Ady Endre: Ki látott engem?

 

Volt nálamnál már haragosabb Élet?

S haragudtam-e, vagy csak hitem tévedt?
 

Szivem vajon nem szent harang verője?
Vagyok csakugyan dühök keverője?
 

Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?
 

Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?
 

Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
S azok forrók, kik közelemben fáznak?
 

Bolond tüzem alágyujt-e sziveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?
 

Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?
 

Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?
 

Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel előlem kitérni?
 

Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szivem, sebes és örök jóság?
 

Istenülő vágyaimba ki látott?
Óh, vak szivű, hideg szemű barátok.