gazdagodhattok.
A részvétel pontos szabályai a következőek:
  • A pályázatra modern horrortörténetekkel lehet jelentkezni, a weird fiction és a gótikus rémtörténet ezúttal kizárva (viszont a Black Aether továbbra is várja a novellapályázaton kívül a weird alkotásokat)
  • Eredeti munkák kellenek, a folytatások, sorozatok, homage-ok, más művekre, más írók munkásságára építő történetek nem kerülnek be a versenybe
  • A novellával együtt érkeznie kell egy csatolt szinopszisnak is. A Black Aether-ben és a különböző írástechnikai fórumokon is elég alaposan kihangsúlyozták már páran, miért fontos ez, és számos leírást is találhattok, hogyan lehet jó, ütős szinopszist írni. (link az Írástechnikai Eszköztárhoz) Ezt sajnos külön ki kell hangsúlyoznunk: a novellátok előtt a szinopszis lesz az első, ami értékelésre kerül. Nem kedvcsináló kell, mindenképp olvassatok utána a jó szinopszisnak, mert a tipikus “…a novellából majd megtudjátok”, “Hogy sikerül-e nekik, az majd kiderül…”, “Kövessétek XY-t a rejtély felderítésében” jellegű írások például mind promók, kedvcsinálók, és ha csak ennyit küldtök be, vagy a szinopszis elmarad, azzal rögtön buktatok a pályaművek előszűrésén (hozzánk pedig el sem jut az írásotok 🙁 )
  • Nem jelentkezhettek olyan történettel, amely már valamilyen online vagy nyomtatott formában megjelent (ide értve a saját blogon, wattpad-en, Facebookon, stb. megjelentetett alkotásokat is)
  • A novelláknak minimum 12.000, optimálisan 40 – 50.000 leütés között kell lenniük terjedelemben (efölötti anyagok csak speciális elbírálás alá esnek majd)
  • A beérkezett műveket ne formázzátok agyon, Word vagy OpenOffice formátumban, 11 vagy 12 pontos fekete Times New Roman betűkkel íródjanak, formázás, kiemelés legfeljebb dőlt betűk formájában történhet (tabulátor, félkövér, stb. mind kizárva)
  • A helyesírás alapkövetelmény, a kirívóan rossz darabok szintén még az előszűrésen el fognak bukni
  • A túl gusztustalan, vulgáris, valamint a rasszista, homofób, szexista, stb. sértő tartalmú alkotások automatikus kizárásra kerülnek
  • A közreműködők egy-egy tiszteletpéldányt kapnak majd a Black Aether különszámából, amelyben megjelennek a győztes alkotások
  • Amennyiben nem érkezik be elég pályamű, a különszám megjelenése nem garantált
  • A jelentkezés, illetve az, hogy a novella túljut az előszűrésen, még nem garantálja a megjelenést (sőt, tulajdonképpen csak akkor kezdődik el a tényleges verseny)
  • Anyagi támogatás még véletlenül sem, ellenben online promotálás, a pályázat, a különszám reklámozása elvárás lenne az alkotóktól
Ha a fentiek tiszták, következzen a lényeg:
  • A jelentkezés határideje 2018. szeptember 30. 23:59 (még előttetek a nyár java)!
  • A novellákat az info@theblackaether.com címre küldjétek!
  • Az email tárgya szigorúan BORZONGÁS legyen!
  • A novella mellé feltétlenül csatoljátok külön fájlban a fent is kiemelt szinopszist!
  • Az emailben szerepeljen egy rövid bemutatkozás (ebben ne törekedjetek lenyűgözésre, egy sima “Varga Simon vagyok, 25 éves anglisztika mesterszakos az XY egyetemről, tizenéves korom óta rendszeresen olvasok horrort és az utóbbi években többször próbálkoztam is írással, de még nem publikáltam sehol. Szeretném végre kipróbálni magam egy hivatalos pályázaton is, remélem az alkotásom elnyeri a tetszéseteket!” tökéletes)!
Ha pedig esetleg tanácsra van szükségetek, tippet, véleményt kértek, nyugodtan írjatok bármelyik szervező félnek. Várjuk az alkotásaitokat, mindent bele és sok sikert!
Zoo_Lee

