Személyiségünk mire kiteljesedik,
Testünk megöregszik.
Már nem érdekel az idő,
Az se, mit mutat a tükör.
Elébe állok, összenevetünk
- Jó vagy öreglány,
Csajosan vagány.
Ráncok, ősz haj?
Kit érdekel, ha szemem üzen,
Ott benn van a fény.
Gyermeki énem még bennem él.
Fájós gerincem egyenesre húzom,
Ropogós csontjaim igazítom.
Lassabban, meggondoltan lépek,
Örülök, ha az utcán végig érek.
Örülök, ha az utcán végig érek.
Boldog vagyok, megelégedett,
Mert a sors hozzám kegyes,
Adott nekem hosszú életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése