Katerina Forest

  Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad. Miatta nem tudja a r...

  Nincsenek emlékeim, és ha vannak sem őrzöm őket. Sohasem koslatom a temetőket, nem rendít meg a szerves kémia. De néha úgy november táján ...

  a kezedre emlékszem a szádra lehet már ősz volt kint lehet valahogy átmenekültünk a nyárba azután halálig veled ahogy szólsz a hangodra em...

  Gyöngyi meghalt. Valamikor ő volt a legnagyobb szerelmem, miatta nem kevés botor s nagyszerű dolgot elkövettem, rám ragyogott, akár a nap ...

  Ma nem lázadtam fel a lassú meder ellen, ma békésen hömpölyögtem és megcsókoltam öreg falvak lábát. Ma felüdítettem egy lankadt virágot, m...

  Majd megöregszel és bánni fogod, hogy bántasz – azt, amire büszke vagy ma. A lelkiismeret majd bekopog s nem lesz emlék, melyben magadra h...

  Irdatlan nagy úton elvesztettek engem, jó meleg tenyérből hideg földre estem. Hideg földre estem, nyitott szemmel, ébren, bitang jószág le...

  A rád zuhant idő alatt agyamban elsüllyedtél. A sejtjeimbe zártalak, világom része lettél. Van úgy, hogy rád se gondolok, de nem feledlek ...

  Úgy mondom néked, mint egy leckét, mert szeretném, hogy megtanuljad, ha felelnem kell egyszer érted, akkor te is, már vélem tudjad, hogy é...

  Jó volna ilyen édes-álmoson ráfeküdni egy habszínű felhőre, amíg az égen lopva átoson. Leejtett kézzel, becsukott szemekkel aludni rajta, ...

  Mindenütt ott vagy, ahol valaha tudtalak, láttalak, szerettelek: út orom, erdő veled integet, falu és város, nappal s éjszaka folyton idéz...

  Karóval jöttél, nem virággal, feleseltél a másvilággal, aranyat igértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz,   mint fák tövén a bo...

    – Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság! Ne légy más, mint az Igazságos Úr. Több kalászt adj, de azért el ne vedd a Rózsát. Vagy ne maradj vén...

  A történelmet nem tudni előre. A leányok a múltnál sokkal szebbek, a fiúk sportolók, vidámak, és egyre műveletlenebbek.   Hét nemzet gyárt...

  JANUÁR Későn kel a nap, teli van még csordúltig az ég sűrü sötéttel. Oly feketén teli még, szinte lecseppen. Roppan a jégen a hajnal lépte...

  Ezúttal sírva, szépen Forgok meg lelkemnek régi Gyermekes életében: Boldog új évet kívánok. Boldog új évet kívánok, Mindenki tovább bírja ...

  Az április megőrült, még nem sütött a nap, egy hétig folyton ittam, így lettem józanabb. Az április megőrült, fagyot suhint ma rád, egy ír...

  Mindig gyilkolnak valahol,         lehunyt pilláju völgy ölén, fürkésző ormokon,         akárhol, s vígaszul hiába mondod, messzi az!     ...

  Az ábrándok, mik itt élnek szívemben, Immár tudom, hogy nem maradnak itt, Minden, ami szép, gyorsan tovalebben, – Az élet erre lassan megt...

  Be kell látnunk: Ha kérdeznek, becsületesen felelni kell. A harcot becsületesen fel kell venni, az úton becsületesen végig kell menni, a s...

  Ajtót nyitok. Meglódul lomhán a főzelék fagyott szaga és végigvicsorog a konyhán a karmos tűzhely. A szoba   üres, senki. Tizenhat éve enn...

  Erőszakos, rút kisded voltam én, ikret szülő anyácska, – gyilkosod! * öcsémet halva szülted-é, vagy élt öt percet, nem tudom, de ott a vér...

  Nézd! dércsipte fáink megőszült fején ül most a szél és lengő harangú tornyok között csak megkondúlnak a jámbor imák! Csorgó nyálával béké...

  Mint észrevétlenül álomba hull az ember, úgy hull az ifjukorból a férfikorba át; már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi...

  Jaj, Barátom, nagyot kértél tőlem, lehetetlenül nagyot! S ezen az egy ponton én kegyetlenül makacs vagyok.   Tizennyolc éve prédikálom: ma...

  1 Odakinn már setteng a reggel, és a parton túli hegyekkel aranyszárnyu szellők játszanak. Így fekszem, ringó félhomály van, a körtében al...

  Családunkban a jó a jövevény. Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, – ezt érti rég, de ostobán, ki gazdag s ma már sejteni kezdi sok szegén...

  Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó v...

  Csönd ül szívemen és lomha sötét takar, halkan koccan a fagy, pattog az erdei út mentén a folyó, tükre sajogva megáll           s döfködi ...

  Egy méla szláv pap mondta a beszédet. A vén anyókák sírtak csöndesen. Szomorú daccal álltak a legények: Harcból került meg a véres tetem! ...