Katerina Forest

Látod, a köd hogy hasal a tájon? Mint az én lustaságom a hajnali ágyon. Vak szemmel fényt keres, nyújtózkodik a szürke mocsokban. Láto...

A Szó a legnagyobb hatalom. Ami ha erős, a földre nyom. Ércesen szól, reszketsz tőle, úgy fáj, mintha ütés érne. Hízelgőn ha szól a Szó, t...

Azt hittem, hogy a pillanat szakítja be felettem az eget, a pillanat, mikor utolért az a baljós gondolat, hogy értelmetlen küzdelem vol...

Gondolkodom. Ezzel telik a napom.  Az emberi gyarlóságon, butaságon.  Keresztre feszített hitem már-már  feladom. Aztán eszembe j...

Réseken bújik a köd, ragad üvegre, kőre, csontjaim szilánkjaiban nyilall a tőre, ma újra alászállok a pokol fenekére. Átlépem önmagam tű...

Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a Földön. Csak az a Tied, amit ...