Mindig
gyilkolnak valahol,
lehunyt pilláju völgy
ölén,
fürkésző ormokon,
akárhol, s vígaszul
hiába
mondod, messzi az!
Sanghaj, vagy Guernica
szivemhez
éppen oly közel,
mint rettegő kezed,
vagy arra
fenn a Jupiter!
Ne nézz az égre most,
ne nézz a
földre sem, aludj!
a szikrázó Tejút
porában a
halál szalad
s ezüsttel hinti be
az elbukó
vad árnyakat.
1937
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése