Ülök a Föld tetején,
én már feljutottam. Alattam
fortyogva gőzölög, és saját levében fő a civilizáció.
Világmegváltó üzenet mit sem ér, nem hisz benne a sok bolond.
Emberi gyarlóság, kapzsiság, amire épült, ez az anyagias világ. Kettéosztott tömeg, egyik fele nyomorog, rongyokba jár, éhezik, kenyérről álmodik. Másik fele gazdagságban, pénzt, pénzre gyarapít. Feszültség, ami robban, világvége jóslat. Nem kell ide özönvíz, se hullócsillag. Hová jutottunk, mi a legfelső fokán az evolúciónak? Összetartás, szeretet, átgondolt létforma? Hiú remény, ami elveszett. Már késő. Ülök a Föld tetején, bámulom az eget, a
lassan úszó bárányfellegeket. Lassú szárnycsapással leszáll hozzám
egy sólyom, vállamra ül, tollával hajamba borzol.
Ketten vagyunk a Föld tetején, egy földi halandó,
egy égi vándor. Alattunk fortyog,
bűzölög a civilizáció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése