Katerina Forest

Nórinak hiányzott a motorkerékpár, megszerette az öreg Danuviát. A gazdász iskolában szerzete meg a nagy motorra a jogosítványt, de igaz...

Később rájött, hogy semmi sem történik ok nélkül az életében. Már nem akart lovagolni, önmagának merte csak bevallani, hogy fél tőle. Má...

Meghallotta, hogy Mátán dolgozik lovászként egy falubelije, felkereste egy szabad délutánján. Már messziről integetett feléje a férfi, m...

  Másnap megismerhette végre a főnökét. Az ágazatvezető egy középkorú nő volt, molett egy kicsit, de olyan csinosan molett, jól állt neki a ...

  Közeledett a vizsgák időszaka, hagyományként egyik nap gazdász vásárt rendezett az iskola. Ez abból állt, hogy a végzősök helyet foglaltak...

  Nem örült a meghívásnak, hisz még ők sem kerültek közel egymáshoz, mire akkor ez a nagy családi ismerkedés? Végül úgy döntött elmegy, mit ...

  Nóri bizonyítványa kitűnő lett, ezzel együtt álomvilágot teremtett magának, ő nem lesz rabszolga, festőművész akar lenni, vagy író. Mikor ...

  J ól emlékezett kislánykorára, az oncsa házra, ami vörös téglából épült, arra az ordító szegénységre, amibe kilencedik gyerekként beleszül...

  Megjegyzés: A regény szereplőit a képzelet szülte. Bármilyen hasonlóság létező személyekkel csakis a véletlen műve lehet. Eliza kényelmese...

Jég csipkézi előttem az utat, arcomra dermedtek a reggelek, gondolataim bennem lapulnak, mint a fák közt didergő verebek. Csikorognak a föld...

  Használni akartam – nem tündökölni, sem esztétikák rangsorát pörölni. A hallhatatlan szent tülekedésében lemaradtam – a startnál már lekés...

    Ne szóljatok, és ne mozduljatok, Fojtsátok vissza lélekzetetek… Nézzétek: fa vagyok, Reszketnek rajtam a színes levelek. Egy vékony, vék...