Beléptünk a szobába, én azonnal kiakadtam, mint a sebváltó. Képzelj el egy szűk lyukat, egy franciaággyal, meg egy polccal. A ruhánkat se tudtuk kipakolni a bőröndből. Gyorsan levágtam egy nagyívű hisztit, mert nem erről volt szó: egy lyuk százhúsz fontért egy hétre. Nagyon felnyomtam az agyam, idegességemben minden nyavalya megkeresett: vécére kellett mennem, gúnyosan megkérdeztem Zotyát, hogy szerinte találok ilyen helyiséget a kócerájban? Zotya türelmes volt hozzám, nyugtatott egyfolytában, azt mondta, majd lelépünk máshová, de addig duguljak el. Van hol aludni az a legfontosabb, azután keressünk melót. Dühösen rávágtam az ajtót. A folyosó végén azonosítottam egy helyiséget, feltételeztem, hogy ott lehet a mosdó. Kopogás nélkül benyitottam...
– Mi van, miért hallgattál el? Meséld tovább!
– Tudod az emlékek... megláttam odabent egy pasit, ott állt a tükör előtt, csak egy törölköző volt a dereka körül.
– Mi van abban, hogy megláttad, fürdőszobába mentél be tudtommal.
– Igen, de... ez a pasi lett a végzetem... tudod, kicsit ő is az oka, hogy haza jöttem.
– Nem Zotya miatt?
– Figyelj, Zotyával mi csak haverok voltunk, megegyeztünk, hogy ezt nem kiabáljuk ki, míg nem tudunk külön szobát bérelni.
Én mindig azt hittem... folytasd, kezd érdekelni.
– Igen mindenki úgy tudta, hogy járunk. Egyszer dugtunk, nem tagadom, de részegek voltunk. Aztán kielemeztük, ami történt köztünk. Nem voltam soha szerelmes belé, ő sem belém. Tudod... Zotya inkább... most már mindegy, ha tudod, a fiukat szereti. Így már vágod? Jó haverok vagyunk, ennyi megmaradt.
– Szóval a pasi nagyon király volt, fehérbőrű, tele varrva tetkóval, tudod, hogy nagyon odavagyok a tetkós pasikért. A pasi hasán egy szuper kígyótetoválás volt, amit nem láttam teljesen, mert a törölközője eltakarta a lényeget. Azt hiszem nagyon kiguvadt a szemem, mert zavarba jött attól, ahogy néztem, kínjában bemutatkozott. Megtudtam, hogy Erdélyből jött és Viktornak hívják. Leesett nálam szerencsére, hogy nagyon kínos helyzetbe kerültem, bocsánatot kértem tőle és kihúztam azonnal. Megtaláltam a vécét, mit ne mondjak, az is foglalt volt. Egy vörös hajú csaj is arra várt, hogy bejusson. Tőle tudtam meg pár dolgot. Elmesélte, hogy a kéró is magyaré, meg a nyolcfős helyen tizenketten vagyunk. Egy fürdőszobára meg egy vécére. Azaz egy vécé még volt bent a fürdőszobában. Olcsó azt mondta, ők is le akartak lépni a svábbogarak miatt aztán mégis maradtak. Mikor visszafelé mentem Zotya a folyosón haverkodott három lánnyal, ők is magyarok voltak. Levágták nekünk egy perc alatt mit kell beindítani minél előbb: munkaközvetítő, bank, közlekedési kártya, adózás.
A bőröndök még kibontatlanul ott voltak az ágyunkon. Egy darabig néztük a helyiséget, hogyan is lehetne lakájossá tenni arra az időre, míg benne élünk. Zotya kreatív lett, nem esett kétségbe.
– Akkor a bőröndök lesznek a szekrényeink – leszedte az ágyról mind és a fal mellé rakta.