Két világ határán – Fantasy novella- és regénypályázat

Két világ határán – Fantasy novella- és regénypályázat


A Trivium Egyesület Két világ határán címmel fantasy novella- és regénypályázatot hirdet.
A pályázaton hazai és határon túl élő, rendszeresen publikáló és kezdő írók is indulhatnak olyan magyar nyelvű, önállóan értelmezhető prózai művekkel, amik még sem nyomtatott, sem e-könyves, sem hangoskönyves formátumban nem jelentek meg sem könyvkiadóknál, sem magánkiadásban, sem honlapokon, sem elektronikus hanghordozókon, és a pályázat eredményhirdetéséig nem is fognak megjelenni. Olyan önálló művek, amelyek nem egy publikálás alatt álló sorozat még nem publikált részei.
Egy pályázó maximum 2 művel pályázhat, amelynek a megoszlása a következő lehet:
    • 2 novella
    • 2 regény
    • 1 regény és 1 novella.
Nevezési díj nincs.
.

A pályázat jeligés*

Az esélyegyenlőség és a részrehajlásmentes elbírálás érdekében a zsűritagok a beérkezett műveket szerzői név helyett jeligékkel ellátva kapják meg, így nem befolyásolhatja őket a szerző személye (hírneve, titulusa, eredményei, sikerei, olvasói-kritikai pozitív vagy negatív megítélése). A szerzők azonosítását az egyesület által felkért, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság engedélyével rendelkező adatkezelő végzi (NAIH-127553/2017) elektronikusan. A pályázóknak a pályázatra jelentkezéskor csatolniuk kell az egyesület honlapjáról letölthető kitöltött, aláírt, szkennelt (vagy az egyesület címére postai úton eljuttatott) nyilatkozatot, amiben engedélyt adnak az egyesületnek arra, hogy a pályázat ideje alatt a nyilatkozatban megadott adataikat tárolja és kezelje (http://triviumnet.hu/dokumentumok/). A pályázó részéről az adatközlés önkéntes, ám adatok híján a beküldött mű azonosítása nem lehetséges, és így a mű nem kerülhet a zsűri elé. Amennyiben a pályázó a pályázat ideje alatt a pályázattal kapcsolatosan nyilvánosan felfedi a kilétét, bármilyen formában közzéteszi a személyazonosságát, és ez a zsűritagok tudomására jut(hat), a művet kizárjuk az értékelésből. Kérjük, hogy a pályázók a nyilatkozat aláírása előtt figyelmesen olvassák el a Trivium Egyesület adatvédelmi szabályzatát! (http://triviumnet.hu/adatvedelmi-tajekoztato/)
.

A pályázat műfaja

Fantasyn belül kötetlen. A pályázók egyaránt írhatnak klasszikus, urban, heroikus, epikus, hight, steampunk, történelmi, szatirikus, science fantasyt vagy ezek keverékét. Azonban nem írhatnak már meglévő világokra (pl. Cherubion, Worluk, Magus, Korongvilág, Shadowrun, Forgotten Realms, stb.), és nem írhatnak fanfictiont.
.

A pályázat témája

Olyan történeteket várunk, amelyekben a szereplők saját erejükből (pl. egyedi képesség, átváltozás) vagy külső segítséggel (pl. mágia, különleges eszközök), esetleg akaratlanul átjutnak/átutaznak különböző világokba (pl. létsíkok, párhuzamos világok), találkoznak más világok lakóival/lényeivel, akik/amik befolyásolják az életüket, vagy ők befolyásolják a lakók/lények életét.Vajon milyen veszélyeket rejthet két világ találkozása?Hogyan hat egy ilyen találkozás a szereplőkre?

