Nyelv kiválasztása

2026. november 19., csütörtök

Mindent a szemnek

 


A fürdőszoba egyszerű volt, de ragyogott abban is minden. Megmosta a haját, szürkén kúszott le róla a habzó meleg víz. Körbetekerte magát a törölközővel, hajszárítót keresett. Az egyik fiókban rá is akadt. Úgy gondolta nem tölti ott az időt, majd kint szárít hajat. Kiment a fürdőszobából kezében a kapott ruhával, hajszárítóval.

– Megfürödtem, tiéd a fürdőszoba! – szólt oda a férfinak, aki a vacsorával volt elfoglalva.

– Anyám adott a déli ebédből, megmelegítettem. Még raktam ki hozzá ezt-azt. Jól van, megyek én is – válaszolt Zoli, közben elég tolakodóan nézegette az ajtóban álldogáló lány idomait. Mivel nem volt más választása ő is elindult a fürdőszoba irányába, közben törte a fejét, hogyan tovább? Tervezgetett magában. Legszívesebben felkapta volna a karjaiba, és jöjjön, aminek jönnie kell. De nem merte. Félt, hogy örökre elriasztja magától, hisz előző este is faképnél hagyta a rámenőssége miatt.

Rájött, hogy akkor nyer csatát, ha nem ő, hanem Róza indítja el a szerelmes éjszakát. Mert tiszta szívéből remélte, hogy be fog következni az a szerelmes éjszaka. Emlékezett Rózára milyen zavarban volt mikor levette a pólóját kint a kerítésépítésnél. Pedig nem őt akarta cukkolni a vetkőzéssel, csak a rászálló cementpor csípte a bőrét. De elkapta Róza tekintetét, amiben meglátta, hogy nem közömbös a számára, ha őt úgy látja, ahogy az Isten megteremtette. Megszületett a haditerv – semmit a kéznek, mindent a szemnek– megborotválkozott, lezuhanyozott. Nem vett fel semmit csak egy alsónadrágot és törölközővel a kezében kisétált a fürdőszobából.

Rózán már ott volt a pólója, ami olyan nagy volt rajta, hogy mini ruhának tűnt. A haját is megszárította, a vörös hajzuhatagot összefogta a feje tetején egy hajgumival. Mint egy riadt őzgidának úgy rebbent a pillantása Zolira, aki ment felé törölközve, csapzott vizes hajjal, mosolyogva.

– Vacsorázunk? Nagyon éhes vagyok – körbe vette a derekán a törölközőt és leült az asztal mellé – Gyere, minden kihűlt! Melegítsem újból?

– Ne fáradj vele, annyira nem hideg – szólt zavartan Róza és odaült vele szemben az asztalhoz.

– Nagyon messze vagy tőlem – állapította meg Zoli és a tányérjával együtt áttelepült mellé.

Róza nem tudta hova nézzen, a sült húsra vagy megkíséreljen egy-egy pillantást kockáztatni a férfi felé. Zoli izmos mellkasát göndör szőrzet borította, nagyon szexisnek találta már ott kint is, mikor lehúzta a pólót magáról. Sokszor eszébe jutott később a jelenet, meditált róla, hogy Zoli nem borotválja a testét, mint a modern fiúk manapság, hisz már nem divat a testszőrzet. Neki jól áll, olyan férfias tőle. Zoli terve bevált, Róza leblokkolt az intim közelségtől.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése