Katerina Forest

Az alkony elküldte felém bíbor sóhaját,  vén fák alatt nyújtózik az árnyék. Elfáradtam én is hosszú sétámon, pihenni vágyom   ...

Ide értem veled a puszta közepére, hol az éjszaka sötét köpenyére varrott ezer csillag ragyog. Nincs szikra, fény a földön, mi világítson,...

A szél tovasodor minden falevelet mik halottan út porában heverésznek, színüket festi az ősz barnára , aranyra, majd fakítja a dér, r...

Egy nap útra keltél, rám hagytad a múltad, és kisszobádban mindet összeraktad. A féltve őrzött bögrét, szakadt láncot, az ünneplő ru...