Katerina Forest

Halkan kérem én, talán meg se hallod, hogy fordítsd felém arcod, s akkor talán észreveszed, ha szemembe nézel, a lelkemből árad...

Fagyott madár a földre hullt, betakarta puha hó. Kicsi madár, kicsi madár feladtad hát, eddig tartott haláltusád. Éjszakában világító é...

Terítő nélküli asztal közepén üres tányér. Meleg leheleted kondenzcsíkként körbejárja a hideg szobád. Nem vagy egyedül. Veled ül az ür...

Tenyeremre veszlek, felemellek, hogy lásd milyen a világ. Ha kimozdulsz az álmaidból, alvó lelked kinyitod, meglátod, az csak...

A szegénység bilincsében A nyolcadik osztályos bizonyítványom kitűnő lett, ezzel meg is teremtettem magamnak egy álomvilágot, nem les...

  Amerre én megyek: lángot vetnek a hazugság-erdők, bennégnek a kifacsart gondolatok, a maszkok lehullanak. Néhány gitár és hegedű vijjog na...

  Ó, alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd; az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. A nap zaja elú...

     Quippe ubi fas versum atque nefas: tot bella per orbem,                      tam multae scelerum facies;…                              ...

  Ezer szem kérdi s meg nem érti: Miért jöttem és mire várok? S én Felelek: »Egy asszonyt várok. Csöndesen! Meg ne riasszátok.« Nesztelen út...

  REPÜLŐ Jó messzi jártunk éjjel, dühömben már nevettem, méhrajként zümmögött a sok vadász felettem, a védelem erős volt, hogy lődöztek bará...

  KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban… Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág en...

  TÖREDÉK Drága barátom, hogy dideregtem e vers hidegétől, hogy rettegtem a szót, ma is elmenekültem előle. Félsorokat róttam.              ...

  A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te ...

  Cseveg az olló. Néne nyesi a pázsitot, guggol. Hátulról nézve is látni, ásitott.   Rádió nyüzsög. Szárnyak dongnak az üvegen. Lágy szellők...

  Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsó...

  Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna. Úgy őrizz, mint ki gyilkolna, mintha éltem élted volna. Úgy szeress, mint ha jó volna, ...

  A város peremén, ahol élek, beomló alkonyokon mint pici denevérek, puha szárnyakon száll a korom, s lerakódik, mint a  guanó , keményen, v...

  A kéj lecsapó mennykövénél Amit láttam, nem volt mennyország, – Uram, mutasd meg újra orcád; Tévedtem, ennyi az egész.   Tévedtem – bűnt m...

  Az éjjel hazafelé mentem, éreztem, bársony nesz inog, a szellőzködő, lágy melegben tapsikolnak a jázminok,   nagy, álmos dzsungel volt a l...

  Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad. Miatta nem tudja a r...

  Nincsenek emlékeim, és ha vannak sem őrzöm őket. Sohasem koslatom a temetőket, nem rendít meg a szerves kémia. De néha úgy november táján ...

  a kezedre emlékszem a szádra lehet már ősz volt kint lehet valahogy átmenekültünk a nyárba azután halálig veled ahogy szólsz a hangodra em...