– PÁLYÁZATI INFORMÁCIÓS OLDAL –



I. NOVELLAPÁLYÁZAT


1. Terjedelmi feltételek

A pályázatra minimum 20 000 (húszezer), maximum 100 000 (százezer) leütésnyi (szóközökkel együtt) novella küldhető be.**
.

2. Formai feltételek

Betűtípus: Times New RomanBetűméret: 12-esFormátum: doc, docx, odt, rtfSzövegkép: sorkizártSorköz: szimplaMargó: minden irányban 2 cm
Kérjük a pályázókat, hogy a szöveg szerkesztésekor tartsák be a beküldési feltételeket!A sorváltást ne tabulátorral és/vagy felsorolással végezzék, hanem 0,4-es behúzás beállítása után enterrel.Kérjük, mellőzzék a képeket, hangulatjeleket, iniciálékat, díszes fejezetkezdő-szakaszkezdő jeleket, vonalakat, egyéb különleges elemeket!A fejezeteket számozással, a szakaszváltásokat ***-gal kérjük jelölni!
Kérjük a Tisztelt Pályázókat, hogy figyelmesen olvassák el a pályázati kiírást!A beküldési feltételeknek nem megfelelő terjedelmű és formátumú írásokat nem fogadjuk el!
.

3. Beküldési feltételek

A novellákat a palyazatok@triviumnet.hu e-mail címre kérjük beküldeni olyan e-mail címről, amit a pályázó rendszeresen használ.***Az e-mail tárgy mezőjében kérjük feltüntetni: „Két világ határán – Novellapályázat”
3.1. Az e-mailnek a következőket kell tartalmaznia:
    • A novella címét
    • A szerző nevét
    • A szerző elérhetőségeit (lakcím, telefonszám)
    • A szerző jeligéjét (bármilyen szó, az helyettesíti a szerző nevét a zsűritagok előtt)
    • A novellát a választott formátumban csatolva (doc, docx, odt, rtf)
    • A hozzájáruló nyilatkozatot csatolva (aláírva, szkennelve)
Amennyiben a pályázónak nem áll módjában az e-mailhez csatolni a szkennelt nyilatkozatot, postán is elküldheti az egyesület címére.
3.2. A novellát tartalmazó csatolt fájlnak a következőket kell tartalmaznia:
    • A novellát a címével együtt
    • A szerző jeligéjét
Kérjük, hogy a pályázó a novellában szerzőként ne tüntesse fel a nevét, mert a zsűritagok a jeligével „nevesített” művet értékelik. Ha a szerző mégis beleírja a nevét a fájlba, azt az adatkezelő törli.
3.3. A novellát tartalmazó csatolt fájl címének a következőket kell tartalmaznia:
    • A szerző jeligéje és a novella címe (Pl.: Napsugár_Farkasok birodalma)
Ha a pályázó két külön e-mailben különböző időpontokban küldi be a pályaműveit, a másik e-mailben is meg kell adnia az adatait, és az ahhoz csatolt fájlnak is a kért adatokat kell tartalmaznia. A jelige mindkét esetben lehet ugyanaz.
A pályázat adatkezelő adminisztrátora: Tárcza ZoltánInformációkérés: info@triviumnet.hu


II. REGÉNYPÁLYÁZAT


1. Terjedelmi feltételek

A pályázatra minimum 250 000 (kétszázötvenezer), maximum 500 000 (ötszázezer) leütésnyi (szóközökkel együtt) regény küldhető be.**
.

