Hogy értelek és hogy szeretlek!
Mit tennék Érted! – Ó, ha tudnád,
milyen ősi és időn túli
félelem űz és kötöz Hozzád!
Nem lelném mását letört mosolyodnak,
mely úgy hajladozz, fényekben úgy hervad,
hogy nincs irány számomra e Földön,
ha szemed lágy északi -fénye elhagy.
Hogy szereted az embereket! És mert
nehéz szeretni őket – sírsz,zokogsz,
és félsz, hiába vigasztallak, rettegsz,
hogy végül mindet gyűlölni fogod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése