Katerina Forest

  Egész nap nyúzott. Hol bokámat rúgta s ordított, hol dühödten nógatott. Vadul gyűlöl. Pedig pontosan tudja, hogy ártatlan vagyok. Hencegni...

  A földeken néhány komoly paraszt hazafele indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én, gyenge füvek alusznak a szívem alatt. ...

  Két napja így zuhog s hogy ablakom nyitom, Páris tetői fénylenek felhő telepszik asztalomra s arcomra nedves fény pereg. Házak fölött, de ...

  Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt, fénylő keréken pék suhant és énekelt, gép dongott fenn, a nap sütött, tíz óra volt, halott néném jut...

  Ó, régi börtönök nyugalma, szép és régimódi szenvedés, halál költőhalál, fennkölt és hősi kép, tagolt beszéd, mely hallgatót talál, – mily...

  Valami forró, nyári éjszakán Gyárfüst ölelt át lomha földszagot S a legnagyobb lélek szökkent belém: Az ucca és a föld fia vagyok. Ma hat ...

  1. Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem...

   A  mellére volt tetoválva: Szabadság – vagy halál. Ó, embervégzet, embervégzet, Mely eszményének menedéket Csak az orgyilkos fegyverben t...

  Hordunk vinnyogó kosarat, kapálunk reszkető salátát, vályognak dagasztunk sarat, szabjuk a divathölgy ruháját, fejtjük a sertés-oldal hájá...

  Amit egy titkos kéz irat: lágy arcod fonódott redője bonyolult, fakult kézirat, nézem, betűzgetem belőle: mit írtak az évek, az élet? Ez é...

  Nem csókoltalak szájon. Még át se fogtalak. Kezed se volt kezemben. S jártunk a fák alatt. Vártad, hogy én, a férfi, derékon kaplak és mag...

És akkor, aki visszatérni bír, Csak visszatér megint a régihez.   A régi hithez, a régi házhoz – Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez, És számon m...

A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. ...

  J ön az ősz, már hullnak a cifra virágok szirmai, rongyban, mint farsangi plakátok, ha süvít a böjti szél: »Nincs szükség rátok! Már vége ...

  Külön mosolyok, mért könnyeztek? Külön küzdelmek, mit akartok? Az őszi reggel felnyitotta gyászlila szemét.   A nagy halál színe előtt elh...

  Akácos uccák borzonganak. A házelőtti görbe lócák a titkok taván úsznak csöndesen. A tornyok imádkoznak.   Féltérden álló viskók ablakán k...

  Gyermek vagyok. Temetőben Tarka szárnyú pillangókat kergetek, Átrohanok könnyű szívvel Sok besüppedt, elfelejtett sír felett. Gyermek vagy...

  Nem hívlak már. Jól tetted így, Attila: kamasz szemed és fonnyadt bajuszod hadd pihenjen örökre itt a lila domboldalon s szétroncsolt, lec...

  Vagy így, vagy úgy, de mindenki siet Mostanában tőlem valahova – Nem volt ily kurta azelőtt a perc, S az óra ily kiszabott, mostoha. Minde...

  Ismeritek őt, a keskenyarcú gyermeket? Szerelmes leányomat? Csöndesek az ő léptei, akár elalvó gondolataim.   Az erdőből jő. Havas levelek...

  Az ormon üldögélsz s térdeden néked ért ifjú asszony alszik, mögötted szakállas haditettek, vigyázz! kár lenne éltedért s kár világodért, ...

  Ma bevallom nektek, hogy sokat beszéltem a ködöntúli messzi világról, mely e világ mögött világol, de enmagam nem láttam soha még. Csak éd...

  Ha menni kell, magammal sokat vinnék. Az egész édes, megszokott világot. Rámástul sok, sok kedves drága képet és egy pár szál préselt virá...

  E ritkán szálló szó, e rémület, ez volna hát a termő férfikor? E korban élek, árny az árnyban; kiáltottam? már nem tudom mikor. Ó árny az ...

  Reggel, fa alatt fagyott verebet tépett a kutyám és napsütött nyári tornyok alatt most sárban jár cifra lábakkal, legény a lány után; ma m...

  Mint észrevétlenül álomba hull az ember, úgy hull az ifjukorból a férfikorba át; már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi...

  “Téli szél a tar gallyakat fújja Mint az Isten égre tartott ujja Mint megcsúfolt, kikacagott álom Állunk egyedül a nagy világon. Elvették ...

  Most, hogy szobámban ér az est setétje, te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje, s ajkad, melyről az esti fák alól először szólt az ének ...