Nyelv kiválasztása

2026. november 18., szerda

Nem aludtam miattad

 


Már az istállóban volt segíteni az állatok körüli munkában, mikor megjelent Róza. Sára egy pillanatig szóhoz jutni sem tudott mikor ránézett, Rózán ugyanis nem volt smink. Úgy állt előtte kicsit bedagadt szemekkel, ami elárulta, hogy nem sokat aludhatott, mint ahogy Isten megteremtette a világra. A vörös loboncát összefogta egy hajgumival, az arcán ott nevettek a szeplői, mint a pajkos kisgyerekek. Sára megállapította, hogy Róza így is szép, és megértette a lényeget is, mindez csak azért láthatja, mert Róza fülig belezúgott a falugazdászba, vége a szerepjátéknak. Sára úgy tett, mint aki semmit sem vett észre a változásból. 

– Figyelj, te mikor jössz ki dolgozni? Nincs kedvem egyedül köztük flangálni.

Róza idegesen várta a választ.

– Gyere félre egy kicsit Róza! – húzta ki a lányt Sára az istállóból, ne hallja János mit mond neki.

– Figyelj. Szórakozol Zolival, igaz? Emlékszel, hogy megkértelek valamire?

– Emlékszem. De nem én kezdtem. Ő a nyomulós. Azt hiszi százas váltót fut nálam.

– Miről beszélsz?

– Képzeld az este szobára hívott a szemét.

– Mármint Zoli... nem létezik! – ámult el Sára.

– Mármint Zoli. Ez azt hiszi, hogy kuplerájból csöppentem ide, vagy az utcasarokról.

– Biztos félreértettél valamit Róza. Nagyon rossz hangulatban van... szerinte te egy boszorkány vagy.

– Látod, erről beszéltem... már gúnyolódik is rajtam a szemét!

– Tetszel neki.

– Ki mondta?

– Ő reggel. Ha mondta, akkor igaz is. És most húzzál kifelé a többiek után, nem kellett neked eddig se gardedám.

– Megyek már! – mondta kelletlenül Róza, és elindult kifelé a dűlőúton. Kelletlenül állt meg a többiek között, akik munkamegbeszélést tartottak. Zoli egykedvűen nézte mikor megjelent, éppen úgy, mintha csak a szomszédasszonyával futott volna össze a sarki közértben.

– Te is itt vagy? Akkor ki van a brigád. Tudsz lapátolni, remélem. Két betonkeverőnk van. Három- három ember kell hozzá. Kettő kell az oszlop beállításhoz. Dolgozunk végre? – mondta morcosan és ott hagyta a társaságot, mert megérkezett a lajtoskocsi a vízzel.

– Akkor mindent megbeszéltünk – szólt oda a társaságnak –, az arányt ne tévesszétek el, mert egy gyenge szél is kidönti a kerítést, ha nem veszitek komolyan, amit csináltok. Ne sajnáljátok belőle a cementet. Róza, gyere ide, adok neked is védőkesztyűt!

Róza legszívesebben visszament volna a tanyaházba, belülről morgott Zolira, mint az elkóborolt kutya az idegenre, aki csalogatja. Hogy dirigál neki, mint egy szolgabíró.

Odament hozzá, nyújtotta a kezét a kesztyűért. Zoli megfogta a kezét és ráadta mind a két kesztyűt. Róza tovább dühöngött magában, most meg azért, mert megint gondoskodott róla.

Zoli váratlanul két ujjával felemelte az állát, hogy bele tudjon nézni a szemébe.

– Nem aludtam miattad az éjszaka. Jó lenne, ha megbeszélnénk pár dolgot, mert ha elmész innen örökre rossz alvó maradok.

Róza megint meglepődött, fürkészte a zöld szemeivel egy darabig, mielőtt megszólalt.

– Sose mondtam, hogy nem szívesen vagyok a társaságodban. Jól van, ha nem fáradok el nagyon, akkor persze... beszélhetünk



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése