Translate

2023. február 20., hétfő

Hajléktalanokkal balhék


Egész este beszélgettek Ferenccel, Nóri meggyőzte, hogy rossz döntést hozott. Ha valaki elmegy tőlük, az nem Pisti lesz, hanem Ági. Végiggondolta a történéseket, a lány szenvtelenségét, ahogy még egy kis sajnálat se látszott rajta. Rájött, hogy Pisti a szeretetért indult világgá, amit elveszített, de nem tudta, hogyan szerezze vissza. Ferenc figyelmesen hallgatta, végül kérdőn nézett a párjára.
- Hol lehet most a gyerek, merre ment? Lehet az anyjához indult el.
– Nem hiszem, soha nem oda indult, tudod, hogy már nem is érdeklődött a gyerekek felől. Ha megtalálják… visszafogadom.
– Ágival mi lesz, meg Bettivel? Te mondtad, hogy nem választanak szét testvéreket – kérdezte Ferenc Nórit.
– Nem tudom, de Ágit se érdekli, mi lesz Tomival, meg Pistivel. Holnap átbeszélem a főnökeimmel. Aludjunk, ha tudunk.
Reggel felhívta az Intézetet, elmondta hogyan döntött, kérte, hogy segítsék a megoldásban.
– Jól van Nórika, ha előkerül a fiú, leülünk megbeszélni – hagyták jóvá a kérését.
Ebben az időben Pisti már árkon-bokron túljárt, óvatos volt, mint az erdei vad, aki vadász elől búvik. Ferenc tévedett mégis, a fiú Pest felé ment, de csak nappal stoppolt, éjszaka elbújt kapualjakba, bozótosban. Nagyon legyengült mire elérte a fővárost. Ott már könnyebb volt a létezés, a tömegben elvegyülhetett, a kukákban talált élelmet.
Ahogy bolyongott észre se vette, hogy hangosan beszél, társalgott önmagával.
– Jó ez a mama, sír és mégse vitt haza, akkor se szeretett, csak sírt. Majd sír még. Jó itt Pesten, van itt minden… úgyse kapnak el.
Ráesteledett, bekuckózott egy kapualjba a konténerek mögé. Hangokra ébredt.
– Nézd már a kölyköt, itt alszik, mint a kóbor kutya. Ki vagy öcsém?
Pisti mondta, hogy megy onnan azonnal, csak elfáradt. Tudta a törvényt, nem kutathat csak úgy, minden kukának gazdája van a guberálók közt.
– Na, ne ijedezz, gyerek! Ha akarsz, kereshetsz pízt, csak dógozz nekem. Üvegezni kell csak – nevetett az ijedt arcú gyereket látva, a büdös leheletű, elhanyagolt külsejű ember.
– Éhes vagy, na, egyél – nyújtott felé egy nejlonszatyrot.
Pisti kényszeredetten elvigyorogta magát, eszegetni kezdett, ettől a naptól csicska lett a hajléktalan csapatban.
Egész nap kereste a kidobott üvegeket, ezért kapott pénzt a beváltáskor. Igaz, nem látott belőle semmit, le kellett számolni egy fillérig a bevétellel a csapat vezetőjének. De volt meleg étel, főztek szabad tűznél, még borral is kínálták.
– Nem is olyan rossz az életem – döntötte el pár nap múlva, tetszett neki a törvények nélküli szabad élet.
A mosdatlanság, a lomokban alvás meghozta az eredményét, először a tetűk lepték el, majd megjelent rajta az ótvar. A ruhája teljesen lerongyolódott. 
– Kukázz mán ujjat te gyerek, unom mán a vakaródzásodat– förmedt rá a büdös szájú egyik este –egész ruhatárat dobálnak ki a módosak. Adjál magadra.
Pisti ráemelte nagy égszínkék szemeit az elhanyagolt emberre, furcsállta, hogy pont ő oktatja ki higiéniáról. De bólintott a férfinak, hogy értette mire kéri.
– Holnap átöltözök, nyugodjon meg.
Akkor éjjel álmában a szép szobájában aludt, amit otthagyott, álmodott az öccséről, a kakaskukorékolós falusi portáról, és álmodott az igaz szerelemről, mert tudta, hogy létezik olyan is. De az aki megjelent álmában az a lány nem Ági volt, annak göndör szőke haja volt és örökké mosolygós szája.
A gyerekek ebben az időben sokat veszekedtek otthon, folyamatos feszültség uralkodott a házban. Nóri is ingerültebb lett, egyben elkezdett gyanakvóvá válni. Elmúlt az a nagy bizalom, ami a szívében ott volt addig. De nem csak ő változott meg, a család is. Egyre élesebb és keményebb mondatok röpködtek el- vissza. Lili és a kis Tomi, de még Betti is, Ági ellen fordult. Őt hibáztatták egyhangúan Pisti elkeseredett vándorútjai miatt.
- Mmiért nnem te mmentél el! – kiabált Tomi idegesen Ágira.
Ági keze meglódult, hogy elégtételt vegyen, de Lili és Betti Tomi védelmére kelt.
– Meg ne üsd, szégyelld magad, kicsináltad a tesóját, most boldog vagy, de nagy az arcod? Mi lenne, ha te húznád el innen a csíkot! Azért, mert erős vagy, nem jogosít fel verekedésre!
Lili hisztérikusan kiabált, ami tőle szokatlanul hangzott, ebben az időben neki is sok problémája volt az iskolában, talán az miatt is tudott annyira kiakadni pillanatok alatt. Ági felhúzta a szemöldökét az ajkait megvető, lenéző mosolyra húzta, míg végig mérte a vékonyka kislányt. Soha nem tartotta ellenfélnek Lilit, csak az útjába volt, mint egy eldobott kavics.
– Húzz innen te a kúraanyádba, affekta hólyag!
Nóri meghallotta a csúnya veszekedést és teljesen ledöbbent. Soha nem volt addig a házban káromkodás.
– Ha még egyszer meghallom, hogy ilyen ordenárén beszélsz, következménye lesz! Nagyon gyorsan fejezzétek be a veszekedést– szólt rájuk erélyesen.
Ági vont egyet a vállán, biggyesztett is hozzá egyet.
– Cö-cö – cuppogott és kiment a szobából.
Az asszony arra gondolt, hogy Áginak senki nem ellenfél, azt közvetíti mindenki felé, hogy felsőbbrendű a többiekhez képest.
– Ha a butaság ordítani tudna ebben a házban, most a szomszédok kiszaladnának az utcára, hogy mi van nálunk, lagzi vagy temetés– mondta mérgesen a távozó lány után.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése