Oldalak

2018. július 5., csütörtök

Katerina Forest: Semmi




Álombeli lebegés, mantrák.
Néha repülsz, aztán zuhansz, kövekre, tűhegyes
üvegekre… aztán újra vágyakozol, reménykedsz,
bizakodsz, és hitről mesélsz… később elfordulsz
mindenkitől, önmagad burokjában értelmezed az időt.
Nem értesz semmit, úgy érzed minden csak képzelet,
mert nincs tér, nincs idő, nincs lét és nincs halál…
illúziók vannak csupán. Nincs Isten, egyedül maradtál.
Lebegsz egy légüres térben, a tudatod önmagadra vetíti a semmit.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése