Még döbbenten álltam s néztem arcod, mi márványként szoborrá változott. A fekhelyen egy elkínzott test feküdt, de lelked már könnyű szá...

Még látlak téged, még nem halványult az emlék, mintha tegnap lenne,  s Te csomóra kötöd a kendőd, kötényed zsebébe magokat raksz,...

Egy nap körbe rajzoltam magam a porban, úgy döntöttem minden kívül rekedt, senki ne zavarjon többet, én itt benn a körben jól el les...