Katerina Forest

  Már nem hallod az eső koppanást sem a bádoglemezen játszó szelet a reggeli zajokat, a madarak hívó hangját. Emlékszel? A két ger...

Mikor eljön a vég, csókot lehel szádra a halál. Keserű nyála folyik lelkeden át. Megbénít a tudat, pánik tör rád, itt a földi...

Öreg kezed, anyám, tedd a kezembe, hadd simogassam még egyszer meg. Ülök melletted, nem beszélünk, csak hallgatunk együtt egy régi zen...

Még döbbenten álltam, s néztem arcod, mi márványként szoborrá változott. A fekhelyen egy elkínzott test feküdt, de lelked már könnyű ...