2. Formai feltételek

Betűtípus: Times New RomanBetűméret: 12-esFormátum: doc, docx, odt, rtfSzövegkép: sorkizártSorköz: szimplaMargó: minden irányban 2 cm
Kérjük a pályázókat, hogy a szöveg szerkesztésekor tartsák be a beküldési feltételeket!A sorváltást ne tabulátorral vagy felsorolással végezzék, hanem 0,4-es behúzás beállítása után enterrel.Kérjük, hogy mellőzzék a képeket, hangulatjeleket, iniciálékat, díszes fejezetkezdő-szakaszkezdő jeleket, vonalakat, egyéb különleges elemeket!A fejezeteket számozással, a szakaszváltásokat ***-gal kérjük jelölni!
Kérjük a Tisztelt Pályázókat, hogy figyelmesen olvassák el a pályázati kiírást!A beküldési feltételeknek nem megfelelő terjedelmű és formátumú írásokat nem fogadjuk el!
.

3. Beküldési feltételek

A regényeket a palyazatok@triviumnet.hu e-mail címre kell beküldeni olyan e-mail címről, amit a pályázó rendszeresen használ.***Az e-mail tárgy mezőjében kérjük feltüntetni: „Két világ határán – Regénypályázat”
3.1. Az e-mailnek a következőket kell tartalmaznia:
    • A regény címét
    • A szerző nevét
    • A szerző elérhetőségeit (lakcím, telefonszám)
    • A szerző jeligéjét (bármilyen szó, az helyettesíti a szerző nevét a zsűritagok előtt)
    • A regényt a választott formátumban csatolva (doc, docx, odt, rtf)
    • A hozzájáruló nyilatkozatot csatolva (aláírva, szkennelve)
Amennyiben a pályázónak nem áll módjában az e-mailhez csatolni a szkennelt nyilatkozatot, postán is elküldheti az egyesület címére.
3.2. A regényt tartalmazó csatolt fájlnak a következőket kell tartalmaznia:
    • A regényt a címével együtt
    • A szerző jeligéjét
Kérjük, hogy a pályázó a regényben szerzőként ne tüntesse fel a nevét, mert a zsűritagok a jeligével „nevesített” művet értékelik. Ha a szerző mégis beleírja a nevét a fájlba, azt az adatkezelő törli.
3.3. A regényt tartalmazó csatolt fájl címének a következőket kell tartalmaznia:
    • A szerző jeligéje és a regény címe (Pl.: Napsugár_Farkasok birodalma)
Ha a pályázó két külön e-mailben különböző időpontokban (de beküldési határidőn belül) küldi be a pályaműveit, a másik e-mailben is meg kell adnia az adatait, és az ahhoz csatolt fájlnak is a kért adatokat kell tartalmaznia. A jelige lehet ugyanaz.
A pályázat adatkezelő adminisztrátora: Tárcza ZoltánInformációkérés: info@triviumnet.hu

BEÉRKEZÉSI HATÁRIDŐK


NOVELLAPÁLYÁZAT: 2018. november 30., déli 12.00 óraREGÉNYPÁLYÁZAT: 2019. február 28., déli 12.00 óra
.

Kérjük a tisztelt pályázókat, a műveiket úgy küldjék be a pályázatra, hogy azok határidőig beérkezzenek a megadott postafiókba!
Kérjük, vegyék figyelembe az esetleges 
időeltolódásokból, torlódásokból eredő technikai problémákat, ne hagyják az utolsó percre a beküldést!
Az egyesület a hatáskörén kívül eső technikai problémákból eredő 
a határidő után érkező műveket nem fogadja el.

Az értékelés menete

A zsűritagok a jeligékkel ellátott novellákat és regényeket kapják meg értékelésre, majd 1-10-ig terjedő skálán pontoznak.
.

Zsűritagok

Czinkos Éva (Eve Rigel) író, szerkesztő, multimédiafejlesztő, a Trivium Egyesület elnökeFazekas Beáta (Kyra Potter), író, szerkesztő, japán kultúra kutató, a Trivium Egyesület elnökhelyetteseFonyódi Tibor (Harrison Fawcett) Zsoldos-díjas író, forgatókönyvíró, dramaturg, szerkesztőPete László Miklós (L.N. Peters) tanár, drámatanár, író, költő, forgatókönyvíró, dramaturgRipp Gábor (Gabriel Wraith) író, szerkesztő, a Trivium Egyesület titkára

Eredményhirdetés

NOVELLAPÁLYÁZAT: 2019. január
REGÉNYPÁLYÁZAT: 2019. május

Díjazás

NOVELLAPÁLYÁZAT
A legjobb értékelést kapott, illetve legtöbb pontot elért 10-12 novellát a Trivium Egyesület 2019-ben nyomtatott formátumú antológiában, e-könyvben és hangoskönyvben megjelenteti, majd a webshopjában és könyvesboltokban értékesíti.****
A szerzők a nyomtatott kötetből, az e-könyvből és a hangoskönyvből is egy-egy tiszteletpéldányt kapnak. Az egyesület a szerzőkkel a megjelenésre szerződést köt.*****
REGÉNYPÁLYÁZAT
A legjobb értékelést kapott, illetve legtöbb pontot elért regényt a Trivium Egyesület 2019-ben nyomtatott formátumban, e-könyvben és hangoskönyvben megjelenteti, majd a webshopjában és könyvesboltokban értékesíti.****
A szerző a nyomtatott kötetből tíz, az e-könyvből és a hangoskönyvből egy-egy tiszteletpéldányt kap. Az egyesület a szerzővel a megjelenésre szerződést köt.*****

JOGI NYILATKOZAT
    • A Trivium Egyesület a nem nyertes műveket nem őrzi meg, nem küldi vissza, semmilyen formában nem használja fel, és harmadik félnek nem adja át.
    • A nyertes(ek)kel a felhasználási szerződés megkötése a Szjt. alapján történik.
    • A beküldési, tartalmi és formai feltételeknek nem megfelelő műveket az egyesület nem fogadja el, erről e-mailben automatikusan visszajelzést nem küld, de a pályázók a pályázat ideje alatt a műveik beérkezéséről, érvényességéről, illetve érvénytelenségéről a Pályázati információs oldalon tájékoztatást kap(hat)nak. A pályázók felelőssége, hogy figyelemmel kísérjék a beküldött műveik státuszát. A pályázók a pályázat ideje alatt a formai követelményekkel és a beküldéssel kapcsolatban bármikor kérhetnek segítséget az info@triviumnet.hu e-mail címen arról az e-mail címről, amelyikről a műve(ke)t beküldték, vagy be fogják küldeni.

LÁBJEGYZET
* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 Rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (a továbbiakban: GDPR), az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló jogszabály alapján a Trivium Egyesület az adatvédelmének, adatbiztonságának és adatkezelésének rendjében a megfelelő szabályok szerint jár el. (http://triviumnet.hu/adatvedelmi-tajekoztato/)
** A Pályázó a beküldéssel elfogadja a pályázat feltételeit, és kijelenti, hogy a műve(i) a saját tulajdonát képezi(k), nem sérti(k) mások szerzői és személyiségi jogait. A beküldéssel elfogadja, hogy a műveiért (egy esetleges szerződéskötésben foglalt díjazáson túl) anyagi követeléseket nem támaszt az egyesülettel szemben.
*** Az e-mail cím esetleges változásaiból eredő, a Trivium Egyesület érdekkörén kívül eső problémákért (az e-mail cím törlése, elérhetetlensége, a fogadó mailszerver beállításai) a Trivium Egyesületet semmilyen felelősség nem terheli.
**** A Trivium Egyesület fenntartja a jogot, hogy amennyiben a pályázatra nem érkezik be megfelelő számú és minőségű novella/regény, a díjazást, és így a nyomtatott formátumú antológia, regény, e-könyv és hangoskönyv kiadását az eredeti tervtől eltérően módosítsa, illetve törölje.
***** A szerző a mű(vek)nek a pályázatra való beküldésével elfogadja, hogy a mű(vek) nyerés esetén mind az antológiában, mind önálló regényként csak szerkesztés után jelenhet(nek) meg.
.

Minden jog fenntartva!