Bob Marley

 

"Ha a nő érdekes, akkor nem egyszerű. 

Ha egyszerű, akkor nem érdekes. 

Ha megéri neked, nem fogod feladni. 

Ha feladod, nem érdemled meg. (...) Az igazság az, hogy mindenki bántani fog. Csak meg kell találnod azt az egyet, akiért érdemes szenvedni."

lackfi János

 

Az elnyanyásodás, az eltatásodás

folyamata észrevétlenebb annál, 

amilyen ijesztő, ez ember csak belekeni

ruhájába fokhagymás, krémeses

vagy kézkrémes ujjait, és nem is igazán

veszi már észre a kardigánját lassanként

elborító lenyomatok mintázatát, mely 

absztrakt művésznek is becsületére 

válna, betadinnal jól megfér itt a piros

arany, lágytojáscsöppel a kávépötty,

és egyre jobban elhagyogatjuk

mosogatáskor a tányér, lábas

anyagára tapadó maszatokat,

melyek rücsökké száradnak 

később, egyszerűen nem vesszük

már észre, szalaszt a látás,

a tapintás, ki tudja, melyik,

esetleg mindkettő, csak néha

kapjuk rajta a vendégeket, amint

körömmel, szalvétával,

némi kis undorodással 

pucolják meg a kétes tisztaságú

szerviz darabjait, szegény mama, 

papa, ez jár a fejükben, ül ki arcukra,

van neki cukra, cukrára gyógyszere,

vigyázni nem nagyon lehet rá.

Az elnyanyásodás, az eltatásodás

folyamata hatással van a keringésre,

a vérkeringésre mindenképpen, 

recsegősre keményedő érfalak, 

bőr alól kidudorodó kábelkígyók,

hűlő kézfejek, lábfejek, kesztyűk és 

tutyik kényszerű viselése, és a 

viselkedés is mutat bizonyos 

keringési tüneteket, kering az

épp nyanyásodó, tatásodó 

egyén a lakásban, imbolygó mozgás,

karfát simít, ajtókilincs hűvösét,

babrál függönyrojttal, de minek,

odébb tol egy használt villát az asztalon,

rendezget a fiókokban, de semmi

érdemlegeset nem változtat, 

nem igazít a rendszerhez semmit,

nem is észszerűsíti a rendszert,

könyvek gerincét tapintja,

szemüveglencsét nyállal tisztogat,

de csak az egyiket, teszi is le,

bőrönd sarkát rúgja helyére 

a gardróbban, párhuzamosra

igazít két cipőt, kering, mintha ő

vinné az életet a hűlő falak közé.

#esőtánc

Kép: Marc Apres